kapubanner for mobile

Trendformáló HR-szakemberek: interjú Hajdú Csongorral, Mr. Állásbörzével

Múlt héten közöltük "10 trendformáló HR szakember" című listánkat, amelyen Hajdú Csongor, a hazai toborzási rendezvénypiac egyik legmeghatározóbb szereplője is szerepel. Most őt és szakmai gondolatait mutatjuk be részletesebben.

Hajdú Csongor állásbörze-

A "10 trendformáló HR szakember" című összeállításunkban olyan úttörő, komoly szakmai vízióval rendelkező HR szakembereket gyűjtöttünk össze, akik nemcsak követik, de alakítják is a piaci trendeket. Innovatív megközelítéseikkel, merész döntéseikkel és látható szakmai jelenlétükkel valódi értéket teremtenek a toborzás, a képzés-fejlesztés, valamint a HR digitalizáció területén. Sorozatunk interjúit Toldi Gáborral kezdtük, most Hajdú Csongorrral folytatjuk.

Hajdú Csongort Mr. Állásbörzeként is aposztrofálhatnánk. A nevéhez kötődnek az utóbbi három évtized legsikeresebb állásbörzéi, jelenleg a JOBVERSE főszervezője. Műegyetemi vegyészmérnöki diplomával a kezében, learning by doing alapon, élesben tanulta ki a szakmát. Közel három évtizedes pályafutása során több tízezer álláskereső és munkaadó egymásra találását segítette elő. Pályáját 19 évesen a Műegyetemi Állásbörze szervezőjeként kezdte, majd a Karrier Iroda szakmai vezetőjeként folytatta, ahol már fiatalon több ezer fős rendezvényeket irányított. Az igazi áttörést a 2006-ban alapított Frissdiplomás Kft. hozta meg: a cég élén nulláról építette fel a HVG Állásbörzét és brandet a médiavállalattal partnerségben. Bebizonyította, hogy az egyetemek falain kívül is van létjogosultsága, üzleti sikere az állásbörzéknek, a hallgatóknál lényegesen szélesebb célközönséggel. A válságok és a megváltozott piaci környezet sem szegték kedvét: a koronavírus-járványt követően zöldmezős beruházásként hozta létre csapatával a JOBVERSE Állásbörzét. A rendezvénysorozat a gazdasági stagnálás ellenére is töretlenül fejlődik, a legutóbbi eseményükön már a 13 ezer főt is meghaladta a regisztrált érdeklődők száma, a kiállító cégeké pedig 100 felett volt. 

Az internet hajnalán csöppent bele ebbe az iparágba. Milyen volt akkor, a kilencvenes évek közepén egy teljesen offline állásbörze?

- Mai szemmel nézve sokkal lassabb volt – ennek minden előnyével és hátrányával. 1995–96 környékén még teljes újdonságnak számított ez a műfaj Magyarországon, így a kiállítók, a látogatók és mi, szervezők is együtt tanultuk, hogyan működik egy ilyen esemény hatékonyan. Akkor még a Műegyetemen is évente csak egy állásbörze volt, tavasszal, a diákok felkészítését pedig előadások, nyomtatott kiadványok, úgynevezett állásbörze-kalauzok segítették. Egy hónappal az esemény előtt volt a “lapzárta”, mert hetekig tartott a szerkesztés és a nyomtatás. A kalauzban minden cég kapott egy-két oldalt, a diákok pedig táblázatokból tudták kikeresni, hogy kik kínálnak a szakirányuknak megfelelő pozíciókat, mely standokat érdemes felkeresniük. A pályázók papíralapú önéletrajzokkal és motivációs levelekkel érkeztek – nagyon népszerű szolgáltatásunk volt a helyszíni fénymásolás és nyomtatás –, a cégek pedig a rendezvény után hetekig szkennelték és dolgozták fel ezeket a dokumentumokat.

Hogyan néz ki ehhez képest egy mai állásbörze? Hogyan támogatja a technológia az egymásra találást a JOBVERSE-nél?

