HR Tehetségek 2025: Bakro-Mohácsi Krisztina

A HR Portálnál évente több iparági listával is jelentkezünk. Ilyen például „A 20 legbefolyásosabb magyar HR vezető” összeállítás, amelyben jellemzően nagyvállalatok HR igazgatói kapnak helyet. Úgy gondoltuk, hogy a tehetséges fiatalok is megérdemlik a figyelmet egy lista keretében. Olyan 20-, 30-as éveikben járó, egy-egy szakterületen kiemelkedőt nyújtó szakemberek vagy kisebb szervezetek vezetői, akik nincsenek annyira a reflektorfényben. Mégis munkájuk, személyiségük, elhivatottságuk mintaadó. Tekintélyes, több évtizede a szakmában dolgozó HR vezetőket és szakembereket kértünk arra, hogy ajánljanak a figyelmünkbe ilyen tehetségeket indoklással, jellemzéssel. A javaslatokat mérlegeltük, csekkoltunk, "osztottunk-szoroztunk" és kiválasztottuk azokat, akiket szeretnénk a következő hetekben bemutatni.

Mi vitte a HR felé?

Amikor 2017-ben egyetemi felvételire készültem, nem volt kérdés, hogy olyan szakmát választok, ami érinti az embereket, s amivel én magam is megérinthetem őket, ha jól csinálom a dolgom. Fiatalként kerestem azokat a lehetőségeket, ahol pozitív hatást gyakorolhatok a körülöttem lévőkre. Ez nem csak a szakértelmem alkalmazását jelentette hosszú távon, hanem azt is, ahogyan másokkal bánok, ahogyan másokhoz viszonyulok. Ezért választottam az emberi erőforrások alapszakot, mert úgy éreztem, hogy ez a terület ötvözi a szakmaiságot és az emberi oldalt. 

Már az első egyetemi évem alatt HR gyakornokként dolgoztam, tetszett, hogy valódi értéket teremthetek, és diákként is hasznos tagja lehettem a csapatnak. A felelősségem fokozatosan nőtt, és megerősödött bennem az érzés, hogy ez az én utam. Tudatosan építettem tovább a fejlődésemet: elvégeztem egy életvezetési, vezetői és karrier coach képzést, majd tanulmányaimat a vezetés és szervezés mesterszakon, vezetés- és szervezetpszichológia specializáción folytattam, hogy még mélyebben megértsem az emberek és a szervezetek működését.

Mi motiválja a munkában a mindennapokban és a szakmában?

Képzési és fejlesztési szakemberként az motivál a mindennapokban, hogy hozzájárulhatok a kollégák fejlődéséhez, motivációjához és a szervezet iránti elköteleződéséhez. Hiszem, hogy a HR nem csupán struktúrákról szól, hanem azokról az emberekről, akik azokat működtetik. Az a tudat hajt, hogy értő figyelemmel és segítő szándékkal valódi hatást tudok gyakorolni a mindennapi munkájukra. 

Amikor egy kollégával őszinte beszélgetések folyamán fejlődési lehetőségeket fedezünk fel és a fejlesztést meg is valósítjuk, az engem inspirál. Mert hatást gyakorol az érintett személy magabiztosságára és a szervezet sikerére egyaránt. Felemelő érzés, amikor a karriertervezéssel egy új út nyílik meg a munkavállaló előtt, amikor a céloktól és az ambícióktól csillognak a szemek, amikor egy szimpla „hogy vagy?” reményt ébreszt. Ezekre az emberi pillanatokra, visszajelzésekre törekszem, ez motivál. Azt gondolom, a HR ezekért a pillanatokért is felel, minden örömével és nehézségével együtt egy szervezetben.

Írjon le egy sikeres projektet, amire büszke? 

Életem első szakmai projektje meghatározó mind a szakmai, mind az emberi mivoltom szempontjából. Az első munkahelyemen HR gyakornokként kezdtem, majd az alapszak elvégzése után Képzési koordinátorrá léptettek elő. Tudtam, hogy a vezetőm nagy reményeket fűz hozzám és az eredményekhez, hiszen egy nagy volumenű, államilag támogatott GINOP-pályázat megvalósításáért feleltem egy 1500 fős autóipari vállalatnál. 

