A trágár beszéd is szexuális zaklatásnak minősül

Bizonyára nem egyedi az az eset, amikor egy céges rendezvényen, vagy egy wellness hétvégén csapatépítés címszó alatt a főnök szobára kíván menni - vezetői hatalmát kihasználva - csinos alkalmazottjával. Zavarba ejtő helyzet. Miként az is, amikor egy rendezvényszervező cég asszisztensét a legnagyobb szponzor nézte ki magának és az ügyvezető igazgatón keresztül próbálta becserkészni. A lány természetesen elutasította az ajánlatot, és nem lett belőle gond, szerencsére. Akadnak azonban olyan helyzetek, amikor megfélemlítő környezetben a zaklatott fél új munka után kényszerül nézni. Utánajártunk, mi a teendő, ha valakit zaklatnak és milyen a magyar joggyakorlat.

Veszélyes méreteket öltött világszerte a munkahelyi szexuális zaklatás. A Reuters és az Ipsos közös felmérése szerint ugyanis a világon átlagosan minden tizedik alkalmazottat zaklattak már szexuálisan munkahelyén. Magyarországon a megkérdezettek hét százaléka számolt be ilyen jellegű inzultusról.

A trágár beszéd is szexuális zaklatásnak minősül

Az egyenlő bánásmódról szóló 2003. év CXXV. tv. 7. paragrafusa értelmében: a szexuális zaklatás a nemi alapú diszkrimináció egyik fajtája. A törvény (10. §) kimondja, "zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása."

Az 1992-es CEDAW Egyezményben szereplő definíció szerint a szexuális zaklatás magában foglalja az "olyan szexuálisan meghatározott nemkívánatos viselkedést, mint például a testi kontaktus és közeledés, a szexuális színezetű megjegyzések, pornográf képek mutatása, szexuális jellegű követelések akár szóban, akár tettekkel".

A bíróságon múlik, mi minősül szexuális zaklatásnak

Dr. Sipos Márta munkajogász és Wirth Judit, a Nők a Nőkért Egyesület (NANE) munkatársa azt nyilatkozta korábban az InfoRádiónak, hogy Magyarországon nincs jogi meghatározása a szexuális zaklatásnak. A szexuális zaklatás - mint kifejezés - egyetlen jogszabályban, az egyenlő bánásmódról szóló törvényben szerepel, ott is csak érintőlegesen. A definíció azonban hiányzik, márpedig amit nem definiálnak a törvényben, azt nehéz büntetni. A törvény tehát csak az emberi méltóságot sértő magatartást tekinti zaklatásnak, amelynek megannyi változatát ismerjük. - Nem veszi figyelembe a jog, ha az illetőt "csak" zavaró módon bámulják, viccelődnek, megalázzák fizikuma miatt. Pedig ezek pontosan kimerítik az emberi méltóság megsértésének fogalmát - vezette le lapunknak a munkajogász.

Mivel nem elég konkrét a jogszabály, nehéz a bizonyítás, és a dolgozók tartanak a megtorlástól, így kevesen mennek bíróságra és a magyar szerveknek nincs kialakított eljárási rendjük a szexuális zaklatások esetében. Sipos Márta szerint, ha az ügy el is jut a bíróságig, csak akkor születik elmarasztaló ítélet, ha a sértettet konkrét hátrány éri.

Dr. Kéri Ádám, az Egyenlő Bánásmód Hatóság jogásza azonban úgy véli, nem a törvényt kell megváltoztatni, szerinte az elég világosan fogalmaz és jól értelmezhető. - A szexuális zaklatás fogalmát az Ebktv. konkrétan meghatározza. Sem az európai, sem pedig az amerikai jogalkotás nem alkalmaz tágabb körű definíciókat. A CEDAW egyezményben nevesített esetek a hatályos magyar törvényi definíció értelmében is zaklatásnak minősülnek - mondta Kéri Ádám, hozzátéve: a jogszabály napi alkalmazása semmiféle problémát nem jelent a hatóság, valamint a bíróságok számára. A probléma szerinte sokkal inkább a bizonyíthatóság területén vetődik fel. Fontos arra is rámutatni, hogy a jogalkalmazó országonként máshol húzza meg a határt. Az USA-ban például más testének szándékos, annak akarata elleni megérintése is okot adhat peres eljárásra, míg Európára a visszafogottabb jogértelmezés a jellemző.

Sipos Márta ehhez annyit fűzött hozzá, hogy mivel nincs pontos meghatározás (az ENSZ egyezményben van!), az állampolgárok sem tudják biztosan: mikor, milyen esetben, hová fordulhatnak segítségért - például, ha nyilvános helyen, közlekedés közben zaklatják őket stb.

