Elutasítások, bérszakadék, agyelszívás – ezzel küzd a reklámszakma

Az ügyfelekre vetül ki az a feszültség, amit sokszor a belső folyamatok, például a jó visszajelzések hiánya is okoz – erről beszélt Marosi Gergely, a Mito Creative kreatívigazgatója az eseményen. Így reagált arra, hogy az Ügynökségi Népszámlálás nemrég megjelent 2024-es adatai között az is szerepel: a legfőbb stresszforrást a válaszadók 56%-a szerint az ügyfelek jelentik. Marosi kiemelte: jó, ha az ügyfelekkel nem csak az accountkollégák állnak közvetlen kapcsolatban. Szegő Fruzsina szabadúszó kreatív hozzátette: a freelancereknek könnyebb a közvetlen kommunikáció miatt.

A kérdőívet kitöltő szövegírók 75%-a kitettebbnek tartja a saját szakmáját a kiégés szempontjából.

Jenei József Tamás, a Progressive kontentdivíziójának vezetője szerint mindenféle kreatív kolléga jobban sérül – az art directorok, a tervezőgrafikusok és a stratégák is –, ez ugyanis egy nagyon szenzitív műfaj: a „szívüket-lelkület belerakják” a projektekbe, és gyakran elutasítást kapnak. Marosi Gergely úgy látja, 100 ötletből jó, ha öt megvalósul, aminek a kezeléséhez kell egy mentális erő.

Nagy László, az ACG kreatívigazgatója pedig hangsúlyozta, az már óriási dolog, ha egy negatív visszajelzést megindokolnak.

Nagy arról is beszélt az eseményen: az ügyfelek Maslow-piramisának a tetején csak az van, hogy „izgi, jó dolgokat” csináljanak. „A kreatívszakmában is sokszor találkozom olyanokkal, akiknek nincs nagy kitekintése arra, mi történik a világban. Ám amikor valami beszűrődik a hírekbe, akár a Kreatívon, akár a mainstream médián keresztül, egy-két kampány Cannes-ból vagy a Super Bowlról, akkor mindenki így néz, hogy ez is a reklám?” – fogalmazott. Szerinte ilyenkor lehet kommunikálni, hogy az ő szegmensében is lehet jó dolgokat csinálni, és nem is feltétlenül kell hozzá óriási reklámbüdzsé.

Marosi pedig elmondta: például egy nagy magyar sörmárka évente készít egy nagy kampányt, 3-5 közepeset és sok kisebbet. Egy ügynökség viszont ezalatt 10 nagyot, 40 közepeset és több mint 100 kicsit, ez pedig már pár év alatt is jelentős tudásbeli különbséget eredményez. Ezt azonban nem kell érzékeltetni, hiszen egy lekezelő hozzáállásból nem lesz partnerség, inkább empatikusan kell javaslatokat tenni a tapasztalatok alapján – fejtette ki.

A válaszadók 39%-a írta be, hogy külföldre költözésben gondolkodik. Marosi elmondta, a Mitónál ők is tapasztalják ezt. Szerinte aki azt mondja, más országban boldogabban tud élni, annak viszonylag nehéz ellenajánlatot adni, de érdemes egy olyan buborékot képezni, ahol „a lehető legnyugateurópaibb munkakörülmények között” dolgozhatnak. Nagy László arról beszélt, bár fáj, ha kivándorol valaki, kicsit úgy van vele, „mint amikor egy klub kinevel egy zseniális játékost, és felfigyel rá a Liverpool”. Hozzátéve: azoknak is tudni kell valamit ajánlani, akik később hazahoznák a tudást.

Bérkülönbségek

Egy nagyobb ügynökségnél mid-level pozícióban könnyen lehet, hogy valaki többet keres, mint egy szenior egy kisebb, kevésbé neves cégnél – mondta el Marosi Gergely. Hozzátéve: a felmérés bizonyos részein alacsonyak az elemszámok, ami torzíthatja az eredményeket. Az alkalmazottak havi nettó átlagfizetés-adatai ugyanis 4 munkakörben mid-level szinten is a felméréskori – 2024 novemberi – teljes állásos nettó átlagbér alatt voltak, az art directoroknál viszont már a juniorok fizetési adata is megelőzte azt. Ráadásul a 2022-es előző eredmények óta a reklámosbérek nem emelkedtek olyan mértékben, mint amekkora a kumulatív infláció volt, Marosi elmondása szerint ugyanis nem tudtak az ügyfeleknél akkora mértékben árat emelni. A kitöltők kétharmada be is írta: rosszabbul jön ki a fizetéséből, mint két éve, igaz – tette hozzá Nagy László – ez a probléma nem reklámszakma-specifikus. A felmérésben résztvevő szabadúszó reklámosok 69 százaléka egyéni vállalkozóként dolgozik. Szegő Fruzsina ehhez azt tette hozzá, hogy a kata szigorítása óta tapasztalata szerint jellemzően átalányadózásra váltottak. „A legnagyobb szívás a világon” – fogalmazott arról, hogy így már a kiszámlázott összeg 40 százalékát leadózza.

