A munka közbeni mozgás megvéd a demenciától? Sajnos nem, mutatjuk miért

A mozgás paradoxona: Nem mindegy, hol égetjük a kalóriát

A demencia a rokkantság egyik legfőbb oka világszerte, amelynek kialakulásában a fizikai inaktivitás az egyik legfontosabb módosítható kockázati tényező. A legtöbb kutatás ugyanakkor korábban szinte kizárólag a szabadidős sportolásra fókuszált. Ez azért problémás, mert globálisan a fizikai aktivitás mindössze 12 százalékát teszi ki a szabadidős mozgás, míg a munkahelyi és háztartási tevékenységek 52, az ingázás pedig 36 százalékot fed le. Alacsony jövedelmű országokban a szabadidős sport aránya mindössze 4 százalék, szemben a magas jövedelmű országok 28 százalékával.

Egy szaklapban megjelent, átfogó szisztematikus áttekintés és meta-analízis pontosan ezt a hiányosságot vizsgálta: összefüggést kerestek a területenkénti fizikai aktivitás és az életkorral összefüggő demencia, az Alzheimer-kór, valamint a vaszkuláris demencia kockázata között.

Több mint 4 millió résztvevő adatai rántották le a leplet az igazságról

A kutatók hat nagy szakadatbázis legfrissebb tanulságait szűrték le, kombinálva egy korábbi szisztematikus áttekintéssel. Az elemzésbe végül 74 tanulmányt vontak be, amelyek összesen 4 227 297 résztvevő (52,8% nő, 47,2% férfi; medián életkor: 67,3 év) adatait tartalmazták, átlagosan 10 éves követési idővel. A mintában összesen 64 009 demenciás, 5859 Alzheimer-kóros és 1607 vaszkuláris demenciás esetet azonosítottak.

Az összesített adatok alapján a magas szintű általános fizikai aktivitás 20 százalékkal csökkentette az általános demencia kockázatát, 21 százalékkal az Alzheimer-kór és 29 százalékkal a vaszkuláris demencia kockázatát.

A kép azonban gyökeresen megváltozott, amint a mozgás kontextusát vizsgálták:

• Szabadidős mozgás (Leisure-time): 24%-kal csökkenti a demencia kockázatát 

• Háztartási munka (Household): 15%-kal csökkenti a kockázatot 

• Munkahelyi fizikai aktivitás: 20%-kal NÖVELI a demencia kockázatát

• Ingázás során végzett mozgás: 10%-kal NÖVELI a kockázatot.

A terhelés mértékét vizsgálva kiderült: míg a szabadidős sportolásnál a védőhatás egy bizonyos mennyiség után már nem nő tovább, addig a munkahelyi fizikai megterhelésnél minél többet hajt valaki a műszak alatt, annál magasabbra szökik a demencia kockázata.

Miért árt a fizikai munka, ha a sport véd?

A kutatók rámutatnak a "fizikai aktivitás paradoxonára": a munkahelyi fizikai megterhelés gyakran nehéz emeléssel, monoton mozgásokkal, tartós állással és elégtelen pihenőidőkkel társul, amit fokoz a munkahelyi stressz és a kontroll hiánya. Ez a fajta kényszerű fizikai hajtás nem fejleszti az állóképességet vagy a szív- és érrendszert, viszont folyamatos fizikai kimerültséget és a szervezetben idült gyulladásos folyamatokat idéz elő.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák a munkahelyi egészségfejlesztés átalakításának szükségességét:

A fizikai aktivitás és a demencia kockázata közötti összefüggés területfüggő lehet. A demencia megelőzésére szolgáló közegészségügyi stratégiáknak biztosítaniuk kell a biztonságos edzőhelyekhez való egyenlő hozzáférést, a megfelelő szabadidőt, valamint a munkahelyi környezetben alkalmazott kockázatcsökkentő stratégiákat.

Mit jelent ez a HR és a cégvezetők számára?

A kutatás egyértelmű tanulsága a vállalati döntéshozók számára: nem lehet arra hagyatkozni, hogy a fizikai munkát végző dolgozók "úgyis eleget mozognak a műszak alatt". A munkahelyi fizikai terhelés nem váltja ki a minőségi, stresszmentes szabadidős sportot.

A HR-nek a fizikai dolgozóknál a túlterhelés és a monotonitás csökkentésére, az ergonómiára és a megfelelő regenerációra kell helyeznie a hangsúlyt, míg a mentális jóllét és a szabadidős mozgás lehetőségét minden munkavállalói csoport számára egyenlően elérhetővé kell tenni.

Kép forrása: magnific