Az oktatás jövője: tudás, készségek, kompetenciák

Miért fontos a képesítési keretrendszer megalkotása? - tette fel a kérdést dr. Maruzsa Zoltán, a konferencia elnöke, aki igyekezett választ is adni rá. Mint mondta: sok érv szól a képesítési keretrendszer mellett, a legfontosabb előnye mégis az, hogy "segít a képzések közötti pontos eligazodásban intézmények, diákok, munkavállalók, munkaadók számára - nemcsak magyar, hanem európai viszonylatban is". A Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) fejlesztésében sok intézmény vesz részt: a kialakításért elsősorban az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Nemzetgazdasági Minisztérium a felelős, de fontos partner a munkában az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, az Educatio Nonprofit Kft., az Oktatási Hivatal, valamint a Nemzeti Munkaügyi Hivatal is - sorolta a helyettes államtitkár.

Képesítési rendszer és képesítési keretrendszer

A konferencia első előadását Loboda Zoltán, az Oktatási Hivatal Nemzetközi Osztályának vezetője tartotta a képesítési rendszer és a képesítési keretrendszer oktatáspolitikai funkcióiról. Elsőként kiemelte: "a képesítési keretrendszer létrehozása nem egyszerű feladat, a hatásait csak hosszú idő után lehet mérni". A fogalmakat tisztázandó elmondta: a képesítés az oktatási képzési program elvégzését igazoló bizonyítvány, fokozat, azonban a képesítési keretrendszer összefüggésében más értelmet nyer - ebben az értelemben "modulként vagy tanulási egységként a tanulási folyamat önmagában értelmezhető egységeként" jelenik meg. A képesítés szükséges feltételeként fogalmazta meg továbbá, hogy a tanuló által elsajátított standardokat, a tanulási eredményeket hatáskörrel rendelkező hatóságnak kell elismernie. "A képesítési rendszer ezzel szemben magában foglalja mindazon folyamatokat, amelyek a tanulási eredmények értékelését, megszerzésének folyamatait, elismerését eredményezik. Képesítési rendszer-típusok kapcsán beszélhetünk elkülönült ágazati, összekapcsolódó, illetve átfogó rendszerről - utóbbi az összes alágazat képesítéseit foglalja össze, ám ilyen nem nagyon létezik, ezért merült fel a képesítési keretrendszer megalkotásának igénye" - mondta Loboda Zoltán.

A képesítési rendszerek tartalmazzák az intézményi mechanizmusokat, a minőségbiztosítási folyamatokat, az értékelés és a képességek elismerésének folyamatait, valamint a munka és a civil társadalom közti partnerséget. "A képesítési keretrendszer a változás, a támogatás erős és meghatározó eszköze" - magyarázta az osztályvezető. Az igény, amely életre hívta a keretrendszereket, az élethosszig tartó tanulás szemléletmódjának megjelenése, illetve az a tény, hogy a képesítések tartalma és a készségigények nehezen voltak összeilleszthetők, és hitelességi problémák is felmerültek - vázolta Loboda Zoltán. Fontos emellett, hogy a képesítési keretrendszer lehetővé teszi a nem-formális tanulás elismerését, és a regionális munkaerőpiac is igényelte az országok közötti képesítések összehasonlításának megteremtését.

A képesítési keretrendszer tanulási eredményeken alapul, a képesítéseket szintekbe sorolják és ezeket azonos szintleíró jellemezők alapján írják le. A keretrendszerek főbb szerepüket tekintve három típusba sorolhatók: létezik egyrészt a kommunikatív keret - ilyen az MKKR -, amely megtartja a képesítési rendszerek alapelveit, ennek alapján próbálja átláthatóbbá tenni a képesítéseket, és elősegíteni a képesítések birtokosai (tanulók, hallgatók) és a képesítések megrendelői (munkaerőpiac, munkáltatók) közötti kommunikációt. Másrészt van az átalakító keret, melynek explicit célja a képesítési rendszerek gyökeres átalakítása. (ez a legkevésbé elterjedt). A harmadik pedig a reformáló keret, amely valamilyen oktatáspolitikai reformagenda céljainak elérését támogatja a keretrendszer nyújtotta lehetőségek által (például társadalmi integráció, leszakadók képesítéshez juttatása rugalmasabb módon).

A képesítési keretrendszer egyértelmű előnye az egész életen át tartó tanulás szempontjából, többek között a tanulási utak egymásra épülése, a mobilitás támogatása a tanuláshoz és a karrierhez kötődően, az átláthatóság, illetve bizonyos országokban a kreditátviteli mechanizmusokat is megkönnyíti. "Fontos cél, hogy az MKKR-hez hozzákapcsolódjanak a pályaorientációs és tanácsadási rendszerek is" - összegezte az osztályvezető.

