Dolgozókra hárítják a cégek a kártérítési felelősséget

Munkahelyi károkozás esetén a vállalatok általában a teljes kárt megtéríttetnék a dolgozóval, a jog azonban ezt nem mindig engedi: a szűkösebb anyagi helyzetből adódóan ugyanis örökre eladósíthatnák a munkavállalókat, arról nem is beszélve, hogy a károkozástól való görcsös félelem a teljesítményt is visszafogná. De mégis, mit tehetnek akkor a megkárosított cégek? Milyen törvényi eszközök állnak a cégek rendelkezésére az alkalmazottak "megrendszabályozására", és hogyan alakul ez a gyakorlatban?

A törvény mindent szabályoz

A Munka törvénykönyve kimondja, hogy a munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik - igaz, ehhez a munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. A károkozás ugyanis kétfajta lehet: szándékos és gondatlan.

Szándékos károkozás esetén meglehetősen szigorúan szankcionál a törvény, ilyenkor ugyanis a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni. "Ehhez nem szükség előre megfontoltan cselekedni, elég ha csak a munkavállaló nem úgy jár el, ahogy az elvárható tőle. Például ha egy darukezelő leejt egy betontáblát, nyilvánvaló, hogy azt nem szánt szándékkal tette. Ugyanakkor arra a munkára előzőleg kellően ki lett képezve, azaz ténylegesen tudnia kellett, hogy melyik gomb megnyomása mivel jár" - példálózott Sipos Márta munkajogász.

Gondatlan károkozásnál a kártérítés mértéke legfeljebb csak a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének 50 százalékáig terjedhet, bár a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés a károkozás, illetve a károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, valamint a munkavállaló beosztására tekintettel a kártérítés mértékét ettől eltérően is szabályozhatja. Szerencsére azonban ennek is van egy plafonja: a kártérítés mértékét a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, míg a kollektív szerződés legfeljebb hat havi átlagkeresetig határozhatja meg. "Ez egyébként érdekes dolgokat tud szülni az életben: ha mondjuk egy takarítónő felborítva a vizes vödröt eláztatja az iroda csúcsszámítógépét, biztosra veheti a cég, hogy csak egy töredékét fogja visszakapni az eszköz árából" - jegyezte meg a munkajogász. Erre a korlátra azonban szükség van, mivel a szűkösebb anyagi helyzetből adódóan örökre eladósodhatnának a munkavállalók, arról nem is beszélve, hogy a károkozástól való görcsös félelem a teljesítményt is visszafogná.

Teljes mértékben felel a dolgozó a reá bízott tárgyakért

A munkavállalónak teljes felelősséget kell vállalnia az okozott kárért - vétkességre való tekintet nélkül -, ha olyan, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokban következik be a hiány, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel (az átvételt azonban jegyzéknek, elismervénynek kell igazolnia). Ez alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította. Fontos továbbá megjegyezni, hogy ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a munkavállaló felelősségét a vétkességi felelősségre megállapított szabályok szerint kell elbírálni, de ebben az esetben a vétlenség bizonyítása a munkavállalót terheli - azaz az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelme szerint kell eljárni.

Minderre azonban a valóságban ritkán kerül sor. "Főleg kisboltoknál vagy benzinkutaknál "bevett gyakorlat", hogy lopások esetén a munkáltató felszólítja a dolgozókat a hiányzó összeg összedobására, különben elbocsátja mindegyikőjüket. Sajnos ilyenkor a bíróság sem ad sok esélyt nekik, a bűncselekmény ugyanis nehezen bizonyítható, anélkül viszont a munkavállalókra hárul a felelősség" - mutatott rá Sipos Márta. Ugyanez áll fenn akkor is - folytatta -, amikor például egy, a telephelytől távol dolgozó az adott szolgáltatás elvégzésekor átveszi az ellenértéket a megrendelőtől, de útközben a cég felé kirabolják. Az alkalmazott hiába óvatos, s igyekszik úgy megállni a kocsival, hogy ne támadhassák meg, teljesen sosem zárhatja ki a rablás lehetőségét, mégis - hacsak nem ütik le - neki kell állnia az összeget.

Kártérítés leltárhiány esetén

A leltárhiányt szintén nagy szigorral veszi a Munka törvénykönyve, azért ugyanis a munkavállaló - a leltárfelelősségi megállapodásból kifolyólag - vétkességére tekintet nélkül felelősséggel tartozik. Természetesen a hiányért csak akkor lehet a munkavállalót hibáztatni, ha az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség (a továbbiakban forgalmazási veszteség) mértékét meghaladta.

