Származása miatt utasították el, ma már prémium bankár - Csömör Richárd kitartásról és diszkriminációról

Csömör Richárd egy borsodi faluban nőtt fel, a szülei nem voltak képzett emberek, de mindig támogatták, hogy tanuljon, fejlődjön: „tudatosították, már gyerekkoromtól, hogy menni kell, csinálni kell, akkor is, ha ennek az az ára, hogy távol vagyunk egymástól”. Miután leérettségizett, másnap felült a vonatra, hogy Budapestre menjen kollégiumba, mert szülei úgy gondolták, helyben nincs lehetősége előrejutni, így otthon nem maradhatott. Ezt a későbbi tapasztalatok be is igazolták. 

Valós hátrányok

Richárd egy banknál dolgozott a fővárosban, majd haza kellett költöznie, mert nem talált albérletet. „Budapesten nem is állást, hanem lakhatást igazán nehéz találni romaként” – osztotta meg az élményt. 

A megkezdett karrierutat kényszerűen félbehagyva otthonról próbált állást találni, de jó referenciái ellenére sem hívták be beszélgetni sem. Ha pedig egy adott cég budapesti HR-e be is küldte egy helyi kirendeltségbe, ott eleve elutasító hozzáállással találkozott. Amikor ismeretség útján egy kkv-nál mégis eljutott egy interjúig, ott a tulajdonos kitette az életrajzát a közösség elé, hogy a kollégák eldönthessék, akarnak-e vele dolgozni. A többség azonban elutasította. A személyes kapcsolatnak köszönhetően megtudta, nem is rejtették véka alá, hogy azért, mert roma. 

A többségi társadalomban sokan azt feltételezik, hogy a romák gyakran csak mentségként használják a diszkriminációt, de ezek valós tapasztalatok – hangsúlyozta Csömör Richárd. Pedig, mint most már kiválasztási tapasztalattal a háta mögött elmondta, „nagyon gyorsan meg lehet különböztetni a lusta embert, aki azzal védekezik, hogy roma, attól, aki olyan szituációkkal találkozik, amikor számára komoly életvitelbeli hátrányt jelent, hogy hova született”. 

Kilábalás a reménytelenségből: kiderült, hogy nincs egyedül 

Az egyéves sikertelenség elbizonytalanította. Úgy érezte, kiölte belőle a hitét annak, hogy lesznek cégek, ahol nem a származását, hanem azt nézik, hogy mit tud hozzáadni a vállalathoz. Megjegyezte, nem véletlen, hogy sok negatív élmény nyomán az emberek gyakran elkezdik a külvilágot hibáztatni, és nem azt nézik, hogy ők mit tehetnének annak érdekében, hogy a dolgok megváltozzanak. 

Vele szerencsére szembejött az Integrom-program hirdetése a közösségi oldalon, amit először hamisnak, adathalászatnak gondolt. Nem akarta elhinni – mert, mint mondta, az emberek az ő környékükön nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy valaki ténylegesen segíteni akarja őket -, hogy valóban jelentkezhet és ingyen részt vehet egy programban, aminek a célja az álláskeresésének támogatása. A félelmeit leküzdve azonban mégis kattintott, hogy történjen végre valami. Ez a döntés élete egyik legjobbjának bizonyult.

Ráadásul mindez éppen a Covid-járvány időszaka alatt történt, így a képzés és az egyébként személyes találkozások - nagy cégek képviselőivel, alumni vacsora a korábban végzett résztvevőkkel - is online zajlottak. Számára az igazi hozzáadott értéket az jelentette, hogy olyan fiatalokkal találkozhatott, akik hasonló helyzetben voltak, mint ő, és sikerrel jártak: „Ilyenkor képes egyedül érezni magát az ember, és amikor rájön, hogy nincs egyedül, hanem sok ember van, aki pontosan ugyanazokon ment keresztül, mint ő, és sikerül ebből a helyzetből kilábalni, az óriási energiát meg erőt tud adni”. Éppen ezért ő is eljár a program alumni-vacsoráira, hogy más fiataloknak példát mutatva megerősítse bennük, hogy el tudják érni a céljaikat, ha igazán akarják. Hangsúlyozta, fontos, hogy ne veszítsék el a belső hajtóerőt, ne magukat okolják, hanem legyenek eltökéltek, kitartóak a körülmények ellenére, mert ebben a világban kell helytállniuk. 

Budapesten kevésbé jellemző a diszkrimináció a munkahelyeken

Ő az önéletrajz workshop után átírta az életrajzát, és már másnap elküldte a programvezetőnek. Újra budapesti állásokra pályázott. Nagyon hamar több interjúra is behívták, majd egy hónapon belül több álláslehetőség között válogathatott. A lakhatás megoldása azonban még mindig komoly problémát jelentett. A megoldást az hozta, hogy a járvány alatt olyan hotelekben lakott, amelyek a lezárások miatt hosszabb távra is kiadtak - a szokásosnál olcsóbban – szobát. Szállodáról szállodára költözött, miközben folyamatosan albérletet keresett. Fél év alatt sikerült lakást találnia, ahol azóta is lakik.

Kiemelte, hogy Budapesten sokkal kevésbé érzékeli a munkaadók részéről a diszkriminációt, sokkal inkább számít a felmutatott eredmény, mint vidéken. Tapasztalata szerint ott szűkebb a piac, kevesebb a lehetőség, és a hozzáállás is más. Ezt saját testvére példájával is megerősítette, aki már három éve volt munkanélküli, mikor ő állást kapott Budapesten az Integrom után. Hozzáköltözött az albérletbe, onnan próbálkozott az álláskereséssel. Egy hét után sikerrel járt.

Arra a kérdésre, hogy a munkahelyén volt-e rá példa, hogy előítélettel viseltettek vele szemben a kollégák, esetleg volt-e kettős mérce, elmondta, hogy meg kellett tanulnia elengedni a füle mellett, ahogy a munkatársai időnként a romákról beszéltek az ő jelenlétében. „Ez az ő szegénységi bizonyítványuk”. Mint mondta, rájött arra, hogy nem tudatosult bennük, hogy ő is roma. Szakmailag magas szintet képviselt, a származásnak nem volt jelentősége akkor sem, amikor a bankfiók vezetőjeként nem roma embereket irányított. Pozitív, komoly magabiztosságot jelentő tapasztalat volt számára, hogy amikor otthagyta az előző állását - azon túl, hogy a HR mindent megpróbált megtenni, hogy megtartsák - és kikerült a munkaerőpiacra, akkor ömlöttek hozzá az ajánlatok. Így most már eljutott oda, hogy úgy érzi, nagy baj nem érheti. Jelenleg prémium banki tanácsadó, és mellette saját vállalkozás indításán dolgozik.

„Az Integrom nem a sült galamb”

A roma fiataloknak pedig azt üzeni, hogy próbálják meg elengedni az otthont, bár számukra hagyományosan a család biztonsága nagyon fontos értéket képvisel. Úgy látja, sok tehetséges fiatal azért nem talál a végzettségének megfelelő állást, mert nem tud elmozdulni a családja közeléből. „Azt gondolom, hogy ezt belül kell eldönteni, hogy valaki önmagával, a saját céljaival és jövőjével is foglalkozzon, ne csak a környezetével.” 

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Integrom-program sem jelenti azt, hogy a résztvevők szájába berepül a sült galamb. A siker az egyéni elhivatottságon és motiváción múlik. A program egy mankó, de nem pozitív diszkrimináció.

Nyitóképen Csömör Richárd