Vajon tényleg túlreagál a kolléga?
Munkánk során napi szinten dolgozunk együtt emberekkel, de sokszor nem értjük vajon kollégáink közül páran miért reagálnak túl helyzeteket? Vagy magyarázatként egyszerűen elfogadjuk, hogy talán egy „idegen bolygón” születettek? Nem is gondolnánk, de amit furcsának gondolunk valakiben, az valójában szuperérzékenység. Kövesdi Eszter pszichológus, coach napi munkája során segíti a szuperérzékeny munkavállalókat felismerni a jeleket, és megtalálni önmagukhoz és karrierútjukban a megfelelő irányt.
Mit jelent pontosan a szuperérzékenység és miben nyilvánul meg ha valaki valóban az?
A szuperérzékenység nem más, mint egy személyiségvonás, ami genetikailag örökölhető. Kutatási adatok szerint a világ népességének 20%-a, azaz minden 5. ember szuperérzékeny. A szuperérzékenyek idegrendszere, aktivációs rendszere, gerincvelője, azaz az egész teste érzékenyebben reagál a külvilág ingereire, a külvilágból származó összes ingert felfogja. Ebből adódóan a szuperérzékeny embereknek nagyon hasonló jellemvonásaik vannak, fizikai, érzelmi és társas szinten is.
Ilyen jellemző tulajdonságok esetükben a magas empátia, a maximalizmus, a lelkiismeretesség, a felszínes dolgok kerülése, az összefüggések gyors átlátása, a biztonságra, kiszámíthatóságra való folyamatos törekvés és pont ezen tulajdonságokkal összefüggésben jellemzően gyorsabban kifáradnak, illetve az allergiára is hajlamosabbak. Nem szeretnek szerepelni, inkább a háttérbe húzódva irányítanak. Ugyanúgy, mint régen a papok, a nagy királyok tanácsadói. És egy kis statisztika: a szuperérzékenyek 30%-a extrovertált, 70%-uk introvertált, viszont a nemek aránya nem tér el egymástól, ugyanannyi nő szuperérzékeny, mint férfi.
Munkája során mit tapasztal, a szuperérzékenyek mennyire ismerik fel magukon a jeleket?
A legtöbben akkor kezdik el kutatni, hogy „mi a baj” velük, amikor már nem bírják a munkahelyi nyomást, játszmákat, légkört és elkezdik az okokat keresni. Ugyanis sok szuperérzékeny hozzászokott ahhoz, hogy már gyerekkortól másnak címkézik, félénknek titulálják és ezért egy idő után elfogadja ezt a címkét és ennek megfelelően kezd el viselkedni. Majd felnőttkorban észreveszi, hogy mindig is másoknak akart megfelelni, annyira, hogy szélsőséges esetben valójában fogalma sincs, hogy ki is ő és már nem is tudja, hogy valójában miért dolgozik. A leggyakoribb panasz a kimerültség, az alvászavar, a túlpörgés tünetei, azaz nem tud kikapcsolni, folyamatosan csak a munkán jár az esze, ugyanakkor már a legapróbb zaj is idegesíti.
Fontos, hogy felismerjük a figyelmeztető jeleket, ismerjük a határainkat, tudjuk mi alapján vállaljunk el vagy sem egy munkát, milyen szempontokat mérlegeljünk munkahelyváltáskor és legyünk tisztában azzal, hogy mennyi pihenésre van szükségünk ahhoz, hogy a legtöbbet ki tudjuk hozni saját magunkból.
Kövesdi EszterMegosztana egy esetet, amikor támogatni tudott egy szuperérzékeny munkavállalót, hogy megtalálja a saját karrierútját?
Igen, több ilyen esetem is volt. A legtipikusabb eset az, mikor egy multinál dolgozó munkavállaló egyszerűen azt veszi észre, hogy nem bírja a nyomást, ami rá nehezedik, ugyanakkor folyamatosan meg akar felelni, de a végén már a munkahelyi beszélgetések is nagyon fárasztják. És így egy idő után a motiváltságát is elveszti, súlyosabb esetben alvászavarok jelentkeznek nála, folyamatosan szorong és úgy érzi kiégett. Ekkor kezdik el jellemzően az okokat kutatni és bukkannak rá a szuperérzékenységre, ami alapján sok mindent megértenek. Ha ez a fázis megtörtént, jön a kérdés, de hogyan tovább.
