Féljünk attól, hogy elfelejtünk gondolkodni, vagy gondolkodjunk még kritikusabban?

„Régen az volt a mondás, hogy gondolkodj mielőtt beszélsz, most már az, hogy kérdezd ,meg a ChatGPT-t mielőtt beszélsz és szerintem is valós veszély, hogy a gondolkodás eltompul” - vetette fel Ékes Ákos. Az MI által adott válaszok egyre jobbak, egyre könnyebb őket elhinni, a kritikus gondolkodásban is szintet kell ugrani. „El kell gondolkozni azon, milyen lépéseket tudunk megtenni ahhoz, hogy ne ez az eszköz használjon minket, hanem mi használjuk ezt az eszközt.” 

Szegedi Tamás elmondta, nagy értéknek tartja a ChatGPT-ben, hogy grandiózus információból tudja kiszűrni a lényeget. „Ez a személyre szabottság egy olyan érték, amit régóta keresünk a HR-en” – fogalmazott. Ez az eszköz személyi asszisztensként tud működni, mely megmutatja az adott egyénnek, hogy a világ összes lehetősége közül melyik a legjobb. Óriási potenciál rejlik benne. Viszont igaz rá ugyanaz, ami egy coachra, vagy más internetes forrásra is, vakon megbízni senkiben és semmiben sem érdemes. Az általa adott válaszokra lehetőségként kell tekinteni, a kritikus gondolkodás képességének megtanítása válik a legfontosabbá, ez lesz a kulcs.

Legyen az MI-nek is tízparancsolata!

Ha a ChatGPT-vel „beszélgetünk”, és választ kérünk tőle, odaírjuk-e, hogy „légy szíves” és a végére, hogy „köszönöm”? Ismeri-e ez az eszköz a bibliai tízparancsolatot? Odaírjuk-e az email végére, hogy a szöveget a ChatGPT állította össze, vagy valós személy írta? Ha a ChatGPT és minden MI technológia mögött gazdasági társaságok állnak, akkor kell-e attól félnünk, hogy a szofisztikált válaszok mögött üzleti érdek lapul? Van-e, készül-e nemzeti vagy nemzetközi szabályozás, mely védi a felhasználót? Sok a kérdés, mely válaszra vár. 

A vezetők felelősek abban, hogy letegyék az MI használatának erkölcsi és etikai alapjait - hangzott el. Technológiailag eddig a minél gyorsabban tanuló nyelvi modell volt a ChatGPT létrehozásánál az alapelv. Megérett már a kérdés, hogy miként lehet etikailag is tanítani, milyen az emberiség egészére vonatkozó közös alappilléreket kell a rendszerbe beágyazni. 

Az ipari forradalom idején mindenki attól félt, hogy a gépek elveszik a munkáját és nem tud többet dolgozni, pedig munkára ugyanúgy szükség volt és lesz, csak más munkakörökben és munkakörnyezetben. Hasonló cipőben járunk, az emberek egy részének kezd feleslegessé válni a munkája, mert amit a múlt században egy hét volt teljesíteni, azt most egy óra, az MI korában pedig öt perc lesz. Kérdés, illetve releváns-e a kérdés, hogy boldogabbak leszünk-e ebben az új világban? Szegedi Tamás szerint ehhez az eddigi rendszerek kereteit kell újraértelmezni. Ha jobb rendszert tudunk kitalálni, melyben a gépek a felesleges feladatok nagy részét elvégzik, akkor az új technológiával az emberiség nagy dolgokra lehet képes. A kérdés inkább az, felnövünk-e ehhez az újfajta működéshez. 

Ékes Ákos azzal a pozitív kicsengésű gondolattal zárta az elmélkedést, hogy ha jól tudjuk majd az új technológiát használni, akkor könnyíthet az életünkön. A felszabadult időt fordíthatjuk magunkra és a környezetünkre. Az irányítást viszont kézben kell tartani. Ahogy a gyerek életébe is belép az iskola és a tanító szerepe, az MI-t sem szabad szabadjára engedni azok nélkül a tanulságos tapasztalatok nélkül, melyekre a történelem már remélhetőleg megtanította az emberiséget. 

Nyitókép: fauxels