Temethetjük a munkát? - foglalkoztatás ellen ható megatrendek

Németh Tibor tanulmányában olyan megatrendeket, vagyis a kormányok, társadalmak akaratától függetlenül kialakuló törvényszerűségeket keres, melyek meghatározzák, hogy milyen utak közül választhat az emberiség. Négy ilyen törvényszerűséget mutat be. Az első három a fejlett világra vonatkozik: a népesség a feltartóztathatatlan öregedés felé fordult, s ez az aktív/eltartott arány megállíthatatlan csökkenéséhez vezet. A második: szinte megállíthatatlan a bérmunka terjedelmének zsugorodása. A harmadik: a gazdasági növekedés törvényszerűen esik vissza. A negyedik pedig az, hogy a fejlődés egyre gyorsul. A szerző azt írja le, mely utak nem járhatók be, mivel szerinte szembemennek a megállíthatatlan megatrendekkel.

A világ azonban nem vesz ezekről tudomást, és rendre a megatrendek ellenében akarja a problémáit megoldani. A jövő kérdéseit azonban nem lehet a múlt logikájával megválaszolni. Válságot él át a világ, és a döntéshozók szinte mindenhol azonosan látják az okokat, és egy irányban keresik a kiutat. Az uralkodó diagnózis szerint a fejlett világ, főként Európa túlságosan elkényelmesedett, kevesen és keveset dolgozunk, túlméretezett a szociális rendszer és ezt nem bírják a költségvetések, ami a versenyképesség csökkenéséhez vezet, és súlyos eladósodást indított el.

Ebből következik a terápia is, vagyis az, hogy csökkenteni kell az állami költekezést, elsősorban a szociális ellátásokban, a nyugdíjakban, az oktatásban, az egészségügyben. Emelni kell a nyugdíjkorhatárt, növelni kell a munkaidő hosszát, leszorítani a nyugdíjakat, a béreket, lehetőleg minél több embernek kell keményen, sokat dolgozni. Így ismét helyreáll majd a korábban megszokott harmónia, megindul a növekedés, csökken a munkanélküliség, növekszik a fejlett világ versenyképessége, egyensúlyba kerülnek az eladósodott államok. Erre jó bizonyíték a "szociálisan karcsú" Kína, a szorgalmas, alacsony bérért rengeteget dolgozó százmilliókkal, amely sorra nyeri a versenyt ellenünk. Európa a tömeges elöregedéstől tart, míg az USA-ban egyre erősebb az a hang, hogy ismét gyártó, ipari szuperhatalom legyen, ahol munkások, mérnökök tízmilliói dolgoznak hatalmas üzemekben.

A szerzőnek nem célja a fenti diagnózist és terápiát kritikailag megítélni. Azt vizsgálja, van-e arra út, amit a javasolt terápia megcéloz. A vizsgálathoz kölcsönvette John Naisbitt szemléletmódját, amit a Megatrendek című művében alkalmazott. Tíz olyan folyamatot és változást tárt fel, melyek nem az adott társadalmak, kormányok akaratából, nem a látható felszínen, hanem azoktól függetlenül, a mélyben bontakoznak ki, de később mindennél erősebben meghatározták a gazdaság, a társadalom jövőjét, mozgásterét, vagyis kijelölték azt, merre vannak az utak. Ezeket megatrendeknek nevezte el.

Az akkor feltárt megatrendek szinte kivétel nélkül döntően meghatározták a jövőt, vagyis napjainkat. Németh kiemeli, hogy írásának nincs kitekintése a magyar gazdaság helyzetére, célja az, hogy rámutasson arra, a világban ma is vannak megatrendek, amelyek meghatározzák, merre vannak utak és merre nincsenek.
Gazdaságtörténeti értelemben a mostani kort az új gazdaság szakaszának nevezi, mely csak néhány évtizede kezdődött. Jellemzője, hogy kevesebb munkaerőre van szükség a technika fejlődése miatt. A szükségleteket mind kevesebb anyag, energia felhasználásával elégítik ki magasabb fokon, ennek része pl. az újrahasznosítás. A társadalom fogyasztása zsugorodik: a fejlett világban stagnál vagy csökken az élelmiszerfogyasztás és nem nőnek, inkább zsugorodnak a megapoliszok, egyre kevesebb lakás épül. A hangsúly a korszerűsítésen van. A lakosságcsökkenés pedig szintén segíti a fejlett társadalmakban a dühödt növekedési kényszer lehűlését.