A hatóság jogásza kiemelte: a szexuális zaklatás csak egy szelete a zaklatás fogalmának, amely alá számos dolog tartozik, így például a politikai hovatartozás, kor, egészségi állapot, valamint nemi identitás alapján történő megfélemlítés, zaklatás is. A zaklatás fogalmának ugyanis éppen az a központi lényege, hogy az elkövető valamely személlyel kapcsolatosan valamely rá jellemző tulajdonsága, jellemzője miatt "megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezetet" alakít ki. Ennek oka lehet az érintett személy eltávolításának vágya, vagy akár személyes érzelem is. Amennyiben leszűkítenék a zaklatás fogalmát, azzal pont az ellenkező hatást érnénk el - érvel Kéri Ádám.

Hiányzik a joggyakorlat, nehézkes a bizonyítás

Azt azonban Kéri Ádám is elismeri: hiányzik a joggyakorlat, amely többek között a nehézkes bizonyításnak köszönhető, de az állásféltés és megtorlástól való félelem is szerepet játszik abban, hogy kevés esetre derül fény, és kevés ügy jut el a bíróságig.

Miért nehéz bizonyítani a szexuális zaklatást? - szegeztük a kérdést a hatóság szakemberének. Dr. Kéri Ádám kifejtette: a zaklatás során az Ebktv. alapján a kérelmezőre hárul a valószínűsítés kötelezettsége, míg az elkövetőnek kimentési bizonyítást kell előterjesztenie. Az előbbi azt jelenti, hogy a kérelemben előadottakból a zaklatásnak, mint reális valószínűségnek ki kell tűnnie. Ebben az esetben a bepanaszolt felet terheli annak bizonyítása, hogy a terhére rótt cselekményt nem követte el. A tényállás tisztázása azonban a hatóság, illetve a bíróság feladata, így előfordulhat az a helyzet, hogy bár a kérelmező valószínűsítette a sérelmét, a bepanaszolt pedig nem tudott előterjeszteni sikeres kimentést, mégsem állapítható meg, hogy zaklatás történt. Ennek oka, hogy lehetetlen bizonyítási teher a bepanaszolt félre sem hárítható, és sok esetben a zaklatás további bizonyítékai (tanúvallomás, közvetett bizonyítékok) nem lelhetőek fel. Ebben az esetben a két fél vallomása áll egymással szemben. Az eljárás egyebekben nem a zaklatóval szemben folyik, hanem a munkáltatóval szemben, aki a beosztottai magatartásáért felelősséggel tartozik. Ha nem a főnök valósítja meg a zaklatást, célszerű annak tényét a munkáltatóval közölni, így a későbbi bizonyítási eljárást egyszerűsíteni lehet.

Nézete szerint probléma az is, hogy a bíróság elé került ügyek jogerős eldöntése évekig is eltarthat, ami sajnos a magyar ítélkezés jellemzője. A hatóság szakembere szerint a szakmai szervezetek érdekérvényesítő képessége is hagy maga után némi kívánnivalót, melynek nyilvánvaló oka a forráshiány. Jövedelmezőség hiányában ugyanis a jogvédelem területe nem a legfelkészültebb embereket vonzza.

A hatóság szakembere mindezek ellenére arra bíztatja a zaklatásnak kitett munkavállalókat, forduljanak bizalommal a hatósághoz, illetve a bíróságokhoz, mivel csak így lehet a vonatkozó joggyakorlatot kialakítani. Ezen túlmenően úgy véli, hogy ha már eljut valaki odáig, hogy felkeresse a hatóságot, illetve a bíróságot, akkora a zaklatás már általában odáig fajult, amin a további eljárás már nem ronthat - mondja Dr. Kéri Ádám. Fontos kiemelni, hogy a hatóság kizárólag bírságolhat, illetve a nyilvánosságon keresztül erkölcsi elégtételt adhat, kártérítés megítélésére azonban kizárólag a bíróság jogosult.

