Conflict Night: rémálom HR-helyzetek a színpadon

A vállalati mindennapok tele vannak olyan feszültségekkel, amelyekről a kávéfőző mellett suttogunk, a vezetői megbeszéléseken szépítünk, a HR-szobában pedig fejvakarva próbálunk kezelni. De mi történik akkor, ha ezeket a tipikus, néha szürreális, mégis szinte mindannyiunk által átélt szituációkat kivesszük az irodai környezetből, és áthelyezzük a színház világába? Erre a kísérletre vállalkozott az október 14-én az Átrium Színházban megrendezett Conflict Night: HRoween, avagy rémálom HR-helyzetek vállalaton belül című produkció.

A műfaj nem teljesen ismeretlen a hazai közönség előtt, sok szempontból emlékeztetett a  Munkatársas előadásokra. Ugyanakkor érdemes már az elején leszögezni az alapvető különbséget: míg a Munkatársasban a színészi alakítások (mint például Pokorny Lia vagy Elek Ferenc játéka) domináltak és vitték el a prímet, addig a Conflict Nighton a szórakoztatás mellett vagy felett a szituációk elemzése és az edukáció kapott nagyobb szerepet.

A színpadi dinamikát a négytagú szakértői rezonőrcsapat határozta meg: Barathi Tamás, az est rendezője, Azurák Csaba kommunikációs tanácsadó, valamint két tapasztalt HR-szakértő, Lerf Andrea és Nagy Andrea. Az ő feladatuk volt, hogy górcső alá vegyék, megállítsák, továbbgondolják és a helyes irányba tereljék a színészek által ábrázolt elakadási pontokat.

Felvonások a szervezeti pokolból

Az előadás olyan sarkalatos témákat dolgozott fel, amelyek minden szervezet életében előbb-utóbb csontvázként esnek ki a szekrényből. A jelenetek dramaturgiai kidolgozottsága és hatásfoka azonban nem volt teljesen egyenletes.

1. A felmondás közlése – a drámai és szakmai csúcspont

Az est legerősebb, leginkább tanulságos része kétséget kizáróan a nyolc éve a cégnél dolgozó kolléga elbocsátása volt. A szituáció drámaiságát fokozta a klasszikus irodai Murphy-törvény: a munkavállaló pont az előző napon tudta meg, hogy édesapa lesz, és épp az előléptetési álmait szőve lép be a vezetői irodába. Mesteri kórképe volt a rossz vezetői működésnek, ahogyan a vezető gyáván, haverkodva közelített kollégája felé. A HR-esre tolta a "hóhér" szerepét, hogy ő mondja ki a döntést, a felelősséget pedig a nemzetközi felsővezetésre hárította. 

A szakértői tanulság: a kirúgás nem kerülhető meg, és semmiképp sem a HR dolga – a HR kizárólag támogatóként lehet jelen. A vezetőnek magának, felelősségteljesen, emelt fővel kell közölnie a döntést. Nem szabad álságos, baráti beszélgetésnek maszkírozni a folyamatot: az elbocsátásnak tényszerűnek, komolynak, de mélyen empatikusnak kell lennie. Ahogy az esten elhangzott: a kirúgás módja mindig fontos üzenet a cégnél maradóknak is a vállalati kultúráról.

2. Az eszkalálódó csapatépítő – amikor elszabadul a pokol

A másik kimondottan hatásos jelenet a céges karácsonyi buliból induló feszültséget dolgozta fel. Egy rosszul elsült, burkoltan sértő ajándék (egy Z generációs kolléga arcfeszesítőt ad az idősebb kolléganőjének) olyan láncreakciót indított el, ami az érintett teljes leittasodásához, félmeztelenre vetkőzéséhez, rongáláshoz és az etikai határokat átlépő kollegiális reakciókhoz vezetett.

A szakértői tanulság: A helyzet kezelésére a szervezők interaktív megoldást választottak: a nézőtérről vontak be résztvevőket egy rögtönzött etikai bizottságba. Azurák Csaba kiemelte, hogy a cég reakciója ebben az esetben is mintát teremt. Nem szabad a szőnyeg alá seperni a történteket, de a túlreagálást is kerülni kell; a határozott, tisztázó lépések elengedhetetlenek a szervezeti értékek megőrzéséhez.

3. AI bevezetése egy KKV-nál – a felszínen maradt lehetőség

Kevésbé sikerült hatásosan ábrázolni a jelenkor egyik legforróbb témáját, a mesterséges intelligencia vállalati integrációját. Jó alapötlet volt a szaloncukorgyártó KKV ügyvezetőjének története, aki egy konferencián "megvilágosodva" azonnal AI-ágenseket akar bevezetni egy olyan cégnél, ahol még a céges e-mail használata vagy a digitális jelenléti ív is problémát okoz. A megvalósítás azonban kissé közhelyes maradt, és nem tudta mélyebben megfogni a technológiai váltás okozta valódi szervezeti szorongást. Talán ennek a vállalati HR-es túlságosan elzárkózó hozzáállása is az akadálya volt.