Az elöregedés megállíthatatlan

Az első megatrend a gazdasági előrehaladás és az elöregedés. A társadalom elöregedése nem csak magyar, még csak nem is európai jelenség. A statisztikák szerint mintegy 80-100 éve komoly fordulat kezdődött el. Ezt azért nem vette tudomásul a világ, mert közben hatalmas mértékben növekedett a népességszám. A népesség legbensőbb hajtóerejét és hosszú távú trendjét viszont a nők teljes termékenységi rátája (TTR) határozza meg. Ez azt fejezi ki, hogy a szülőképes korú nő élete során mennyi gyereket hoz a világra. Ha értéke 2,1-2,2 alá süllyed, akkor az adott népesség hosszú távon csökkeni fog. A TTR a világ egészében legalább 50 éve csökken, és a demográfusok számításai szerint 2100-ig tovább fog csökkenni. Emiatt a Föld teljes népessége, úgy 2050 körül tetőzik, majd abszolút értékben csökkenésbe fordul. 2020 körül a világ ráta 2,2 alá esik.

A TTR csökkenéséből következik az elöregedés. A népesedési megatrend miatt arra kell számítanunk, hogy a fejlett országokban a hosszú távú népességfogyást a jövőben sem lehet megállítani, ezért nem "javulhat" a dolgozó-eltartott arány, sőt, a mainál egyre több öregembert kell majd eltartania (a közvetlen munkarészvételtől függetlenül) egyre kevesebb és kevesebb aktívnak. Ez alól nincs kibúvó. A bevándorlás sem lehet megoldás, hiszen a fejlődő világban ez a megatrend pár évtizedes csúszással szintén érvényesülni fog. Az egyes régiókban fáziskülönbségek mutatkoznak, pl. Ázsia és Latin-Amerika pillanatnyi rátái megfelelnek az európai 50-es, 60-as évekének.

Munka se lesz

A második megatrend a bérmunka terjedelmének stagnálása-zsugorodása a fejlett világban. A kutató meghatározása szerint bérmunka az a munkavégzés, amelyet a munkavállaló formálisan szabadon választ, bérért dolgozik. Az elmúlt 60 évben az egy dolgozóra jutó bérmunka átlagosan 15-40 százalékkal, az egy lakosra jutó pedig 0-40 százalékkal csökkent a fejlett világban (azaz az USA, Japán, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia statisztikái alapján - Németh csak a fejlett világban nézte meg a bérmunka terjedelmének az alakulását. A fejletlen vagy kevésbé fejlett gazdaságokat csak érintette, mert hiányosak és megbízhatatlanok a statisztikák - a szerk.).

Figyelemreméltó, hogy a kiemelt fejlett országokban a 60 év teljes hossza alatt sehol sem növekedett a bérmunka terjedelme, akár egy dolgozóra, akár egy lakosra vonatkoztatva, s ez a kör adja a világ GDP-jének mintegy a felét. Ahol már elérték a teljes gépesítés korát, ott biztosan nem emelkedik számottevően a bérmunka terjedelme, sőt, csökkenésre lehet számítani.

A tanulmány még két megatrendet említ. Az egyik a növekedési harang görbe, vagyis minden ország halad a saját haranggörbéjén: az alapgépesítettség korában lévők a felfelé menő ágon, az új gazdaság korában lévők pedig a lefelé vivő ágon vannak. Minden ország gazdasága eljut a növekedés lassulásához, csak nem egyszerre, hanem akkor, amikor túljutnak az összefüggő gépi civilizáció kialakulásán. Ez a növekedés megatrendje. A másik megatrend a fejlődés gyorsulása; a fejlődésé, melynek gócpontjai továbbra is a fejlett világban vannak, még akkor is, ha a vezető szerepet a növekedésben át kell adnia a haranggörbén felfelé haladó gazdaságoknak.

Kilátások

A fejlődő világban is be fog zárulni a foglalkoztatási kapu: a fejlett világból átvett egyre termelékenyebb technika itt is zsugorítja a bérmunka terjedelmét. Mélyebb kutatások kimutatták, hogy a sokak által irigyelt Kínában 4-5 százalékos a városi munkanélküliség, vidéken 150 millióan élnek munka nélkül. Mivel az atomerőművekben, robotizált gépsorokon, a szoftverfejlesztésben Kínában és Indiában sem kell több ember, mint az USA-ban vagy Japánban, ez a folyamat ott sem fordítható vissza. Ha a kapu becsukódik, akkor százmilliók lehetnek munkanélküliek. Nem egy fejlődő országban már 50 százalék fölötti a munkanélküliség, s közöttük nagy arányban vannak városi, képzett, világlátott fiatalok. Németh interpretációja szerint lényegében ez indította be az arab tavaszt is. Összegezve: a foglalkoztatási kapu bezáródásának egész világra kiható veszélyét nem lehet alábecsülni.

