Életek múlhatnak a munkáján - egy űrruhatervező mérnök egy napja

Hogyan lett űrruhatervező? Mi indította el a pályán? 

Szeretném azt mondani, hogy a készségeimnek és a tapasztalatomnak köszönhetően kaptam ezt a lehetőséget, de valójában a szerencse és a kapcsolatok is szerepet játszottak benne. Sokakkal ellentétben, akik a NASA-nál dolgoznak, én nem tudtam már a kezdetektől fogva, hogy ez a célom. Sőt, nem is hittem abban, hogy ez egy számomra elérhető jövőkép lehet. Először gyakornokként kezdtem a NASA-nál, miután egy másik pozícióra a pályázatomat elutasították. A gyakornoki időszakom alatt igyekeztem számos területtel felvenni a kapcsolatot, beszélgetni velük, tanulni, valamint kapcsolatot építeni a csapattal, és a vezetővel, aki felvett. Majd, amikor diplomáztam, újra jelentkeztem ennél a vezetőnél, aki örömmel segítette a visszatérésemet a céghez. Azonban a korábbi projekt már lezárulóban volt, így más alkalmas területet kellett keresni. Ekkor került szóba az űrruhatervezés, amire nem mondhattam nemet. 

Milyen készségek és végzettség kellett ehhez a pozícióhoz? 

Gépészmérnökként végeztem (BA) űrmérnöki és matematika specializációval. Nem volt kiforrott elképzelésem az egyetem befejezése utáni karrierem kapcsán, de szilárd mérnöki alapokat szerettem volna szerezni, amelyek sok területen alkalmazhatók, miközben az űrkutatásra akartam összpontosítani. Az iskolában több klubnak is tagja voltam, ezek egyike a rakétatervezés volt, itt éltem meg először, hogy milyen megtervezni, megépíteni és tesztelni a saját alkotásodat. Ez az élmény indított el a pályán, hogy valami nagyon gyakorlati dologgal foglalkozzak, emellett segített fejleszteni az önbizalmam és a munkamorálomat is. Aztán jött a gyakornoki időszakom a NASA-nál, mely élményből rengeteget tanultam, többek közt az is egyértelművé vált, hogy vissza akarok térni az ügynökséghez, és ott akarom építeni a karrierem. 

Mi minden szükséges egy űrruha megtervezéséhez? Milyen anyagokat használnak? Hogyan tudják egyszerre figyelembe venni a biztonságot, a rugalmasságot, ami a mozgáshoz kell az űrben és a használók kényelmét is? 

Ez egy folyamatos és rengeteg együttműködést igénylő feladat. Számos részéhez tisztában kell lenni a történelemmel, hogy hol tartunk most, hogyan jutottunk idáig. Meg kell érteni a korábbi sikereket és korlátokat egyaránt annak érdekében, hogy a jövőt alakíthassuk. Mivel ennek a tudásnak a birtokában vagyunk, fel tudjuk használni a korábbi dizájn koncepciókat és anyagokat, a mai igényekhez igazítva. Például nagyon jó tapasztalatunk van a nemzetközi űrállomásra készült ruhák kapcsán, ugyanakkor azok a ruhák például nem olyan porállók, mint amik a Holdra szálláshoz készültek. Így ezeket a terveket vesszük alapul, módosítjuk őket, hozzáteszünk, hogy ellenállóbbak legyenek, jobban bírják például a port. 

Milyen részleteket kell figyelembe venni, amikre egy hétköznapi ember nem is gondolna? 

Az űrruha az űrhajósok életben maradásához kell. Ami azt jelenti, hogy szabályozza a levegőt, amit belélegeznek, a hőmérsékletet, amit leadnak, a hulladékok kezelését, táplálkozást, miközben elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy kényelmesen tudjanak benne mozogni, és hatékonyan dolgozni egy másik bolygó felszínén tudományos vizsgálatokat végezve. Egy bonyolult rendszerről van szó, ami számos alrendszerből áll, amelyeknek egységben és zökkenőmentesen kell működniük egy légmentes térben. Bár nem tudjuk tökéletesen leutánozni a Holdon vagy a Marson tapasztalható körülményeket itt a Földön, de a teljes csapat azon dolgozik, hogy az asztronauták biztonságban legyenek. 