Az első és legfontosabb lépés, hogy egy szuperérzékeny munkavállaló felismerje és kommunikálja is a határait, így jellemzően asszertív technikákat tanulunk, amit aztán a mindennapi munkája során tud alkalmazni. A másik fontos dolog, amit egy szuperérzékeny munkavállalónak fontos magában tudatosítani, hogy nem minden probléma a sajátja és annak ellenére, hogy hatalmas empátiával rendelkeznek, ebben az esetben is tudni kell a határokat meghúzniuk. Ha a fenti változások miatt esetleg konfliktusok lennének a munkahelyen, konfliktuskezelési stratégiákat is szoktunk megbeszélni. Az asszertivitáson és a konfliktuskezelésen kívül nagyon hasznos lehet egy szuperérzékeny munkavállaló számára, hogy stresszkezelési technikákat is el tudjon sajátítani. Ezzel általában kiemelten foglalkozunk.
Prezentálni, azaz több ember előtt szintén nem szeretnek beszélni, így az is elő szokott fordulni, hogy ezt a területet is igyekszünk fejleszteni. Az időgazdálkodási témák szintén gyakoriak, hiszen a szuperérzékenyek hajlamosak túlvállalni magukat. De előfordul az is, hogy mindezen készségek elsajátításához szükségessé válik az önbizalom fejlesztése. Mindezen témák jellemzően a coaching témakörébe tartoznak.
Viszont sok szuperérzékeny már gyerekkorában azt érezhette, hogy más, és a környezete nem minden esetben kezelte ezt jól. Így felnőttkorban sok olyan elakadása lehet, ami akadályozhatja abban, hogy egészséges felnőtt életet éljen. Mivel jellemzően a szuperérzékenyek hajlamosabbak a depresszióra és egyéb lelki eredetű betegségekre, így már esetükben nem elég a coaching, hanem bizonyos pszichológiai módszerek alkalmazása válik szükségessé, mint például, amiket én szoktam, a mindfulness, a kognitív terápia, illetve a sématerápia.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Vajon tényleg túlreagál a kolléga?
2. oldal - Milyen jellemzői vannak, ha egy munkavállaló szuperérzékeny?
A szuperérzékenység nem más, mint egy személyiségvonás, ami genetikailag örökölhető. Kutatási adatok szerint a világ népességének 20%-a, azaz minden 5. ember szuperérzékeny. A szuperérzékenyek idegrendszere, aktivációs rendszere, gerincvelője, azaz az egész teste érzékenyebben reagál a külvilág ingereire, a külvilágból származó összes ingert felfogja. Ebből adódóan a szuperérzékeny embereknek nagyon hasonló jellemvonásaik vannak, fizikai, érzelmi és társas szinten is.
Ilyen jellemző tulajdonságok esetükben a magas empátia, a maximalizmus, a lelkiismeretesség, a felszínes dolgok kerülése, az összefüggések gyors átlátása, a biztonságra, kiszámíthatóságra való folyamatos törekvés és pont ezen tulajdonságokkal összefüggésben jellemzően gyorsabban kifáradnak, illetve az allergiára is hajlamosabbak. Nem szeretnek szerepelni, inkább a háttérbe húzódva irányítanak. Ugyanúgy, mint régen a papok, a nagy királyok tanácsadói. És egy kis statisztika: a szuperérzékenyek 30%-a extrovertált, 70%-uk introvertált, viszont a nemek aránya nem tér el egymástól, ugyanannyi nő szuperérzékeny, mint férfi.
Munkája során mit tapasztal, a szuperérzékenyek mennyire ismerik fel magukon a jeleket?