- Ma már elképzelhetetlen lenne egy hetekkel korábban rögzített, statikus állapotra építeni, hiszen a cégek keresési portfóliója folyamatosan változik. Nálunk a saját fejlesztésű, adatalapú myCV rendszerünk teremt hidat a két oldal között. A látogató a regisztrációkor megadja a tudását, tapasztalatait, készségeit, preferenciáit, feltölti az önéletrajzát, sőt előzetes teszteket is kitölthet. A kiállítók szintén megadják az elvárásaikat és a nyitott pozícióikat. A rendszer összepárosítja az adatokat, és százalékos arányban megmutatja az álláskeresőnek, mely cégekhez passzol a legjobban, sőt egy digitális térképen konkrét „túraútvonalat” is tervezhet magának a standok között. A helyszínen pedig, ha megtörténik a személyes találkozás és szimpatikusak egymásnak a felek, egyetlen QR-kód beolvasásával a cég azonnal, papírmentesen hozzáfér a jelölt teljes profiljához és önéletrajzához. A kiválasztás is azonnal elkezdődhet, mivel már az első kötetlen beszélgetés során értékelheti a munkaadó a jelöltet, konkrét pozícióhoz rendelheti, megjegyzéseket, kérdéseket rögzíthet az adatlapján, mely nem csak az adatfeldolgozást gyorsítja, hanem a további köröket is egyszerűsíti.

A Covid alatt és előtt is voltak próbálkozások teljesen online, virtuális állásbörzékre (online élő esemény, 3D-s virtuális standokkal, chatelés, online céges előadások - szerk), de ezek végül nem váltották ki a személyes eseményeket. Ön szerint miért nem hozták meg az áttörést?

- 2020 és 2022 között mi is szerveztünk négy virtuális állásbörzét. Ezek kiválóan hozták az automatizált előszűrés és a digitális dokumentáció előnyeit, de megmutatták a technológia korlátait is: hiányzott belőlük a személyes emberi találkozás. Bár beépítettünk videóhívási lehetőséget a platformunkba, sem a HR-esek, sem a jelöltek nem rajongtak az élő online villáminterjúkért, inkább a chatet választották. Chatelés közben viszont elvész a testbeszéd és a valódi interakció. Bármilyen fejlett automatizmus vagy mesterséges intelligencia csak egy adott szintig hatékony; a jelölt valódi motivációját, tanulási képességét és soft skilljeit nem tudja felismerni, megmutatni. 

A 2010-es évek második felében látványos, hatalmas standokkal versenyeztek egymással a munkáltatók. A járvány után ez a trend mintha visszaszorult volna. Hogyan látja, miben változott a kiállítók szemlélete?

- 2015 és 2020 között valóban kialakult egyfajta látványverseny, amely már-már a nagy kiállítások (pl. autó- vagy hajókiállítások) marketingbüdzséit idézte. Ez addig hasznos, amíg a cég valós értékígéretét tükrözi, de kontraproduktívvá válik, ha a csillogó stand mögött más valóság várja a belépő munkavállalót. Ma egy számomra sokkal kedvesebb trendet látok: a mennyiség helyett a minőség és a relevancia került előtérbe. A kiállítók felismerték, hogy egy állásbörze nem a kapunyitáskor kezdődik és nem a standbontáskor ér véget. Egy-egy kampányszezonban közel százezer egyedi látogató fordul meg az oldalunkon, akik közül több mint 13 ezren regisztrálnak az eseményre, viszont jellemzően több mint félmillió oldal-megtekintést mérünk. Így a cégek számára az előkommunikációban a lehetőségek széles tárháza nyílik meg, és a rendezvény utáni gyors utánkövetésben is ki kell emelkedniük, hiszen a jó jelöltekért komoly időbeli verseny zajlik.

Mennyire tudatosan mérik a cégek a börzén való részvétel megtérülését?

- Vannak kiváló példák, ahola folyamatot a jelentkezők számától egészen addig követik, hogy hányan maradnak a cégnél a próbaidő letelte után. Emellett létezik egy nehezebben mérhető, de rendkívül fontos másodlagos hatás is: a munkáltatói márkaépítés ereje. Sok álláskereső nem jön ki személyesen a rendezvényre, de a kampány hatására felfigyel egy cégre, és közvetlenül a karrieroldalán jelentkezik. Ez a hatás leginkább akkor válik láthatóvá, ha egy vállalat leállít minden ilyen rendezvényen megjelenést, és néhány hónapon belül már mérni is tudja a direkt jelentkezések visszaesését. 