A szakértői tanulság: A rezonőrök itt a fokozatosságra helyezték a hangsúlyt. A HR feladata nem a reflexszerű elutasítás, a vezetőé pedig nem a vak kényszerítés. A folyamatokat lépcsőzetesen kell felépíteni, és a dolgozók felé kommunikálni kell az egyéni hasznot (pl. az adminisztratív terhek csökkenését).

4. A pletyka ereje – félreértett információáramlás

Hasonlóan hiányérzetet hagyott maga után a pletyka terjedését bemutató jelenet. Az autóipari beszállító cégnél a Tesla-műszerfalak gyártásáról szóló szigorúan titkos stratégiai hír torzulása (ahol a fizikai dolgozók már elektromos autóba szánt váltókról és elbocsátásokról suttognak) dramaturgiailag nem érte el a kívánt hatásfokot, a konfliktus érzékletes kibontása elmaradt.

A szakértői tanulság: A szakértők pontokba szedték az információs vákuum veszélyeit. Ha a vezetés nem kommunikál transzparensen és időben, a szervezet elkezdi gyártani a saját narratíváit – amelyek mindig tízszer rosszabbak a valóságnál, és a dolgozók ösztönös "hüllőagyát" és félelmeit aktiválják.

Mérlegen a produkció

A Conflict Night kétségkívül hiánypótló kezdeményezés a hazai HR- és vezetői rendezvények piacán. Számos olyan erénye van, ami miatt figyelemre méltó, ugyanakkor akadtak olyan pontjai is, amelyek átgondolást igényelnek.

Amiért érdemes volt ott lenni:

Gyakorlati edukáció humorba csomagolva: A színpadi jelenetek segítségével olyan irodai mechanizmusok és vezetői hibák váltak láthatóvá, amelyek a hétköznapokban gyakran rejtve maradnak vagy nem tudatosulnak. Sok jelenlévő ismerhetett magára vagy saját kollégáira.

Erős és azonnali szakértői reflexió: A négytagú zsűri jelenléte adta meg a rendezvény igazi értékét. Nem hagyták lógni a levegőben a problémákat; azonnal elemzek, saját praxisukból hoztak példákat, és konkrét eszközöket adtak a közönség kezébe.

Égető, reális témaválasztás: A felmondás közlésének mikéntje vagy a céges rendezvények jó kezelése olyan fájdalompontok, amelyekben mindig kell a jó tanács.

Ami átgondolandó a jövőben:

A szórakoztatás és az oktatás törékeny egyensúlya: Az előadás kifejezetten az edukációs lábra helyezte a súlyt, ami miatt helyenként háttérbe szorult a színházi élmény.

Egyenetlen jelenetek: Míg a felmondási és a csapatépítős szituáció kimondottan éles és kidolgozott volt, az AI és a pletyka témakörét bemutató részeket érdemes lenne átdolgozni, mélyíteni a jövőbeli előadásokhoz.

Időzítés és célközönség-dilemma: Egy hosszú, stresszes munkanap után, este 7 órakor egy HR-es vagy cégvezető nem feltétlenül arra vágyik, hogy a saját munkahelyi feszültségeinek tükörképét nézze a színpadon. Kivéve, ha ezt saját közösségével teszi.

A Conflict Night: HRoween egy kifejezetten hasznos, gondolatébresztő és szórakoztató szakmai program. Betölti a funkcióját: reakcióra, önreflexióra és vitára késztet.

Kinek ajánljuk? Elsősorban cégeknek, HR-csapatoknak és vezetői közösségeknek, rendhagyó szakmai programként vagy "csapatépítő gyanánt". Kiváló alapot teremt ahhoz, hogy a cégvezetés és a HR-osztály egy laza, színházi keretben tudjon beszélgetni a saját szervezetükben jelen lévő belső konfliktusokról.

Kinek nem ajánljuk? Ha valaki este 7-kor szeretne kiszakadni a hétköznapokból, és a párjával keres egy klasszikus, felhőtlen színházi élményt, az valószínűleg nem ebben az előadásban fogja megtalálni a kikapcsolódást. A Conflict Night nem klasszikus színház, hanem egy humoros köntösbe bújtatott, élő HR-es esettanulmány-feldolgozás – de annak kifejezetten figyelemreméltó és ajánlott.