Az MKKR alapja: a tanulási eredmények

Dr. Vámos Ágnes, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi tanára a tanulási eredmények alapú megközelítésről számolt be. "A szemléletmód középpontjában a tanulás, a tanulási eredmények állnak - ezek olyan állítások, amelyek megmutatják, hogy a hallgató mit tud, mit lesz képes elvégezni, milyen attitűdökkel rendelkezik a tanulási tevékenység eredményeképpen" - fejtette ki dr. Vámos Ágnes. Az MKKR különlegessége, hogy a tudás és készségek jellemzői mellett az autonómia és a felelősségvállalás elérendő szintje is megjelenik benne. "E szemléletmód sajátossága, hogy a pedagógus nagyobb figyelmet fordít a hallgató eredményeire, mint a tanári szándékra és célokra" - tette hozzá.

A tanulási eredmények serkentik az innovációs potenciált, megteremtik a szakmai párbeszéd elindulását, erősítik a tudásközösségeket, lehetővé teszik a képzések és a képesítések felülvizsgálatát, a partnerség értelmezését a munka világa, a hallgató és az intézmény között. Emellett hozzájárulnak a diszciplína tudomány-rendszertani kérdéseinek gondozásához - tudományhatárok, tudományágak újradefiniálásához, a képzési területek és diszciplínák illeszkedéséhez. A remények szerint e megközelítés hatására a felsőoktatási képzőintézmények felismerik pedagógiai felelősségüket, a változásokat a tanulásfelfogásban, a tanulásszervezésben, valamint a tudomány taníthatóságának és tanulhatóságának kérdését. "A tanulási eredmények jelentősége, hogy a képesítések összehasonlításának alapját jelentik, a képzési reform központi fogalmának számít. Ám veszélyt is hordoz magában, megeshet, hogy felületes reformok születnek, túldicsérik a rendszert, és megmerevedik az értékelés" - összegezte dr. Vámos Ágnes.

MKKR a közoktatás és a szakképzés oldaláról

Dobszay Ambrus, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Tartalomfejlesztési és Módszertani Központjának igazgatója a képesítési keretrendszer és a közoktatás kapcsolatáról beszélt. Mint mondta: habár a közoktatást érinti legkevésbé az MKKR, a rendszer kiépülésének hasznát ez a terület is élvezi - az igény azért nem itt fogalmazódott meg, mert ez a terület a legszabályozottabb az oktatás világában. Mennyire használható akkor a közoktatásban a képesítés, a kimenet, a kilépési pont, a végzettség fogalma? - tette fel a kérdést az igazgató. Kifejtette: a köznevelés nem nyújt képesítést - habár a középfokú végzettséget az új törvény újradefiniálta, továbbra is probléma a képesítési keret 3. Szintjének meghatározása. További kérdés, hogy mi a teendő akkor, amikor az 1. szintet a 6. osztályra javasolja a rendszer, ám az alapismereti szakaszt lezáró szint hiányzik. Problémás még a speciális ismeretek és az általános végzettség viszonya is - például az autonómia és felelősségvállalás esetében. "Mindezen kérdések mellett az MKKR-nek lehet pozitív hatása a közoktatásra: a tanulási eredmények-centrikus gondolkodás meghonosodása, a tudás melletti aspektusok jelentőségének felértékelődése (képesség, attitűd, autonómia), valamint az átjárhatóság újragondolása" - tette hozzá Dobszay Ambrus.

Dr. Arapovics Mária felnőttképzési szakértő, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Andragógiai Tanszékének egyetemi adjunktusa a szakképzés szemszögéből foglalkozott a képesítési keretrendszerrel. Hangsúlyozta: Európában a szakképesítések oldaláról indult el a keretrendszerek fejlesztése, ez a terület volt a mozgatórugó, ugyanis a személyek szabad áramlása maga után vonta a szakképesítések kölcsönös elismerését. "A szakképzéssel foglalkozó szakemberek előtt számos feladat áll még: többek között az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) és az MKKR összehangolása, az OKJ-s és MKKR-szintek egymásnak való megfeleltetése. Kérdés továbbá a munkáltatók hozzáállása, illetve, hogy a munkaerőpiac szereplői és a képzők mennyire tudnak közösen gondolkodni" - magyarázta dr. Arapovics Mária.

