Ugródeszka a külföldi ösztöndíj az álláspiacon - ezt adta a Campus Mundi

2016 tavaszán indult útjára a Campus Mundi ösztöndíjprogram a már több évtizede működő Erasmus+ támogató lehetőségeként. Czibere Károly, Tempus Közalapítvány elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a Campus Mundi nemcsak az egyes diákok egyéni fejlődéséről szólt, hanem a magyar felsőoktatás fejlesztéséről és az intézmények nemzetközi elismertségének növeléséről is.

Az elmúlt hat évben több mint hatezer hallgató élt a lehetőséggel, hogy a Campus Mundival szerezzen életre szóló élményeket és a karrieresélyeiket növelő tudást. A magyar hallgatók a világ bármely országába mehettek tanulni. Három típusra pályázhattak: egy vagy két féléves részképzésre, minimum három hónapos szakmai gyakorlatra vagy 2-30 napos külföldi tanulmányútra. Az Erasmus+-nál magasabbak voltak az elérhető ösztöndíjak: részképzésben és szakmai gyakorlaton havi 186 000 - 350 000 forint, rövid tanulmányúton hossztól függően napi 7440-24 800 forint volt az elérhető összeg.

Varga-Bajusz Veronika a Tempus Közalapítvány főigazgatója, elmondta, hogy az ösztöndíjasok kétharmada részképzésben tartózkodott kint, akiknek kétharmada nő, harmada férfi volt. Részképzésben a legnépszerűbb célpont Németország, Olaszország és Spanyolország volt, szakmai gyakorlatra és tanulmányútra az Egyesült Államokba mentek a legtöbben. A főigazgató hozzátette, a számokból látszik, hogy van igény az EU-n kívüli mobilitásra, a program erőssége a biztos anyagi háttér volt.

Hatalmas versenyelőny, ám még mindig kevés magyar megy külföldre

Hogy mennyire előnyös a külföldi tapasztalat, azt minden felszólaló megerősítette. A fiatalok olyan készségekkel gazdagodnak - egyebek mellett: magabiztos nyelvtudás, jobb kommunikáció és problémamegoldás, globális látásmód -, amelyek a hazai álláspiacon is értékesek. Olyan formális és informális kapcsolatrendszert építetenek ki, amely hosszú évtizedeken végigkísérheti őket, és amely az egyetemnek is hasznára válhat.

Az eredmények ellenére még messze vagyunk attól, hogy elérjük az EU által kitűzött 20 százalékos arányt, azaz attól, minden ötödik magyar egyetemista külföldi részképzésen vegyen részt. Elhangzott, most valamennyivel 10 százalék felett járunk. Sinóros-Szabó Laura, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Felsőoktatási Stratégiai és Intézményfejlesztési főosztályvezetője elmondta, hogy ez nem magyar sajátosság, a teljes EU-ban kihívás. Mester- és doktori képzésben jobb a helyzet, a lemaradás mindenhol az alapképzésben tapasztalható.

A meghívott egyetemi vezetők megpróbálták az okokat összefoglalni: Lukács Eszter a győri Széchenyi István Egyetem nemzetközi stratégiai elnökhelyettese szerint ez nem az anyagiakon múlik. Sokkal inkább a kint megszerzett kreditek nehéz elismertethetőségén. Szintén probléma, hogy - ugyan megadhatnak mobilitási ablakot az egyetemek, amit a kinti tanulmányokra tartanak fent - ám a gyakorlatban sok helyen nem működik, a  hallgatónak így nehéz beilleszteni a képzési rendjébe a külföldi ösztöndíjat. Attól tartanak, hogy a kinti félév megtöri a hazai tanulmányokat, hosszabb idő lesz azokat befejezni. Képbe jön a szociológia és a családi háttér is: értelmiségi szülők gyerekei nagyobb eséllyel mennek, diploma nélküli szülők nehezebben engedik el gyereküket. Veres Erzsébet az Óbudai Egyetem nemzetközi irodájának igazgatója elmondta, hogy a versenyszféra elszívó ereje is megjelenik a külföldi ösztöndíj konkurenciájaként. Az az informatikushallgató, akinek már az egyetem alatt munkát ajánlanak, nem hagyja ott pozícióját fél, egy évre. Bene Tamás, a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi és közkapcsolati igazgatója ugyancsak azt erősítette meg, hogy nem anyagi kérdés a kimenet: náluk a hallgatói mobilitási alapból igényelhetnek a kiutazó fiatalok plusz támogatást. A szakemberek szerint növelhető a kimenő magyar fiatalok száma, ha mindenhol lesz mobilitási ablak, könnyebben elismerik a kinti krediteket és a külföldön járt hallgatókat jobban bevonják a programok diákok közötti népszerűsítésébe.

50 százalékkal több a külföldi hallgató Magyarországon

A Campus Mundi nemcsak a hallgatók külföldi tapasztalathoz juttatásáról, hanem a magyar egyetemek nemzetközi fejlesztéséről is szólt: külföldi kiállításokon, konferenciákon és hallgatói börzéken népszerűsíthették külföldieket megcélzó képzéseiket. Míg 2016-ban 26 ezer külföldi tanult a magyar felsőoktatásban, addig 2022-ben már 41 700. Az 50 százalékos növekedéshez persze a Stipendium Hungaricum program is kellett, ám a Campus Mundinak is megvolt a szerepe. Örvendetes, hogy az idegen nyelvű képzése száma 2016-19 között 400-ról közel 700-ra emelkedett. Érdekesség, hogy az EU-ból érkező hallgatók aránya 65-ről 45 százalékra csökkent, azaz a külföldieket megcélzó programokkal nagyobbrészt Európán kívülről érkeztek fiatalok.

Ázsiából jöhet az új kihívás?

Lukács Eszter megjegyezte a nemzetközi porond kihívásait foglalta össze: 6,5 millió mobil hallgató van a világ felsőoktatásában, ami 2030-ra 8 millióra fog nőni. "A fiatalok fele angol anyanyelvű országot céloz meg. Aki más nyelvterületre vágyik, azok elsősorban a fővárost vagy a nagy nemzetközi kolóniával rendelkező városokat keresik. A Covid alatt az ázsiai felsőoktatás nagyot lépett előre, India és Kína, ahonnan a nemzetközi hallgatói mobilitás fele ered, gőzerővel dolgozik azon, hogy nettó befogadó legyen. Nem a Covid, hanem az ez alatti fejlesztésekre kell célzottan reagálnia a magyar felsőoktatásnak" - mondta.

Az intézményvezetők vágyaik között a közös európai diplomákat (Joint European Degree Label), az ezzel járó hallgatói mobilitást, a rövid, rugalmas képzési programok és az oktatásban a személyesség megőrzését említették.

Bár a Campus Mundi lezárult a Tempus Közalapítvány által koordinált mobilitási programok, az Erasmus+, a Stipendium Hungaricum, a Diaszpóra Felsőoktatási Ösztöndíjprogram vagy az Európai Felsőoktatási Térség reformjának keretében megvalósuló PROFFORMANCE+ projekt továbbra is elérhetőek.

A nyitóképen a kerekasztal-beszélgetés résztvevői, balról jobbra: Süveges Gergő (moderátor), Bene Tamás (Szegedi Tudományegyetem), Veres Erzsébet (Óbudai Egyetem), Lukács Eszter (Széchenyi István Egyetem), Sinóros-Szabó Laura (Kulturális és Innovációs Minisztérium)