A legtöbben akkor kezdik el kutatni, hogy „mi a baj” velük, amikor már nem bírják a munkahelyi nyomást, játszmákat, légkört és elkezdik az okokat keresni. Ugyanis sok szuperérzékeny hozzászokott ahhoz, hogy már gyerekkortól másnak címkézik, félénknek titulálják és ezért egy idő után elfogadja ezt a címkét és ennek megfelelően kezd el viselkedni. Majd felnőttkorban észreveszi, hogy mindig is másoknak akart megfelelni, annyira, hogy szélsőséges esetben valójában fogalma sincs, hogy ki is ő és már nem is tudja, hogy valójában miért dolgozik. A leggyakoribb panasz a kimerültség, az alvászavar, a túlpörgés tünetei, azaz nem tud kikapcsolni, folyamatosan csak a munkán jár az esze, ugyanakkor már a legapróbb zaj is idegesíti.
Fontos, hogy felismerjük a figyelmeztető jeleket, ismerjük a határainkat, tudjuk mi alapján vállaljunk el vagy sem egy munkát, milyen szempontokat mérlegeljünk munkahelyváltáskor és legyünk tisztában azzal, hogy mennyi pihenésre van szükségünk ahhoz, hogy a legtöbbet ki tudjuk hozni saját magunkból.
Kövesdi EszterMegosztana egy esetet, amikor támogatni tudott egy szuperérzékeny munkavállalót, hogy megtalálja a saját karrierútját?Igen, több ilyen esetem is volt. A legtipikusabb eset az, mikor egy multinál dolgozó munkavállaló egyszerűen azt veszi észre, hogy nem bírja a nyomást, ami rá nehezedik, ugyanakkor folyamatosan meg akar felelni, de a végén már a munkahelyi beszélgetések is nagyon fárasztják. És így egy idő után a motiváltságát is elveszti, súlyosabb esetben alvászavarok jelentkeznek nála, folyamatosan szorong és úgy érzi kiégett. Ekkor kezdik el jellemzően az okokat kutatni és bukkannak rá a szuperérzékenységre, ami alapján sok mindent megértenek. Ha ez a fázis megtörtént, jön a kérdés, de hogyan tovább.
Az első és legfontosabb lépés, hogy egy szuperérzékeny munkavállaló felismerje és kommunikálja is a határait, így jellemzően asszertív technikákat tanulunk, amit aztán a mindennapi munkája során tud alkalmazni. A másik fontos dolog, amit egy szuperérzékeny munkavállalónak fontos magában tudatosítani, hogy nem minden probléma a sajátja és annak ellenére, hogy hatalmas empátiával rendelkeznek, ebben az esetben is tudni kell a határokat meghúzniuk. Ha a fenti változások miatt esetleg konfliktusok lennének a munkahelyen, konfliktuskezelési stratégiákat is szoktunk megbeszélni. Az asszertivitáson és a konfliktuskezelésen kívül nagyon hasznos lehet egy szuperérzékeny munkavállaló számára, hogy stresszkezelési technikákat is el tudjon sajátítani. Ezzel általában kiemelten foglalkozunk.
Prezentálni, azaz több ember előtt szintén nem szeretnek beszélni, így az is elő szokott fordulni, hogy ezt a területet is igyekszünk fejleszteni. Az időgazdálkodási témák szintén gyakoriak, hiszen a szuperérzékenyek hajlamosak túlvállalni magukat. De előfordul az is, hogy mindezen készségek elsajátításához szükségessé válik az önbizalom fejlesztése. Mindezen témák jellemzően a coaching témakörébe tartoznak.
Viszont sok szuperérzékeny már gyerekkorában azt érezhette, hogy más, és a környezete nem minden esetben kezelte ezt jól. Így felnőttkorban sok olyan elakadása lehet, ami akadályozhatja abban, hogy egészséges felnőtt életet éljen. Mivel jellemzően a szuperérzékenyek hajlamosabbak a depresszióra és egyéb lelki eredetű betegségekre, így már esetükben nem elég a coaching, hanem bizonyos pszichológiai módszerek alkalmazása válik szükségessé, mint például, amiket én szoktam, a mindfulness, a kognitív terápia, illetve a sématerápia.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Vajon tényleg túlreagál a kolléga?
2. oldal - Milyen jellemzői vannak, ha egy munkavállaló szuperérzékeny?
A melós, avagy az akciófilmes dolgozó ember