A számok azt is megmutatták, hogy az azonos pozícióban és szenioritási szinten lévő férfiak átlagosan még mindig többet keresnek. Az account és a client service területén a magas elemszám ezt jól illusztrálja: juniortól szenior szintig a nők fizetése mintegy 10%-kal marad el, a csoportvezetőknél a bérszakadék 5%-ra csökken. A hazai átlagos 17,2%-os összesített nemi fizetéskülönbségre utalva Marosi Gergely úgy fogalmazott: „mondhatnánk, hogy mi jobban állunk, de ez nyilván relativizálja a dolgot. Szóval full para, hogy ez még mindig létezik”, főleg egy magát progresszívnak beállító szektorban. Nagy László kiemelte: ez egy mélyebben gyökerező probléma, azért is, mert a nők érdekérvényesítési képessége és lehetősége például egy előléptetés megszerzésére sok szervezetben a mai napig kisebb. Nagy szerint a nőknél visszatartó erő, hogy úgy fogják megítélni, hogy türelmetlenek, a vezetők pedig a férfiak teljesítményét hamarabb ismerik el. Ennek oka az is lehet, hogy több vezető férfi, mindenesetre azt is üzente a női kollégáknak, hogy „tűrjék fel az ingujjat, és tessék kopogtatni az ajtókon”. Szegő Fruzsina szerint viszont ez azon is múlik, hogy a problémával tisztában lévő vezetők mennyire adnak lehetőséget a nőknek, ezzel Nagy László is egyetértett. Marosi hozzáfűzte még, hogy az anyaság miatt a munkából kieső nők visszatérésekor is komoly fizetésbeli szakadék alakulhat ki.

Egyensúly a magánélettel

A reklámszakma nem egy klasszikus, 9-5-ig terjedő meló, erről is beszélt a rendezvényen Marosi Gergely. „Folyamatosan ott van az agyadban hátul az az aktuális két-három dolog, ami azon a héten pörget, és amikor eszedbe jut valami, lejegyzeteled. A munkaidő igazából arra van, hogy utána ezeket a gondolatcsírákat ott kibontsd és végiggondold” – fogalmazott. A munka és a magánélet egyensúlyának nagy ellenfele a túlóra is, amelyet a válaszadók 46%-ának ráadásul sehogyan nem kompenzálnak, amivel – ahogyan Nagy László hozzátette – „az ügynökség szinte érdekelt abban, hogy túlórázz”. Marosi szerint a szakma egyenetlen terhelés-eloszlása miatt vannak keményebb és lazább időszakok is, „arra kell figyelni, hogy átlagban kijöjjön egy olyan terhelés, ami oké”. A szabadúszóknak pedig mindezt egyedül kell megtanulniuk kezelni, tette hozzá Szegő Fruzsina. „Annyi keret sincsen, hogy bent vagyok egy irodában, és ezt túlórának hívják” – fogalmazott, megosztva, hogy ez nála is egy hosszú tanulási folyamat volt.

A home office szinte minden kitöltő munkahelyén elérhető, ám a 2022-es felméréshez képest a leggyakrabban már nem heti 3-4, csupán 1-2 nap erejéig. Nagy hangsúlyozta, karaktertől, az egyéni adottságoktól és a munkaköröktől is függ, a távmunka kinek mennyire fontos. Szerinte „fontos az a csoportdinamika is, amikor oda-vissza pattognak az ötletek” és egy intenzív kreatív workshop inspiráló légköre nem ugyanolyan, „ha heten hétfelé vannak”. Marosi Gergely hozzátette: a kultúra- és identitásteremtés, illetve a közösségépítés is nehéz Zoomon keresztül. Úgy látja, ha egy dolgozó egy csapat, egy közösség része, ahol egymást húzzák fel, a teljesítménye is jobb lesz. Így úgy véli, jó egyensúly, ha hetente háromszor vannak benn együtt, mégpedig ugyanazokon a napokon. Jenei József Tamás hozzátette: fontos a hivatástudat is. „Ha csak munkának éli ezt meg az ember, akkor nyilván minél több home office-t akar” – fogalmazott. A reklámosok többsége a változatos projektek és az izgalmas munkák miatt választja az ügynökségi munkát. Ugyanakkor Nagy László elmondta, juniorként sokakat nem engednek oda tényleg izgalmasnak látszó feladatokhoz, melyekhez még nincs elég tapasztalatuk. Ők ezért havonta open briefet tartanak, ahol egy kötetlenebb feladatot szabadabb formában kinyitnak mindenkinek. A tervek szerint kétévente megismételt adatgyűjtésben legközelebb a mesterséges intelligencia szerepére is rákérdeznek majd.  

A képet készítette: Tóth-Gergely Nikolett