Tisza Párt és a közszféra: Zsákmányelv vagy érdem?

A személyzeti cserék alapmodelljei

A kormányzati változásokkal kapcsolatos személyi változások alapvetően két modellt követnek: a zsákmányelv (poils policy system) és az érdemelv (merit system) . Míg a zsákmányelv pozíciókkal jutalmazza a politikai lojalitást, az érdemelv a szakmai kompetenciára és stabilitásra épít.

• Zsákmányrendszer vagy politikai pártfogás (Political patronage): A kifejezés Andrew Jackson amerikai elnök 1828-as győzelméhez kapcsolódik („a győztesé a zsákmány”). Ebben a pártos kinevezési rendszerben (Stréhli -Klotz G, 2016) a választási győzelem után a legtöbb kormányzati pozíciót a győztes párt támogatói töltik be (Horváth, 2013). A politikai hatalom birtokosai nem szakmai érdemek, hanem politikai lojalitás és elkötelezettség alapon osztják el a közpozíciókat, kinevezéseket vagy egyéb gazdasági és társadalmi juttatásokat. A zsákmányrendszert ma már többnyire elutasítják – kivéve az USA- t –, de ennek ellenére több országban is alkalmazzák, bár burkolt formában.

        ◦ Előny: Biztosítja a kormányzati akarat gyors végrehajtását és a politikai egységet.
        ◦ Hátrány : Korrupcióhoz, a szakmai emlékezet elvesztéséhez és a közigazgatás hatékonyságának csökkenéséhez is vezethet. Továbbá túlzott használata akadályozhatja az újonnan kialakuló új rendszer működést, ezért ez a modell is kezdi elveszíteni szerepét még az USA-ban is.

• Érdemrendszer : A modern közigazgatás sarokköve, amelyet az Egyesült Királyságban az 1794- es Általános Kódexben fogadtak el , míg az 1883-as Pendleton Törvényben az Egyesült Államokban vált dominánssá, felváltva a korábban említett zsákmányrendszert. Ez az úgynevezett bürokratikus rendszer, amely a szakértelmen és a hivatali előmenetelen alapul (Stréhli -Klotz G, 2016).

        ◦ Jellemzők : Pályázati rendszer, szakmai vizsgák, elmozdíthatatlanság és politikai semlegesség.
Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy bizonyos számú személyi változás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az új adminisztráció sikeresen megkezdhesse munkáját. A fent leírt jelenség túlzott alkalmazása veszélyeztetheti a szakmai hatékonyságot, és jelenléte bizonyos mértékig természetesnek tekinthető a demokratikus rendszerekben, mivel a kormányoknak szükségük van egy olyan bizalmi körre, amely segíti őket politikai programjuk megvalósításában.

• Az úgynevezett „elfelejtés” rendszerét, amely az ókori görögöknél teljes elhallgatást jelentett, a modern korban gyakran jogilag rögzített amnesztiával kombinálják – például „elfelejtési vagy büntetlenségi” paktumok jellemzők  voltak a spanyol, a dél-afrikai, a latin-amerikai – argentin, brazil és chilei – rendszerváltásokra (Encarnación, 2014). Közös bennük az a felismerés, hogy ha a győztes túl keményen sújtja a múltat, az ellehetetlenítheti az új rendszer stabilitását.

Regionális összehasonlítás

A személyzeti döntések gyakorlata jelentősen eltér az egyes régiók demokratikus fejlettségétől függően:

 • Angolszász és nyugat-európai modell: Itt az érdemelv dominál. A közszolgálat állandó, csak a legfelsőbb politikai szint (miniszterek, államtitkárok) változik a kormányváltáskor, biztosítva az állam folyamatos működését.

• Közép- és Kelet-Európa (posztszocialista országok): A rendszerváltás után (1990) a régió országai papíron bevezették az érdemelven alapuló rendszert, de a gyakorlatban gyakran a „politikai pártfogás” érvényesült. A Nyugat-Balkánon a kutatások azt mutatják, hogy a jogi érdemelv ellenére a zsákmányrendszer továbbra is valóság ebben a régióban( Stančetić , 2020) .

• Magyarországon a kormányváltások gyakran mélyebb személyi változásokkal jártak, amelyek nemcsak a politikai vezetést, hanem az adminisztratív szinteket is érintették, sőt az önkormányzatok szintjét is elérte (Csörgits, 2011). Mindez számos területen a kormányzás és az evezés megbillent egyensúlyát eredményezte.

Mostani helyzetben a nyertesek egyértelműen  patronázs rendszer megszüntetést tűzték ki célul. Most már csak az a kérdés , hogy ebben az igyekezetükben a kormánynál állók (politikai döntéshozók) milyen mélyre akarnak hatolni az evezősök (közigazgatási személyi állomány) tekintetében (Priberius , 2026).

Források: 
    • Curtius R., Q. (2003). Nagy Sándor makedón király története (IV. könyv). Budapest: Osiris Kiadó.
    • Csörgits, L. (2011). A politikai zsákmánypolitika érvényesítése a helyi önkormányzatokban. Jog - Állam - Politika , 3 (2), 129-145,  https://dfk-online.sze.hu/images/JÁP/2011/2/ C sörgits.pdf
    • Encarnación, O. G. (2014). Democracy without Justice in Spain: The Politics of Forgetting. Philadelphia, PA: University of Pennsylvania Press.
    • Horváth A. (2013). A közszolgálati személyzeti politika: nyílt és zárt rendszerek. (pp. 51–62.)   In: Kis N., Juhász L. MB., Hazafi Z., Horváth A., György I. & Linder V. Közszolgálati életpá­lyák, Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem.
    • Livius, T. (1982). A római nép története a város alapításától (V. könyv). Budapest: Európa Könyvkiadó .
    • Priberius, S. (2026). The collapse of a patronal system: Tisza’s 2026 electoral breakthrough in Hungary. The Loop . https://theloop.ecpr.eu/the-collapse-of-a-patronal-system-hungarys-2026-electoral-breakthrough/
    • Stančetić , V. (2020). A zsákmányrendszer nem halt meg: Az érdemrendszer fejlődése és hatékonysága a Nyugat-Balkánon. Civil Service - Javni. Sluzbenici , 20(3), 415–438, https://hrca.srce.hr/file/357348​​​​
    • Stréhli -Klotz G. (2016). A humánerőforrás-menedzsment nemzetközi gyakorlata és fejlesztési trendek a közszolgálatban. (313-322. o.) In: Szabó Sz. & Szakács G. (2016). Közszolgálati stratégiai humánerőforrás-menedzsment. Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem.

Köszönetnyilvánítás: a szerző külön köszönet mond Dr. Dudás Ferencnek, aki a közszolgálat állandó készenlétének  szakértőjeként, közig-coach-ként véleményezte jelen cikket.