MKKR a felnőttképzés és a felsőoktatás szemszögéből

Dr. Farkas Éva, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézetének egyetemi docense a képesítési keretrendszer és a felnőttképzés kapcsolatát tárgyalta előadásában. Elsőként a felnőttoktatás és a felnőttképzés fogalmát magyarázta meg: előbbi iskolai rendszerű (a köznevelési rendszer része), formális tanulást jelent, utóbbi, a felnőttképzés iskolán kívüli tanulást jelent, mely lehet formális, nem-formális és informális is. A docens megjegyezte: 1571 akkreditált intézmény szervez felnőttképzést, és körülbelül 700 ezer ember vesz részt benne - jellemzően szakmai továbbképzésben és OKJ-s szakképesítésekben. "Az MKKR már megjelenik az új, 2013. szeptember 1-jétől hatályos felnőttképzési törvényben, így tehát a szintjelölőknek is világosnak kellene lenniük" - mondta dr. Farkas Éva.

Hozzátette: a tanulási eredmények alapú megközelítés voltaképpen most is jelen van vizsgáztatáskor, hiszen "arra vagyunk kíváncsiak, hogy a tanuló mit lesz képes elvégezni a jövőben". A felnőttképzésben megszerezhető képesítések eltérően viszonyulnak az MKKR-hez. A szakmai képzések, azaz az OKJ-s szakképesítések majdnem kompatibilisek az MKKR-rel. A jelenleg nem OKJ-s akkreditált szakmai képzések szeptember 1-jétől szakmai programkövetelmények szerinti nem OKJ-s szakmai végzettségek lesznek, és ennek következtében kompatibilissé válhatnak az MKKR tanulási eredmények alapú megközelítésével. Ám több olyan hatósági és egyéb szakmai képesítés létezik, amely jelenlegi formájában egyáltalán nem illeszkedik a keretrendszer alapelveihez. "Úgy gondolom, a felnőttképzésben megszerezhető képesítések MKKR szerinti besorolásához megfelelő az idő kell, és ehhez a felnőttképzési programoknak is tanulási eredményeken kell alapulniuk, illetve szükség van az alágazat-specifikus szintleíró jellemzők meghatározására is" - sorolta dr. Farkas Éva. A docens kiemelte: az MKKR-nek számos előnye van a felnőttképzésben - többek között a külföldön szerzett képzések elismerése, az élethosszig tartó tanulás koncepciójának támogatása, a közös nyelv létrehozása, az eltérő tanulási környezetben szerzett nem-formális és informális tanulási eredmények elismerése és egyenértékű igazolása, az összehasonlíthatóság segítése, illetve mindezek mellett a munkaadók számára is perspektívát jelent (informatívabb, komplexebb képet ad a munkavállalóról).

A plenáris ülés záró előadását Sándorné dr. Kriszt Éva, a Budapesti Gazdasági Főiskola rektora tartotta. A felsőoktatás szempontjából beszélt a képesítési keretrendszerről. A rektor úgy vélte, a képesítési követelmények területén négy nagyobb teendő rajzolódik ki. Szükséges a képesítési kimeneti követelmények felülvizsgálta, a bolognai folyamatnak köszönhetően megnövekedett alapképzési szakok számának csökkentése, és a mesterképzési szakok tartalmának újragondolása. Emellett fontos a képesítési követelmények átfedéseinek kiszűrése, illetve a módszertani korszerűsítés, amely a képzési és tanulási célok és tartalmak modernizálását jelentené.

A mindennapokban hasznosítható tudást kell átadni

Az oktatásnak nem feltétlenül kell a munkaerőpiacot szolgálnia, mivel maga az oktatás is egyfajta piac; a cél inkább a gyakorlatba átültethető, a mindennapokban hasznosítható, "utcai tudás" átadása - vallja Bánki Horváth Mihály szakképzési koordinátor. A szakember "Tanulási eredmények - papír vagy valóság?" címmel tartott gondolatébresztő műhelybeszélgetést a konferencia keretein belül.

"Az elmúlt mintegy két évtizedben a hagyományos, oktató központú megközelítés a tanuló központú megközelítés felé mozdult el, a súlypont pedig immár nemcsak az oktatásra helyeződik, hanem arra is, hogy a hallgatóktól milyen tudáselemeket várunk el az adott modul, illetve program elvégzésekor" - emelte ki Bánki Horváth Mihály, aki szerint ennek a hallgató-, valamint tanulóközpontú oktatásnak kulcselemei a tanulási eredmények. Ezek ugyanis olyan állítások, amelyek azt fogalmazzák meg, hogy a hallgatóknak mit kell elérniük, és hogyan kell bebizonyítaniuk: az adott tudástartalmakat valóban birtokolják. Szerinte a tanulási eredmény nem önmagában létező fogalom, fontos, hogy azt az oktatási és tanulási tevékenységekkel és az értékeléssel is összekössük.

