Uniós ítélet a heti és a napi pihenőidőről: mit tehet a munkaadó túlóraigény esetén?

Az ügy, amelyben az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott, egy miskolci mozdonyvezetőtől indult, aki pert indított a MÁV-Start ellen, amiért munkáltatója nem adta ki számára külön a napi 11 órás pihenőidőt. A MÁV-START azt állítja, hogy mivel a jelen ügyben alkalmazandó kollektív szerződés az EU-s irányelv által megkövetelt minimális (24 órás) heti pihenőidőt jelentősen meghaladó (legalább 42 órás) pihenőidőt ír elő, a döntése a munkavállalóját egyáltalán nem érinti hátrányosan. 

A Miskolci Törvényszék felfüggesztette az eljárást és azt kérdezte az Európai Unió Bíróságától, hogy az irányelv értelmében a heti pihenőidővel egybefüggően kiadott napi pihenőidő a heti pihenőidő részét képezi-e. Azaz lehet-e egy egységként kezelni a kettőt?

A Bíróság ítéletében leszögezi, hogy a napi és a heti pihenőidőhöz való jog két önálló jogot képez, amelyek eltérő célokat követnek. Következésképpen biztosítani kell a munkavállalók számára mindkét jog tényleges gyakorlását. 

A Bíróság megállapítja, hogy az irányelv nem korlátozódik arra, hogy általánosságban határozza meg a heti pihenőidőhöz való jog minimális időtartamát, hanem kifejezetten azt pontosítja, hogy ezen időszak hozzáadódik a napi pihenőidőhöz való jog címén elismerendő időszakhoz. Ebből következik, hogy a napi pihenőidő nem képezi a heti pihenőidő részét, hanem ahhoz hozzáadódik, még akkor is, ha a napi pihenőidő közvetlenül megelőzi a heti pihenőidőt.

Már több száz munkavállalói per van folyamatban az állami vasúttársaság ellen.

Mit jelent ez a gyakorlatban? 

Fodor T. Gábor munkajogász elmondta, hogy az átlagos hétfőtől péntekig terjedő munkarendet figyelembe véve, a munkavállaló két pihenőnapja a szombat és a vasárnap, mint naptári nap, ez a heti pihenőidő. A pénteki munkanapot követő tizenegy órás napi pihenőidőnek szombaton 0.00 óra előtt be kell fejeződnie – tehát péntek 13.00 órát követően a munkavállaló nem dolgozhat. Amennyiben a jelenlegi törvényi szabályozás változatlan marad, ez lényegében azt jelenti, hogy búcsút kell intsünk az eddigi klasszikus munkarendnek. A pénteki munkanapnak vagy rövidebbnek kell lennie úgy, hogy 13.00 órakor befejeződik, vagy át kell állni a négynapos munkarendre.

Háttér: pedig kevesebb pihenőidőt ír elő az uniós jog

Fodor T. Gábor hozzátette, hogy az uniós jog heti pihenőidőként mindössze 24 órát ír elő. Ha ehhez hozzáadjuk a napi pihenőidő 11 óráját, úgy ezek összege, a 35 óra még mindig jóval kevesebb, mint a heti két pihenőnap 48 órája. Az uniós eljárás fő kérdése tehát az volt, hogy megfelel-e a magyar jog az uniós irányelvi szabályoknak akkor, amikor az uniós 24 órás heti pihenőidő kétszeresét biztosítja ugyan, de a 11 órás napi pihenőidőt ehhez kapcsolódóan nem.

Fodor T. Gábornak – számos más munkajogásszal együtt – az volt a véleménye, hogy a magyar jog ebből a szempontból az uniós jognak megfelel, egyszerűen azért, mert a magyar jog által biztosított 48 órás pihenőidő hosszabb, mint az uniós jog által előírt 24+11 órás. “Annak különösebb jelentőségét nem láttuk, hogy a 48 óra egy, és nem két jogcímen lett kiadva, hiszen a tagállami jognak érdemben, és nem formálisan kell megfelelnie az uniós jognak. – Az Európai Unió Bírósága ezzel a magyar munkajogászok közötti általános állásponttal szembemenve formalista álláspontra helyezkedett, és azt mondta ki ítéletében, hogy külön kell a kétféle pihenőidőt kiadni” - fogalmazott a munkajogász.

“Az ítélet semmiképpen sem jelent jó hírt a magyar munkáltatóknak, hiszen az évtizedek óta működő munkarendek átgondolását hozhatja magával és – bizonyos jogértelmezés szerint – a munkavállalók túlóraigényekkel és sérelemdíj-igénnyel is előállhatnak” - summázott Fodor T. Gábor.