Védett szigetek és belső tűz: sikeres magyar vezetőnők karrierje

Amikor sikeres magyar és lengyel vezetőnőket kérdeztünk a karrierjükről, nem azt hallottuk, amit sokan vártak volna. Nem a gyermekelhelyezési logisztikáról beszéltek elsősorban, nem a „hogyan csináltam mindent egyszerre" kérdésre kerestek választ. Arról beszéltek, hogyan kell jól vezetni, a delegálásról, a leépítések humánus levezényléséről, arról, hogy mit jelent perspektívát váltani, amikor valaki középvezetőből felsővezető lesz, és arról, hogy a proaktivitás nem tulajdonság, hanem döntés.

Ez a British Academy/Leverhulme által támogatott, Magyarországon és Lengyelországban végzett hatvan interjún alapuló kutatásunk egyik legmarkánsabb – és a HR-szakma számára talán legfontosabb – tanulsága. De hogy ezek a karrierek egyáltalán létrejöhettek és fennmaradhattak, ahhoz érdemes megérteni azt a közeget, amelyben kibontakoztak.

A férfias alaptónus

A kutatásban részt vevő nők többsége könnyen idézett fel olyan helyzeteket, amelyekben női voltuk megnehezítette a dolgukat. Ezek nem kivételes vagy szélsőséges szituációk, hanem az alaptapasztalat. A vezetői világ Magyarországon változatlanul férfias normák szerint működik. Aki nőként következetesen képviseli az álláspontját, az „kemény” – ha férfiként teszi ugyanezt, akkor egyszerűen jó vezető.

Ez önmagában nem újdonság, viszont ez az alaptónus az elmúlt másfél évtizedben ideológiai megerősítést kapott. A Magyarországon 2010 után, Lengyelországban 2015-től bekövetkezett illiberális politikai fordulat munkaerőpiaci és szervezeti hatásai kevésbé látványosak, mint a jogrendszeri változások, de nem kevésbé valósak.

A rendszer démonizálta a gender fogalmát és politikájában visszatérést hirdetett a hagyományos női szerephez. Ennek kifejeződéseként a „családbarátságot” hangsúlyozta, amely a valóságban az anyaság elsődlegességét hirdette a szakmai ambíció rovására. Az alapvetően pozitívan hangzó retorika ugyanakkor korlátozó, mivel a karriert építő nő ebben anomáliának tűnik, holott mind Lengyelországban, mind Magyarországon az a tipikus, hogy a nő teljes állásban dolgozik, akár egyedül él, akár párral, akár van gyereke, akár nincs. A kisgyerekes időszak pár évét leszámítva a nők túlnyomó többsége egész életében dolgozik. Ez alatt akár karriert is csinálhatnak. Érdekes módon az interjúalanyaink által elmondottakban az illiberális ideológia kevésbé jelent meg közvetlenül, de az őket körülvevő kontextust alapjaiban határozta meg.

A multinacionális cégeknél levegőhöz lehet jutni

A fentiek egyik lehetséges oka kutatásunk egyik meglepő felismerése volt.Azok a nők, akik multinacionális vállalatoknál dolgoztak, részben izolálni tudták magukat a rendszer ideológiai következményeitől. Nem arról volt szó, hogy a multik tökéletesek lennének, vagy hogy ott nem lennének nemi egyenlőtlenségek, hanem arról, hogy ezek a szervezetek egyfajta védett teret kínáltak az illiberális ideológiával szemben.

Ahogy több interjúalanyunk utalt rá: a multinacionális munkakörnyezet a magyar valóságtól – értve ez alatt a politikai klímából szivárgó attitűdöket, normákat, elvárásokat – jótékonyan elzárt szigetként funkcionált. A globális HR-politikák, a diverzitás programok és a teljesítményorientált értékelési rendszerek egy ideológiailag ellenséges társadalmi környezetben aktívan teret nyitottak a női vezetőknek arra, hogy szakmai fejlődésükre tudjanak koncentrálni.

Amiért mégis csinálták

A kutatásban megjelenő nők karrierje természetesen nem a multik jóindulatán múlt. Volt, aki hazai cégnél dolgozott, volt, aki kisebb szervezetben, kevesebb intézményi védelemmel. Amikor a karrierjükről kérdeztük őket, sokszor spontán meséltek a motivációikról is. Leggyakrabban az önmegvalósítás és a tudásvágy jelent meg, emellett a csapat fejlesztése és saját embereik támogatása, továbbá valami nagyobb jó érdekében tenni. A pénz és a hatalom alig kerültek említésre.

Bár ez elsőre talán meglepő, egy olyan rendszerben, amely a nők szakmai szerepét retorikai szinten folyamatosan megkérdőjelezi,a belső motiváció – a tudásvágy, a mások iránti felelősség, a szakmai szenvedély – sokkal stabilabb hajtóerő, mint a státusz vagy a pozíció.

Mit jelent ez most?

Magyarországon az elmúlt hónapokban politikai fordulat zajlott le. Egyelőre korai megítélni, hogy ez milyen mértékben és milyen ütemben változtatja meg a szervezeti valóságot. Az viszont világos, hogy a HR-szakma dolga most nem az, hogy önérvényesítésre tanítsa a nőket.A HR-szakma dolga az, hogy megteremtse azokat a szervezeti feltételeket, amelyekben ez a tudás láthatóvá válik, elismerést kap, és érvényesülni tud. Ehhez pedig szervezeti önvizsgálat kell, hogy a védett szigetek szerepét a jövőben ne csak a multinacionális cégek töltsék be.

Szerzők:
Hidegh Anna Laura, Budapesti Corvinus Egyetem,
Primecz Henriett, Johannes Kepler University,
Rácz Márton, British University of Vietnam

A kutatást a 2023 – 2024 BA/Leverhulme Small Research Grants Scheme (SRG2324\241754) támogatta. A kutatás jelenleg publikálás előtt áll.
A kutatói csapat tagjai: Alexandra Bristow (Open University); Irina Cheresheva (független kutató); Anna M. Górska (Kozminski University), Hidegh Anna Laura (Budapesti Corvinus Egyetem); Primecz Henriett (Johannes Kepler University); Rácz Márton (British University Vietnam és Bayes Business School, City St George’s, University of London); Martyna Śliwa (University of Bath).