Ezért akasztja ki a főnököket a Z generáció: "A munkába nem kell beledögleni"

Steigervald Krisztián szerint könnyű abba a hibába esni, hogy a mai gyerekeket és fiatalokat a korábbi generációk tapasztalatai alapján próbáljuk megérteni. Csakhogy közben maga a környezet változott meg gyökeresen. A generációkutató a konferencián arról beszélt, hogy az iskola, a család és a munka világa is egészen más időélményt és elvárásokat közvetít, mint korábban.

Mint fogalmazott, „a régi térképet” használjuk egy új területen, amikor a mai fiatalokat kizárólag a saját fiatalkorunk alapján akarjuk megérteni. A különböző generációk ugyanis más-más valóságban nőttek fel, ezért ugyanazokat a helyzeteket is eltérően értelmezik.

A Gen Z nem akar beledögleni a munkába

Ez különösen látványos a munkahelyeken. A munkáltatók gyakran panaszkodnak arra, hogy a Z generáció türelmetlen, gyors eredményeket akar, és kevésbé hajlandó hosszú éveken át ugyanazokat a munkamintákat követni.

Steigervald szerint azonban érdemes megfordítani a kérdést. Nem feltétlenül a fiatalok türelmetlensége az új jelenség, hanem az a világ változott meg, amelyben dolgozunk.

A mai fiatal generáció már úgy nő fel, hogy nem tekinti természetesnek: a munkáért mindent fel kell áldozni. A generációkutató ezt kulturális különbségekkel is magyarázta. A korábbi generációk gyerekkorában gyakran jelent meg az az üzenet, hogy a munka nemesít, míg a mai gyerekek egészen más történeteken és értékeken keresztül szocializálódnak.

Ez a munkahelyeken is megjelenik: a fiatal munkavállalók számára sokkal természetesebb lehet a magánélet, a szabadidő és a munka közötti határ meghúzása. Ez pedig könnyen konfliktushoz vezethet azokkal a vezetőkkel, akik egészen más munkaerkölcsi mintákat hoztak magukkal.

Más képességeket fejleszt a mai világ

A generációk közötti különbségek a technológiához való viszonyban is megmutatkoznak. Steigervald példaként azt hozta fel, hogy korábban fontos képesség volt fejből tudni a barátunk vagy családtagunk telefonszámát. Ma sokkal inkább az a tudás számít, hogy tudjuk, hol és hogyan keressük meg.

Vagyis nem feltétlenül arról van szó, hogy az egyik generáció többet vagy kevesebbet tud. Egyszerűen más képességekre van szüksége, mert más környezetben él.

A technológiai különbséget érzékelteti a generációkutató Mozart példájával is: ha a zeneszerző ma kerülne az AI és a digitális zene világába, számára a rádió, a CD vagy a Spotify is teljesen idegen lenne. Az ő valóságában, ha zene szól, akkor ott van egy zenekar.

Az AI már az idegrendszerünket is terheli

Az új technológiai környezet azonbannemcsak a munkát és a tanulást alakítja át, hanem az emberek mentális terhelését is növeli. Steigervald szerint az AI megjelenésével „bődületesen leterheltek lettünk”, ezért az emberi idegrendszer folyamatosan próbál alkalmazkodni az új helyzethez.

Ennek része, hogy szelektálunk, hozzászokunk, alkalmazkodunk, ellenállunk, felejtünk és leegyszerűsítünk. A kutató szerint hasonló folyamat figyelhető meg a kommunikációban is:

ahogy egyre több információ és inger ér bennünket, egyre egyszerűbbé válhatnak a kapcsolattartás formái.

Az iskolákban is új korszak kezdődött

Steigervald szerint az oktatásban különösen fontos lenne, hogy ne a régi módszerekkel próbáljuk felkészíteni a gyerekeket az új világra. Szerinte már régóta tanítani kellene az AI-eszközök használatát az iskolákban, csakhogy azok számára, akik oktatják a gyerekeket, sokszor még nem természetes ez a technológiai környezet.

A tanárok saját tanulási tapasztalataikból indulnak ki, miközben a mai gyerekek már egészen más közegben sajátítanak el készségeket. Ezért nem egyszerűen új eszközöket kell bevinni az oktatásba, hanem azt is meg kell érteni, hogyan változtatja meg az AI a gondolkodást, a tanulást és a tudáshoz való viszonyt.

Nincs még kész forgatókönyv az AI-korszakra

Steigervald hangsúlyozta: nem a gyerekek változtak meg, hanem a világ. Megváltozott az időhöz való viszonyunk, a kapcsolódás, a kommunikáció, a tisztelet és a technológiához való viszonyunk is.

A generációkutató szerint ezért nem érdemes egymás fölé helyezni az egyes generációkat. Az egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen más perspektívákból szemléli a világot. Ráadásul nem kizárólag az számít, hogy valaki mikor született, hanem az is, milyen közegben vált felnőtté.

Az AI-korszakra pedig egyelőre nincs kész forgatókönyv. Éppen ezért nemcsak azt kell megtanulnunk, hogyan használjuk az új technológiát, hanem azt is, hogy mi a saját szerepünk és felelősségünk ebben az új világban. A generációkutató szerint ez az egyik legfontosabb kérdés, amellyel az AI korszakában szembe kell néznünk.

A Z generáció nem igazítja az életét a munkához

- olvassa el további cikkeink a témában! 

Kép forrása: magnific