Hat évvel dolgozunk kevesebbet

Bokros Lajos potyautas gyűlölete egyáltalán nem megalapozatlan. A Horn-kormány pénzügyminisztere szinte naponta nyilatkozik arról, hogy a járulékokat sem fizetőket mellőznie kellene az "ingyenes" ellátásnak. Tarthatatlannak tartja, hogy csak a lakosság harmada fizet egészségügyi járulékot, miközben tízmillióan veszik igénybe a szolgáltatásokat. Ha rajta múlna, azonnal bevezetné a nyugdíjasok egészségügyi hozzájárulását, amely a 13. havi nyugdíj reciprokának megfelelően nyolc százalék lenne. A nyugdíjreform keretében a korhatárt 65 évre emeltetné fel, a korkedvezményes nyugdíjazást már holnap megszüntetné és a rokkantnyugdíjasok státusának is rendszeresen felülvizsgáltatná. Egyébként is jó lenne rendezni a mai és majdani nyugdíjviszonyokat, s nem lenne baj komolyan venni az idő előtti, vagy éppen a rokkant nyugdíjazás módját, tartalmát.

13. havi nyugdíj: marad
Meglehet, vagy őt, Bokrost hallották meg a mai kormányzat köreiből, vagy egyszerűen csak számoltak, például úgy, ahogyan a nem minden ok nélkül aggályoskodó Almunia brüsszeli pénzügyi biztos környezetében már egy ideje szokássá vált. A minap mindenesetre igent mondott a kormány arra az előterjesztésre, amelyik szigorítja, némiképp átlényegíti a nyugdíjassá válás módját. Egy dolgot nem tesz meg a kabinet, a 13. havi nyugdíj intézményéhez - az államháztartási hiány pedig indokolná - nem nyúl hozzá.

Vajon arról lenne szó, hogy Bokros Lajos és mai követői turkálni akarnak a leendő nyugdíjasok zsebében? Ellenkezőleg. Egyszerűen csak számolnak, mégpedig valóban úgy, ahogyan Brüsszelben szokás. Olyan számok váltak közkeletűvé az unió székhelyén, mint az, hogy 44 év múlva a tagállamok belső államadóssága megközelítheti a GDP 200 százalékát, s míg jelenleg négy munkaképes életkorú EU-polgárra egy 65 évnél idősebb eltartása jut, addig 2050-ben az egy a kettőhöz arány lesz igaz. A nyugdíjkiadások az unió nyolc 2004-ben csatlakozott országában jóval kedvezőtlenebbek, mint a többi EU-s tagállamban. A nyugdíjbiztosítási alapok hosszú éveken át folyamatosan hiánnyal zártak nemcsak nálunk, hanem a szlovákoknál és a lengyeleknél is.

6 évvel kevesebb munka
A két foglalkoztatottra jut egy eltartott arány 2050-re nem tűnik megnyugtatónak, de nem tűnik orvosolhatatlannak sem. A világ fejlett országaiban beigazolódott, hogy a tovább dolgozó idősebbek nem szippantják el a meglévő állásokat a fiatalabb korosztálytól. De ha csak erre kellene tekintettel lennünk, akkor nekünk, itt, Magyarországon viszonylag egyszerű lenne a helyzetünk. De statisztikai adatok igazolják, hogy a nyugdíjba igyekvők a korhatár elérése előtt élnek ezzel a lehetőséggel, s arról is adatokat sorakoztattak fel szakértők, hogy az OECD-országok átlagához mérve a magyarok több mint 6 évvel kevesebbet töltenek munkában.

Mindeközben nálunk is igaz, hogy ötévenként egy évvel megnő a várható életkor. Ugyancsak statisztikai adatok alapján állapítható meg, hogy már régen nem a nehéz termelőmunka az, ami miatt megrokkannak az emberek. Egyszerűen az utóbbi pár évben leszázalékoltatták magukat, s hogy mennyien, arról szakértők megállapítják: az új nyugdíjasok 40 százaléka kerül ebbe a státusba évente.

A nyugdíjbomba robbanó szerkezetének kiszerelése első mozzanatául azt ajánlják a nemzetközi szervezek, hogy az általában a béremelésekhez kötött nyugdíjindexálás helyett az inflációs indexálást alkalmazzák az országok. Ezen felül - és itt már szűkül a kör a nyolcakra, illetve ránk - a rokkant nyugdíjak intézményrendszerét, a különböző szakmai csoportoknak adott korkedvezményt módosítsák, szigorítsák. Az általános ajánlás a magyar jogszabályalkotásban is megjelent, pontosabban a kormány jóváhagyta törvénytervezetben az áll, hogy tényleg szigorodnak az idő előtti nyugdíjba vonulás feltételei. A normál öregségi nyugdíj mellett végzett munka után is adóznunk kell majd, bár nem olyan mértékben, mint aktív korunkban. Azok, akik előre hozott nyugdíjat vesznek igénybe, nem állhatnak munkába. Ez alól csak néhány kivételes eset ad felmentést, például azok esetében, akiknek túl alacsony a járandóságuk. A munkához való jogot megkapják, de csak a minimálbérnek megfelelő összeg lehet a nyugdíj melletti bérük.

Pillérekkel
A döntések arról szólnak, hogy minél tovább dolgozzunk, s lehetőleg ne is menjünk előbb nyugdíjba, mint ahogyan azt a szabályok alapesetben engedik. Ezt a világos célt egy nagy létszámú réteg félreérti. A jelenlegi nyugdíjasok ugyanis a nyugdíjreform lépéseinek alanyaiként magukat gondolják. Holott többnyire éppen nem róluk, hanem a ma és majdan aktív dolgozók mostani és majdani kötelezettségeit érintik a döntések, például a kötelező és az önkéntes pillérek révén milyen megtakarításokkal gondoskodhatnak öregkori ellátásunkról. Az orosz Kondratyevtől is, a magyar közgazdász Bródy Andrástól is ismerhetők azok a ciklusok, amelyek a lélekszámra, a gazdasági folyamatokra - rövidebb és hosszabb időszakokra - vonatkozóan eléggé törvényszerűnek mondhatók. Az ugyan igaz, hogy a második világháborúval, meg az azt követő demográfiai fellendüléssel nem lehetett normál módon kalkulálni, de a lényegen ez sem változtat sokat: mielőbb nyugdíjba megy és apáinál, nagyapáinál tovább él az a korosztály, amelyiknek tagjai a világháború után születettek, s Magyarországon Ratkó-gyerekeknek nevezték el őket. Vagyis menthetetlenül közeleg az az idő, amikor két foglalkoztatottra jut egy eltartott, s itt van már az az idő, amikor több munkahelyre és hosszabb aktív életszakaszra van szükség úgy, hogy az idősödő korosztályt is engedik aktív munkavállalóként dolgozni. Ehhez tétetett meg az első fontos lépés a nyugdíjszabályok jövő évi változtatása formájában.