A kollektív szerződéses rendelkezés vagy a felek eltérő megállapodása hiányában egyébiránt a munkáltató állapítja meg a munkáltató szervezete, illetve a leltározási szempontból önálló szervezeti egység sajátosságainak figyelembevételével:

a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét, illetve arányát,

azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás, illetve a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség nem számolható el,

a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,

a leltárhiány meghatározásának szabályait,

a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.

Mindezen feltételekről a leltárfelelősségi megállapodás megkötését, illetve a leltáridőszak kezdetét megelőzően tájékoztatni kell a munkavállalót, különösen, mivel a leltárhiány esetén csak akkor lehet kártérítést követelni, ha a megállapodás megkötése mellett szabályszerűen átadásra került a leltári készlet. Amennyiben a vállalat úgy dönt, hogy a leltár készletét olyan munkavállalónak is kezelnie kell, amelyik a leltárhiányért nem felelős (például "egyszerű" targoncás), akkor ehhez a leltárhiányért felelős munkavállaló (jellemzően raktárvezető) előzetes hozzájárulását kell kérnie.

A leltári készletet természetesen több munkavállaló is kezelheti, ez esetben velük csoportos leltárfelelősségi megállapodást kell kötnie a munkáltatónak, ügyelve arra, hogy egyértelmű legyen mindegyik fél számára, milyen mértékben felelnek az esetleges kárért, mivel a törvény szerint az egyetemleges felelősség megállapításának nincs helye. Ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség megosztását nem tisztázza, a munkavállalóknak átlagkeresetük arányában kell megtéríteniük a kárt. "Sajnos ez akkor is fennáll, ha például egy 400 m2-es területen három leltárfelelősnek kell megakadályozni a lopásokat. A jog és a bíróság ugyanis azt nem mérlegeli, hogy ennyi ember kevés a terület megfigyelésére, hiszen a megállapodásban elfogadták a feltételeket. Tolvaj hiányában pedig kizárólag őket terheli a felelősség" - világított rá a munkajogász.

Mennyit törleszthet a dolgozó?

A leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában a leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel. Amennyiben a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a leltárhiányért felelős munkavállaló legfeljebb hat havi átlagkeresete bánhatja. Kollektív szerződés esetén ismét más szabályt kell követni, akkor ugyanis a kártérítés mértéke ettől eltérően is meghatározható.

Bár a leltárfelelősség megállapítása mindkét fél számára kényes procedúra, ennek ellenére - a kollektív szerződéses rendelkezés hiányában - a munkáltatónak a joga megállapítani a történések sorrendjét. Egyre azonban vigyáznia kell a vállalatnak: leltározásnál a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét minden esetben lehetővé kell tennie. Amennyiben a munkavállaló nem gondoskodik a képviseletéről, a munkáltató kijelölhet egy, az adott szakmában jártas, érdektelen képviselőt. Természetesen ennek megfelelően a leltárfelelősséggel tartozó munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell, illetőleg lehetőséget kell biztosítani neki, hogy észrevételeit is kifejezésre juttathassa. A leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárfelvétel befejezését követő 60 napos jogvesztő határidő alatt lehet érvényesíteni. Büntetőeljárás esetén erre még kevesebb idő, mindösszesen 30 nap adatik, de csak miután a nyomozó hatóság, illetve a bíróság közli jogerős határozatát. Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük, a megőrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén pedig munkabérük arányában felelnek. Amennyiben viszont a kárt többen szándékosan okozták, egyetemlegesen felelnek a károkozásért.

A kár összegének meghatározásánál figyelembe kell venni egyrészt a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást (beleértve az üzemviteli költséget is) és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét, valamint a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói árat - már ha a dolog megsemmisült, használhatatlanná vált vagy nincs meg. Nem kell azonban a munkavállalónak megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a munkáltató közrehatása következtében állt elő. Jó tudni továbbá, hogy a kollektív szerződés is meghatározhatja azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben a munkáltató a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezheti, igaz ebben az esetben a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet is meg kell határoznia a munkáltatónak.

Kártérítés harmadik fél esetén

Amennyiben az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek (ügyfél, partnercég) kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Ugyanakkor a dolgozó sem bújhat ki a felelősség alól, a cég ugyanis kártérítést követelhet munkavállalójától.