A tanulási eredmények megfogalmazása segíti a képzési programok és modulok módszeresebb tervezését, valamint fontos szerepe van a minőségbiztosításban is. Emellett mint a képzési programok és modulok leírásának közös módszere, megkönnyíti az intézmények közötti, minőségbiztosítási célú közös szabványok és módszerek kialakítását. "A keretrendszerek kapcsán felmerül továbbá a kérdés, hogy mit jelöljünk meg tanulási eredményként: a minimális elvárásokat, az adott szintű fokozat küszöbértékeit vagy az adott fokozat tipikus értékeit, illetve, hogy mennyi eltérést engedhetünk meg e küszöbértékektől "lefelé és felfelé" a fokozat megszerzésének veszélyeztetése nélkül" - vetette fel Bánki Horváth Mihály. Szerinte a felsőoktatás tömegesedését illetően nem az a legfontosabb kérdés, hogy mit kellene tudniuk a hallgatóknak, hanem az: hogyan fogják tudni. A szakképzési koordinátor szerint ugyanis nagyon nehéz meghatározni, hogy mit kellene pontosan számon kérni a tananyag adott pontjain. A szakember azt is szükségszerűnek tartja definiálni, hogy az oktatás és a munkaerőpiac értékeit, valamint értékeléseit hogyan lehet közös metszetbe hozni, hogy az dinamikus fejlődést eredményezzen.

Mindenkinek tudnia kell, miért jó a képesítési keretrendszer

Fontos, hogy mindenki megértse, miért hasznos a Magyar Képesítési Keretrendszer, ugyanis csak így támogatható - ami jelenleg folyik, az bürokratikus alkalmazkodás - mondta a konferencia műhelybeszélgetésén Setényi János. Az Expanzió Kft. ügyvezető igazgatója.

Setényi János hangsúlyozta: Magyarország követő ország - amit előírnak, azt végrehajtjuk, megcsináljuk, ám nem állunk elő ötletekkel, újdonságokkal. "Meg kell érteni, mire való, mire használható a Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR), hiszen másként nem alkalmazható támogató rendszerként. Hosszú évek óta egy helyben toporgunk, nagy mulasztásban vagyunk, a rendszer mögött pedig nincs szakpolitikai támogatás és lényegi megértés" - mondta Setényi János. Az ügyvezető igazgató hozzátette: ami jelenleg folyik, az bürokratikus alkalmazkodás.

A képesítési keretrendszerek megalkotását a gazdasági szereplők maguk kezdték el, elsőként az angolszászoknál, Skóciában, Walesben, ahol az már a legelején behatolt a felsőoktatásba - az országos kereteket később rakták rá. "Dél-Európában ez idegen ügy, ahogy nálunk is, mert mi még mindig bizonyítványokban gondolkodunk, és az, hogy mit tud a hallgató, majd kiderül, a lényeg, hogy megfeleljen a vizsgán. Ezen a szemléletmódon kell változtatni" - mutatott rá Setényi János.

Az ügyvezető kiemelte: a valódi cél a kommunikáció és a képzési tartalmak, valamint az értékelési rendszerek (például szakmai vizsgáztatás) folyamatos karbantartása - ennek megvalósítására azonban jelenleg nincsen megfelelő erőforrás.

Peremfeltételként létre kellene jönnie a tudásintenzív, innovatív gazdasági szektoroknak, szükséges lenne megfelelő gazdasági képviselet, amelynek legitimnek és szakmailag kompetensnek kellene lennie - például érteniük kellene, hogy egy-egy főiskolának, egyetemnek mi a problémája a szintezéssel. "Megfelelő méretű, rugalmas, széles képzési kínálatú képzőintézmények kellenének az elaprózott képzési szerkezet és kis intézmények helyett, valamint szükséges a tanulásba befektető, tájékozódni kívánó tanulók megléte is" - tette hozzá az ügyvezető igazgató.

A műhelymunka végén Setényi János továbbgondolandó kérdésként felvetette: kommunikációt fejlesszünk vagy azonnal a képzés korszerűsítését célozzuk-e meg, rendszerfejlesztésre vagy kis áttörésekre összpontosítsunk-e, csak hazai fejlesztések induljanak, vagy indítsuk be a tudás és a megoldások importját, illetve támaszkodjunk-e a fejlesztésekkor a multinacionális vállalatokra.

www.edupress.hu