Esetek az Egyenlő Bánásmód Hatóságtól

1. Jogeset: zaklatás és ellenséges munkahelyi légkör - a munkáltató is felelős

Egy nő azzal fordult a hatósághoz, hogy férfi munkatársa szemet vetett rá, egyre nyíltabban és erőszakosabban próbált közeledni hozzá. A hölgy házasságkötése után pedig a zaklató mindent elkövetett, hogy elüldözze a munkahelyéről, elsősorban a főnökségnél igyekezett lejáratni őt, ezzel ellenséges munkahelyi légkört alakított ki körülötte. Mikor kérelmező közvetlen felettesénél panaszt tett az ügyben, valamennyi kolléga előtt szembesítésre került sor, ami eredményt nem hozott, de kérelmezőt még megalázóbb helyzetbe hozta. Az ügyben tartott tárgyalásokon a hatóság számos tanút meghallgatott, akik egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy a kérelmező kezdetben kifejezetten jó kapcsolatban volt a zaklatóval, majd viszonyuk hirtelen vált mások által is érzékelhetően feszültté, aminek okát a tanúk nem tudták biztosan megmondani. Megállapítást nyert viszont, hogy a zaklató egy másik hölgy kollégával szemben is tolakodóan viselkedett, és a tanúvallomások összességükben őt egy, a nőkhöz közeledő, ám időnként trágár, durva viselkedésre hajlamos személyként jellemezték.

Kiderült, hogy az ügy napi témává vált a munkahelyen, de hölgy felettese nem követett el mindent a rendezése érdekében, sőt igyekezett azt kérelmező személyes problémájaként beállítani, amiért a felelősséget nem volt hajlandó vállalni. A munkáltató előadta, hogy tisztázni kívánta a konfliktust, de azt is éreztette, hogy annak kialakulásában a nőt is hibásnak tartja. A kezeletlen feszültség rendkívül ellenséges munkahelyi légkörhöz vezetett. A munkáltató már az eljárás során külön épületbe költöztette az érintetteket, de a hölgy szerint ez az utólagos intézkedés már nem segített a kialakult helyzeten.

A zaklató az összes rá vonatkozó állítást tagadta, kérelmező pedig hangfelvételekkel igazolta, hogy a "bajban" mennyire egyedül maradt a munkahelyén, közvetlen felettese ugyanis minden további segítségtől elzárkózott, a trágár vitába fulladt szembesítéssel az ügyet a maga részéről lezártnak tekintette. Munkahelyi zaklatás miatt ugyanakkor a munkáltató is felelősségre vonható, amennyiben a sérelem tudomására jutása ellenére sem tesz meg mindent annak elhárítása, azaz a zaklatást elszenvedő munkavállaló védelme érdekében. A hatóság kimondta, a munkáltató felelős az irányítása alá tartozó munkavállalók munkavégzési helyen, munkaidőben tanúsított - akár egymással szembeni - viselkedéséért, egy munkahelyi zaklatást nem tekinthet olyan magánjellegű konfliktusnak, melynek feloldásában a sérelmet szenvedett személy magára hagyható.

A hölgyet ért sérelmek a hatóság eljárása során bizonyítást nyertek, azoknak más munkatársak által is tapasztalható jeleit a tanúk és a hangfelvételek alátámasztották. A bizonyítékokból egyértelműen kiderült, hogy a zaklatások a kollégák, valamint a közvetlen munkahelyi felettes tudomására jutottak, így a munkahelyi légkörre kihatással bírtak. Továbbá az is bizonyítást nyert, hogy az intézményvezető problémakezelő intézkedése segítség helyett egy megalázó, ellenséges környezet kialakításához vezetett. A hatóság megállapította a zaklatás tényállását, megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, és a munkáltatót az intézmény esélyegyenlőségi tervébe foglalt, az egyenlő bánásmód sérelme esetén alkalmazandó eljárási rend, illetve eszközrendszer kidolgozására kötelezte. A Hatóság továbbá 100 ezer forint összegű bírságot is kiszabott az ügyben.

2. jogeset: zaklatás, amely egyezséggel járult

Egy hölgy azzal fordult a hatósághoz, hogy egyik munkatársa folyamatosan SMS-eket, elektronikus leveleket küldözgetett, illetve telefonált neki, bár ő kifejezésre juttatta, hogy pusztán kollégának tekinti. Mivel a próbálkozások nem szűntek meg, a hölgy ezt egy idő után zaklatásként értékelte, ezért igyekezett elkerülni az illetőt a munkahelyen, aki azonban ekkor már rágalmazni kezdte őt a többi kolléga előtt. Kérelmező az események hatására a szakszervezeti titkár segítségével feletteséhez fordult. A beszélgetés során felhívták, hogy törölje a rendelkezésére álló bizonyítékokat, és felettese azt is sérelmezte, hogy a szakszervezet segítségével fordult hozzá. Az ügy végül egy háromoldalú egyezséggel zárult. Ebben a felek vállalták az eltérő munka- és szabadnapbeosztást, valamint az egymással szembeni távolságtartást, azaz a munkahelyen egymást a lehető legnagyobb mértékben elkerülik.