A pályázat során szűkös határidőkkel kellett nagyszabású, szigorú feltételekhez kötött képzéseket lebonyolítani, adminisztrálni, dokumentálni a pénzügyi megtérülés érdekében. A tréningek fókuszában elsősorban a vezetői és a soft készségek fejlesztése állt: asszertivitás és együttműködés, a hatékony vezető, időgazdálkodás, stresszmenedzsment és változásmenedzsment a teljesség igénye nélkül. A projekt végül 100%-ban sikeresen zárult, a teljes támogatási összeg megtérült. Több mint 200 kolléga tapasztalhatta meg a képzések hatását az életére, a munkájára. Rendkívül pozitív visszajelzéseket kaptunk. 

A projektben a résztvevők kiválasztásánál olyan kritériumokat kellett figyelembe venni, mint a bérsávok, pozíciók, a képzés témájának relevanciája, a nemek aránya, az életkor és szenioritás. Nagyon vágytam rá, hogy minden megfelelően előkészített és szervezett legyen, gördülékenyen menjen a kommunikáció és az együttműködés minden résztvevővel és a képzési szolgáltatókkal egyaránt. Sokat túlóráztam, minden energiámat beletettem a projektbe, ami megérte, mert tanultam magamról, a határaimról, a maximalizmusomról és a belső erőmről. Voltak nehéz időszakok, de tudatában voltam a belém vetett bizalomnak. Személyesen számomra a legnagyobb sikert az jelentette, hogy megtapasztaltam, a kitartás, a precizitás és a hit abban, hogy képes vagyok megcsinálni, valóban meghozza az eredményét. 

Sikerként tekintek továbbá a duális szakképzés bevezetésére is a vállalatnál, ahol ekkorra már Képzési és fejlesztési specialistaként tevékenykedtem. Tanműhelyt alakítottunk ki, szakmunkás diákokat vettünk fel, „céges osztályt” alapítottunk, mentorhálózatot hoztunk létre, és sikeresen képeztünk ki pályakezdő szakembereket. Ez nemcsak a fiatalok számára adott lehetőséget, hanem hosszú távon is erősítette a vállalat szakember-utánpótlását.

Az elmúlt időszakban Munkatársfejlesztési menedzserként a vezető- és szervezetfejlesztés területén is rendkívül értékes tapasztalatokat szereztem, ahol a folyamatok optimalizálása és a vezetői képességek fejlesztése révén mérhető eredményeket értünk el. Ez a tapasztalat megerősítette, hogy a HR-ben a stratégiai gondolkodás és az emberek támogatása egyaránt kulcsfontosságú.

Mit tanul most?

2024 februárjában végeztem az ELTE-n vezetés és szervezés mesterszakon. Jelenleg arra törekszem, hogy a gyakorlatban, valós helyzetekben maximálisan kamatoztathassam a tanultakat és a képességeimet. Azt gondolom, hogy a tanulás nem zárul le az egyetemen: a mindennapokban is ott rejlik a folyamatos tanulás lehetősége a felismerések, az önreflexió és a kihívások által. 

Milyen készségeket tart fontosnak egy HR-es számára?

Számomra az egyik legfontosabb készség a HR-ben az empátia. A munkánk során különböző emberek, helyzetek és érzelmi állapotok között kell hidat képezni, ezért elengedhetetlen, hogy valóban odafigyeljünk a másik félre. Hiszem, hogy a nyitottság és a kíváncsiság segít abban, hogy mélyebben megértsük a munkavállalók motivációit és kihívásait. 

Ehhez szorosan kapcsolódnak az erős kommunikációs készségek, valamint az alázat - hogy ne csak szakmai oldalról közelítsünk, hanem emberileg is. Fontosnak tartom az odaadást és az odafordulást, mert ezek teremtik meg a bizalmi légkört, ami a HR-ben szerintem kulcsszerepet játszik.
 
A segítőkészség és a hitelesség szintén elengedhetetlen: a munkavállalók ahhoz fordulnak szívesen, akiben látják a jószándékot és akitől következetes, őszinte támogatást kapnak.

Számomra a HR nem pusztán egy szakma, hanem hivatás — egy olyan terület, ahol valódi értéket lehet teremteni az emberek számára.

Milyen jelentős változásokat vár a jövőben a szakmában vagy azon a részterületen, ahol dolgozik?