A megatrendek napjainkra a fejlett világ számára lényegében elzárták a régen megszokott utakat. A gazdasági növekedés felgyorsítása, a bérmunka terjedelmének növelése, a munkahelyteremtés, az aktív/eltartott arány javítása már nem járható, erre nem vezetnek utak. Ezt azonban nem veszik tudomásul a társadalmak, a kormányok, a közvélemény formálók, sőt, a dolgozók sem, és továbbra is mindenki ezt erőlteti.

Németh szerint ennek az agysejtjeinkbe évezredek alatt beleégetett gondolkodásmód, paradigma az oka. Ami a paradigma "örök igazságán" túl van, az fel sem merül, arra nem is gondolunk. Ezt a paradigmát jól megragadják a népi szólások, bibliai idézetek: "szaporodjatok és sokasodjatok" - vagyis Európában alapvetés, rendjén való, hogy generációról generációra emelkedjen a népesség. A csökkenő szaporulatot súlyos bűnnek, tragédiának, szégyenletes dolognak tartjuk, amit mindenáron ki kell javítani, és meg kell keresni a hibát. "Orcánk verejtékével kell dolgozni" - vagyis a munkára úgy tekintünk, amelynél fontos érték a kitartó szorgalom, a munkában valón elfáradás. Az élet értelmét is többnyire a munkában keressük. A munka mennyisége és az eredményesség között egyenes összefüggést tételezünk fel, jól tükrözi ezt egy régi porosz mondás: "ha gondjaid vannak, dolgozz többet".

"Aki nem dolgozik, ne is egyék". A szerző szerint ez a borzalmas magyar közmondás sokat elárul a közgondolkodásról, a paradigmáról. A javak elosztását csak a munkarészvétel alapján tartjuk helyesnek. A rászorultságot alig, az alanyi jogot pedig sehogy sem vagyunk képesek elfogadni. Ha mégis rákényszerül a mai társadalom a segélyezésre, akkor azt csak nagyon szűkkeblű, szegényes, állandóan felülvizsgált alamizsnaként képes elfogadni. Németh megfigyelése szerint különösen árulkodó az, hogy a segélyeket sokszor értelmetlen, megalázó, alacsony termelékenységű látszat munkák elvégzéséhez kötjük. A folytonos és számottevő gazdasági növekedést, pénzbeli gyarapodást is alapértéknek tekinti a társadalom, s ha ez visszaesik, akkor azonnal tenni akarunk valamit. Ezt a gondolkodásmódot évezredek óta hordozzuk. Az archaikus és a teljes gépesítés előtti világban szinte mindenki munka részvételére szükség volt, a munka eredményessége összefüggött az erőfeszítéssel és a munkaidő hosszával.

Szigorúan takarékoskodni kellett az anyagi javakkal, amiket elsősorban valóban a munkarészvétel alapján kellett elosztani. Az évezredek gondolkodásmódja szinte érintetlen maradt a mai napig, de az új gazdaság felé haladva már kimosódik alóla a talaj. A technológia nem vesz tudomást erről, és rendületlenül hajtja az új gazdaság felé a világot. A társadalmak nagyon sokáig a régi paradigma rendszerén belül próbálnak majd megoldást találni. Makacsul próbálkoznak munkahelyteremtéssel, a gazdaságélénkítéssel, a szociális kiadások lefaragásával. Emellett az egyes országok a mások rovására próbálják majd a növekedési gondjaikat enyhíteni. Protekcionista intézkedéseket tesznek, vám, árfolyam háborút folytatnak, és az erősek a gyengébb országokra kényszerítik az akaratukat. Adott országon belül is az egyes szereplők a többiek rovására akarják majd csökkenteni a saját növekedési gondjaikat. Persze ezzel semmit nem oldanak meg, csak időlegesen "áttolják a döglött lovat a másik ház elé - fejti ki a szerző.

Valódi megoldást azonban csak a megszokott gondolkodásmódunk megváltozása jelenti. Ez nagyon nagy feladat. Alig van nehezebb dolog, mint a társadalomban, és bennünk évezredek óta rögzült örök igazságokat, gondolkodásmódot megkérdőjelezni és újakra cserélni. A megatrendekkel szembefordulni viszont lehetetlen. A tegnap megszokott receptjeivel ez már nem lehetséges. Eljött az idő az új gazdaság realitásaihoz igazodó paradigmaváltásra. Németh szerint ennek a körvonalait kezdik kirajzolni a megatrendek. A szerző úgy értékeli, nincs más lehetőség, változtatni kell a gondolkodásmódunkon és alkalmazkodni az elkerülhetetlen jövőhöz.