Gondolom, ez a folyamat jóval hosszabb, mint mondjuk egy divatkollekció megtervezése, és a megrendelés is ritkább. Mennyire tartós egy-egy dizájn, és mennyiben mások, mint más védőruházatok?

Minden misszió és ruha különböző tartósságot kíván. Éppen ezért alaposan teszteljük őket, mielőtt engedélyt kapnak arra, hogy az űrben használhatók legyenek. Amikor az űrrepülésről áttértünk az űrállomás korszakba, az egyedi tervezésű űrruhákról áttértünk a moduláris ruhákra. A tartósság továbbra is szempont, azonban ezek esetében, ha egy összetevővel valamilyen probléma adódik, akkor módosítani, javítani tudjuk azt az alkatrészt, és nem az egész ruhát kell lecserélni. Különösen az alacsony Föld körüli pályán igaz, hogy könnyebben tudunk hardvert fel- és leküldeni, mint mondjuk a Holdra. Amint olyan küldetésekbe kezdünk, amelyeknél a személyzetnek jóval autonómabbnak kell lennie, például a Holdon vagy a Marson, akkor a ruháknak is jóval tartósabbnak kell lenniük, így megnő az elvárás az élettartamukkal kapcsolatban. 

Milyen más szakértőkkel, tudósokkal kell együttműködnie, hogy elkészüljön egy ruha? Mit jelent ez az együttműködés?

Amikor azt mondom, hogy ez egy kollaboráció, akkor azt a szó szoros értelmében gondolom. Hosszú lenne felsorolni, hogy ki mindenki dolgozik együtt napi szinten ezért a célért. A tervezési/gyártási munkákhoz egyedi alkatrésztervezőkkel, stressz- és terheléselemzőkkel, anyagelemzőkkel, különböző alkatrészeket gyártó beszállítókkal dolgozunk. Amikor a ruha elkészült elkezdjük tesztelni, ilyenkor különböző tudóscsapatokkal működünk együtt, illetve azokkal, akik a teljes küldetést tervezik. Valamint különböző létesítménytesztelőkkel is dolgozunk, akik lehetővé teszik, hogy kipróbáljuk a dizájnunkat. Ugyanúgy mi is segítünk más csapatokat, hogy ki tudják próbálni saját hardware-eiket egy repüléshez, legyen szó akár egy roverről vagy leszálló egységről. Fantasztikus látni ezeket az együttműködéseket, amelyek a közös célért zajlanak, hogy embereket juttassunk az űrbe, és előrébb mozdítsuk a fejlődést.

Hogy néz ki egy űrruhatervező munkanapja? 

Nincs két egyforma nap ebben a munkakörben, amiért hálás vagyok. Egyik nap egész nap az asztalomnál ülök, míg másnap ruhát próbálunk egy űrhajóssal a laborban, aztán a következő nap lehet, hogy éppen alanya vagyok egy éjszakai tesztnek, ahol a sötétített fényviszonyokat vizsgálják. A lista végtelen, és nagyon ritkák az ismétlődések. Nem telik el nap, hogy ne tanulnék valami újat, és mindezt a megszerzett tudást igyekszem felhasználni következő nap a tervezésnél.

Milyen tanácsot adna annak, aki ezen a pályán szeretne elindulni?

Hogy próbálják ki magukat. Például a NASA esetén a gyakornoki program nagyon hasznos. Igyekezzenek új élményeket megélni, és magukba szívni a tudást. Különösen az iskolában vagy a karrier kezdetén nagyon fontos a nyitottság, nem szabad semmitől sem elzárkózni, hanem mindent ki kell próbálni. Ezen túl pedig az is fontos, hogy élvezzük, amit csinálunk. Fontos megtalálni és tudatosítani, hogy mit szeretünk igazán a munkánkban, mert vannak nehéz időszakok, amikor emlékeztetni kell magunkat, hogy miért is csináljuk, amit csinálunk. Szeretem a mondást, hogy meg kell szokni a kényelmetlenség érzését („get comfortable being uncomfortable”), de ez egy folyamat, amíg valaki eljut erre a pontra. Fontos, hogy bízni kell önmagunkban.