Úgy gondolom, hogy a HR jövőjét három fő irány határozza meg: a digitalizáció, az emberközpontúság és a rugalmasság. A technológiai fejlődés egyre inkább támogatja az adatvezérelt döntéseket és az automatizált folyamatokat, de a HR-nek továbbra is az emberi kapcsolatok minőségére való ráhatás adja a valódi értékét.

Ezzel párhuzamosan felértékelődik a munkavállalói jóllét, a pszichológiai biztonság és a támogató szervezeti kultúra szerepe. A jövő HR-eseinek rugalmasan kell reagálniuk a gyorsan változó környezetre, miközben megtartják a szakma legfontosabb alapját: az emberséget.

Ezen túl a személyes szakmai utamban is izgalmas változások elé nézek, hiszen hamarosan az ország egyik legnagyobb munkáltatójánál dolgozom majd szervezetfejlesztési területen. Nagyon motivált vagyok, hogy új környezetben is bizonyíthassak, tovább fejlődhessek és új kihívások mentén teljesítsem be szakmai ambícióimat.

Z generációsként hogy látja a HR szakmát? Milyen szempontból kellene változnia?

Z generációsként úgy látom, hogy a HR szakmának a jövőben sokkal inkább a rugalmasságról és a nyitottságról kell szólnia. A mi generációnk már egy gyorsan változó világban nőtt fel, ezért természetes elvárás számunkra, hogy a HR is képes legyen gyorsan reagálni a változásokra - legyen szó digitalizációról, a munka és magánélet egyensúlyáról vagy az új motivációs igényekről.

Fontosnak tartom, hogy a HR ne csupán adminisztratív funkció legyen, hanem valós partnerséget alakítson ki a munkavállalókkal és a vezetőkkel. A jövő HR-jében szerintem kiemelt szerepe lesz a párbeszédnek, az együttműködésnek és annak, hogy a szervezetek megőrizzék az emberi értékeket a modernizáció mellett is. Úgy gondolom, hogy a HR akkor lesz igazán sikeres, ha képes egyszerre adaptálódni az új elvárásokhoz, és közben stabil, támogató jelenlétet biztosít a munkavállalóknak.

Mi/ki volt nagy hatással a szakmai gondolkodásra, működésére?

A szakmai gondolkodásomra az első vezetőm volt talán a legnagyobb hatással. Tőle tanultam meg, mennyire sokat számít a pozitív hozzáállás, a humor és a megfelelő kommunikáció a mindennapi munkában. Ő volt az a vezető, aki minden nap képes volt mosolyt hozni a csapatba, és ezzel nemcsak a feszültséget oldotta, hanem az együttműködést és a motivációt is erősítette. Általa értettem meg, hogy a HR-ben – és a munka világában általában – a szakmai tudás mellett az emberi hozzáállás az, ami igazán összetart és inspirál egy közösséget.

Eddigi vezetőimtől azt is megtanultam, hogyan lehet egyszerre empatikusnak és határozottnak lenni, és hogy a hiteles kommunikáció milyen erős szervezeti hatással bír. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan vezetőkkel dolgozhattam együtt, akik következetesen támogatták a munkámat, és fontosnak tartották a humánerőforrás-fejlesztést. Ez a bizalom és támogatás szakmailag és emberileg is nagyon sokat jelentett számomra.

Nem szeretnék szó nélkül elmenni az édesanyám mellett, aki a szakmai életemben is az egyik legfőbb támaszom. A sikerekben és a kihívásokban egyaránt számíthatok rá, és a mai napig rengeteget tanulok tőle. Felnézek rá nemcsak emberileg, hanem a munkához való hozzáállása miatt is.

Emellett meghatározóak voltak számomra azok a szakmai helyzetek is, amikor valós emberi történetekkel találkoztam – legyen szó interjúkról, fejlesztési beszélgetésekről vagy akár nehezebb szervezeti döntésekről. Ezek a tapasztalatok megtanítottak arra, hogy a HR legnagyobb értéke az, ha az ember képes meglátni az egyéni sorsokat a folyamatok mögött.

Hiszem, hogy minden egyes találkozás tanít valamire – ha figyelünk. A mai napig törekszem arra, hogy ezt a nyitottságot és tanulási attitűdöt megőrizzem a mindennapi munkámban.

Nyitóképen Bakro-Mohácsi Krisztina

Korábbi cikkeink a sorozatban:

HR Tehetségek 2025: Krigel Tamás

HR Tehetségek 2025: Varga Vilmos