Hogyan viselkednek a mai álláskeresők, különösen a Z generáció tagjai egy ilyen eseményen? Tényleg annyira mások, mint a korábbi generációk?

- Nem szeretem egyetlen homogén tömbként kezelni a Z generációt, hiszen köztük is vannak tudatosabbak és elveszettebbek egyaránt. Az viszont látszik, hogy egyre többen érkeznek felkészülten, nagyon konkrét kérdésekkel. Míg harminc éve az volt a leggyakoribb kérdés a standnál, hogy mivel is foglalkozik a cég, ma már a pozíció pontos részleteire, például a kiküldetések gyakoriságára és terhelésére kérdeznek rá. Bár gyakran hallani, hogy a fiatalok nem szeretnek telefonálni és inkább chatelnek, ez a távolságtartás a személyes találkozásokra nem jellemző. A jelenlegi állásvezérelt piacon kevés a belépő szintű pozíció, és gyakran nem kapnak visszajelzést a beadott pályázataikra. Éppen ezért hatalmas bennük az igény a személyes visszacsatolásra: élőben, a HR-es reakcióiból és testbeszédéből azonnal le tudják szűrni, van-e valódi esélyük az adott cégnél. 

Egy ilyen rendezvénysorozat mögött komoly háttérmunka áll. Hogyan épül fel a csapata?

- Szerencsés helyzetben vagyok, mert rendkívül alacsony a fluktuáció a 15 fős csapatunkban; több kulcsemberrel 8–10, sőt akár 15 éve dolgozom együtt. Alapvetően alulról építkező modellt követünk: főleg a marketing területre gyakornokként vagy belépő szintű pozícióba érkeznek a fiatalok, és a többségük velünk is marad. Ez nekünk is hatalmas előny, hiszen a fiatal kollégák a saját bőrükön és ismerősi körükön keresztül érzékelik a pályakezdők kihívásait, így hitelesen tudják formálni a jelölteknek szánt üzeneteinket. 

Villámkérdések a szakma jövőjéről

1. Melyik HR trendet tartja jelenleg a leginkább alul- és túlértékeltnek?

Alulértékeltnek tartom a belső mobilitást valamint a meglévő munkavállalók képességeinek mélyebb megismerését és az átképzést. A cégek gyakran csak egy adott munkakörre vesznek fel valakit, miközben nem mérik fel, mi minden másban lehetne még sikeres a szervezeten belül. Pedig a nyitott belső karrierutak és a kollégák egyéni motivációira építő fejlesztések – például az AI-eszközök házon belüli elsajátításánál – hatalmas rugalmasságot adnak egy cégnek. Emellett azt is látom, hogy az oktatási intézményekkel való együttműködés kissé háttérbe szorult, pedig hosszú távon óriási előnyt jelent, ha a képzés közelít a valós piaci igényekhez. 

Ezzel szemben túlértékeltnek egyértelműen a mesterséges intelligencia szerepét a kiválasztásban. Az adminisztrációt és az előszűrést remekül fel tudja gyorsítani, de ha egy AI által írt álláshirdetésre egy AI-generált önéletrajzzal jelentkező jelöltet egy algoritmus szűr elő, akkor a valódi kiválasztás egyszerűen csak későbbre tolódik. Korábban az előszűrésen esett ki a legtöbb jelentkező, most viszont könnyen megfordulhat a tölcsér: a nagy lemorzsolódás akkor fog bekövetkezni, amikor először találkozik élő ember élő emberrel, és kiderül, megvan-e a közös értékrend és a kémia. 

2. Milyen szakmai könyvet vagy tudásforrást ajánlana a HR-vezetőknek?
Könyv helyett sokkal inkább az inspiráló, kiscsoportos szakmai klubokat, workshopokat ajánlom, ahol 15–20 HR-vezető hozza be a saját valós problémáit és megoldásait. A világ olyan gyorsan változik, hogy a könyvekben rögzített lexikális tudás hamar elavul; ma az adaptációs készségre és az élő tapasztalatcserére van a legnagyobb szükség szerintem. 

3. Milyen készség elengedhetetlen ma egy HR-szolgáltatónak a talpon maradáshoz?
Az alkalmazkodóképesség. Ahogy a Darwinnak tulajdonított – valójában Leon C. Megginsontól származó – gondolat is tartja: nem a legerősebb vagy a legintelligensebb faj marad fenn, hanem az, amelyik a legjobban képes alkalmazkodni a változáshoz. Viszont ahhoz hasonló változásokat, amihez az evolúciónak évmilliók kellettek, ma a cégeknek néhány év alatt kell lekövetniük. Nem szabad ragaszkodni olyan megoldásokhoz, amelyek tavaly még működtek, de ma már idejétmúltak; a piac előtt járva kell megadni az ügyfélnek azt, amire éppen szüksége van. 

4. Mi volt a legmeglepőbb technológiai újdonság, amivel mostanában találkozott?
A „digitális ikertestvér” (angolul employee digital twin) koncepciója. Arról van szó, hogy egy munkavállaló a munkája során feltanítja a saját digitális klónját, amely elsajátítja a döntési mechanizmusait, működési mintázatait és a nehezen dokumentálható tapasztalati tudását is. Egy akár 20-30 éves tapasztalattal rendelkező szakember tudása így sokszorosíthatóvá válik: a digitális ikertestvér segíthet mások betanításában vagy a napi döntések előkészítésében, megsokszorozva ezzel az eredeti munkavállaló idejét. Bár a jogi és tulajdonjogi kérdések még tisztázatlanok körülötte, elképesztő távlatokat nyit meg.

5. Milyen irányba kellene fejlődnie a vállalatok és a HR-szolgáltatók kapcsolatának?
Egyértelműen a stratégiai partnerség irányába. Az eseti, tranzakcionális megoldások – mint egy-egy hirdetésfeladás vagy egyedi közvetítés – szép lassan kikopnak. Egy AI-vezérelt világban a szolgáltatónak mélyen értenie kell az ügyfél üzleti helyzetét és stratégiai céljait, hogy közös problémafeltárással és problémamegoldással, valódi tudást és tapasztalatot adva segítse a partnerét. 

A nyitóképen Hajdú Csongor

  • 2026.11.23Dr. Berke Gyula - Nehéz munkavállalói helyzetek - figyelmeztetéstől a munkaviszony megszüntetéséig Hogyan kezelhetők jogszerűen a nehéz munkavállalói helyzetek, a teljesítményproblémáktól a kötelezettségszegésig? Előadásunk bemutatja a figyelmeztetés, a felmondás és a munkaviszony megszüntetésének legfontosabb szabályait, valamint a megfelelő dokumentáció szerepét.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2026.11.24A megtartás kulcsa 2026 – Vezetői konferencia Mitől lesz egy munkahely valóban megtartó? 6700 fős országos kutatás, vezetői kerekasztalok és jó gyakorlatok. Hallgasd meg azokat a vezetőket, akik a megtartást a gyakorlatban is sikeresen megvalósítják!info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2026.12.03Dr. Sipka Péter - Mesterséges intelligencia a munkavégzésben - lehetőségek, korlátok és felelősség Hogyan használható biztonságosan és jogszerűen a mesterséges intelligencia a munkahelyen, különösen a HR-területen? Előadásunk bemutatja az AI-használat jogi és adatvédelmi korlátait, a felelősségi kérdéseket és a belső szabályozás legfontosabb szempontjait.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2026.12.09Dr. Kollár Gergő - Munkáltatói ellenőrzés és adatvédelem - e-mail, kamera, home office Meddig terjedhet a munkáltatói ellenőrzés, és hogyan védhető a munkavállalók magánszférája? Előadásunkon bemutatjuk az ellenőrzés legfontosabb jogi és adatvédelmi szabályait, gyakorlati példákkal.info button Részletek ticket button Jegyek