A szervízdíj nem kötelező borravaló

Ma még mindig sokan összekeverik a szervízdíj fogalmát a borravalóval: míg utóbbi teljesen önkéntes, addig az első megfizetése rögzített tétel, a felszolgált ételek és italok kiszolgálásának díját jelenti. Vagyis ezt mindenképpen meg kell fizetnünk, ha betérünk egy étterembe. Hazánkban 2005 óta létezik hivatalosan a szervízdíj, ennek nincs felső határa, de a vendéglátóipari egységek leginkább a 10 százalékra álltak be.

Rögtön el is oszlatnánk azt a tévhitet, amely szerint a szervízdíj a vendég által megtagadható. Vagyis ebben nincs választási lehetősége a vendégnek, hiszen az szervízdíj az ár részét képezi. A szervízdíj csak bérre fordítható, az alapbér feletti pluszként fizetik ki a dolgozóknak, de kedvezőbben adózik. Hogy mennyire és mi vonatkozik rá, az rögtön kiderül.

A szervízdíj:

A szervízdíjat azért vezették be itthon, hogy az számlázható, ezzel együtt adóztatható legyen. A döntéssel akarták kifehéríteni a borravaló intézményét.

A rendelet alapján a vendéglátóhelyek maguk dönthetik el a felszolgálási díj mértékét, az egyetlen követelmény, hogy azt az étlapon minden esetben fel kell tüntetniük. Mivel ezt a tételt a számlán is minden esetben szerepeltetni kell - tehát tartalmaz 27 százalékos áfát - a rendelet meghozói valószínűleg a borravaló címen mozgó, fekete bevételek egy részét szerették volna kifehéríteni.

A felszolgálási díj kizárólag a vendégek étellel, itallal történő kiszolgálása esetén számítható fel, azzal összefüggő szórakoztató és egyéb szolgáltató tevékenységre a felszolgálási díj nem értelmezhető. A felszolgálási díjat a party servicek (vendéglátó rendezvényszervezők) is szerepeltethetik az áraikban.

Adózási rendelkezések:

• A szerviz díj 27 százalékos áfát tartalmaz. Ez az áfa-tartalom csökkenti a járulékalapot, vagyis a közvetlenül a vendéglátásban dolgozóknak kifizetett összeget.

• Az éttermi pénztárgépek által készített Pénztárjelentésen külön sorban kell kinyomtatni a napi felszolgálási díj összegét. A pénztárgépnek biztosítani kell a felszolgálási díj havi szintű gyűjtését és listázását. (A 48/2013. (IX.15) NGM rendelet 3. számú GF fejezet rendelkezése értelmében azon pénztárgépek, amelyek vendéglátóhelyeken, kizárólag vendéglátói szolgáltatások ellenértékének regisztrálására szolgálnak, éttermi pénztárgépnek minősülnek.)

• Az 1995. évi CXVII. törvény (Szja) 1. számú melléklet 4.21. pontja szerint adómentes a magánszemély által külön jogszabály szerint felszolgálási díj címen megszerzett bevétel, valamint a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló;

• A felszolgálási díj árbevételként elszámolt összege nem része az iparűzési adó alapjának.

• A 2003. évi XCII. törvény - az adózás rendjéről előírja, hogy a felszolgálási díj után fizetett nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről adatot kell szolgáltatni.

• A felszolgálási díj után a foglalkoztató - a foglalkoztatott helyett - 15%-os nyugdíjjárulékot fizet.

A borravaló:

Bár idehaza nem bólintottak rá az 1991. évi 172. ILO egyezményre, a legközelebb mégis akkor járunk a borravaló definíciójához, ha ezt a megfogalmazást vesszük alapul: a "borravaló” azt a pénzösszeget jelenti, amelyet az ügyfél önként ad a munkavállalónak az ügyfélnek biztosított szolgáltatások fejében fizetett összegen felül.

A felszolgálóknak közvetlen érdekük fűződik ahhoz, hogy minél több borravalót kapjanak: a legtöbb hazai helyen a munkaadó a borravalót bekalkulálja a munkabérbe. Pedig a törvény szerint, ha például egy felszolgáló engedélyt kap a munkáltatótól a borravaló elfogadására, akkor azt nem vonhatja le a bérből. (2012. évi I. törvény - a munka törvénykönyvéről: 52§ (2)

A borravalót többféleképpen is kezelhetik:

• közös kasszába megy: Amikor a cég közös kasszájába kerül a borravaló, és nem a munkavállalókhoz, akkor az összeg a cég bevétele lesz. Amennyiben ebből egészítik ki a dolgozók járandóságát, akkor a kiegészítés adó- és járulékterhet von maga után, mint a többi bérjövedelem.

• Közös kassza esetében a vállalkozónak a borravaló tekintetében alapvetően nincs bizonylat-kiállítási kötelezettsége, a borravalót azonban elkülönítetten kell kezelni a napi forgalom és a váltópénz összegétől, az a házi pénztárban nem jelenhet meg. (A Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 29.883/1999. számú ítéletében (megjelent: Adó, vám és illeték 2001/10. szám) és Kfv.V.35.264/2010/8. számú ítéletében (megjelent: Adó és Vám Értesítő 2011/1. szám))
  
• Ha a borravaló megjelenik a házipénztárban, és nincs elkülönítve az ott egyéb címen szereplő összegektől, akkor a vállalkozáshoz kapcsolódó olyan bevételnek kell tekinteni, amely kapcsán a vállalkozónak bizonylat-kiállítási kötelezettsége áll fenn.
  
• amennyiben az étteremben a - munkáltató és az alkalmazottak közötti megállapodás alapján az alkalmazottakat megillető borravaló összege is a pénztárgépben található fizikailag, akkor az étteremnek ezt az összeget más nevében és javára beszedett, elszámolási kötelezettség alá eső tételként kell nyilvántartania, elkülönítésének rendjét a pénzkezelési szabályzatában rögzítve.
  
• a vállalkozó bevételét nem képező borravalóról a pénztárgépben történő elhelyezéskor (ideértve azt is, ha fizikailag ez a visszajáró összeg pénztárgépben hagyása útján valósul meg) és onnan való kivételkor (pl. nap végi elszámolás a munkavállalókkal) nem adóügyi bizonylatot (pénztári befizetési és kifizetési bizonylatot) kell kiállítani. Ezáltal egy esetleges ellenőrzés keretében lefolytatott pénztár rovancsolás során is egyértelműen elkülönül a pénztárgépben fellelhető borravaló a napi forgalom és a váltópénz összegétől.
  
• a vállalkozó bevételét nem képező borravalóról, ha az összeg a pénztárgépbe kerül, (ideértve azt is, ha ezt a visszajáró összeget fizikailag a pénztárgépben hagyják) és onnan való kivételkor (pl. nap végi elszámolás a munkavállalókkal) nem adóügyi bizonylatot (pénztári befizetési és kifizetési bizonylatot) kell kiállítani. Ezáltal egy esetleges ellenőrzés keretében lefolytatott pénztár rovancsolás során is egyértelműen elkülönül a pénztárgépben fellelhető borravaló a napi forgalom és a váltópénz összegétől.
  

• közvetlenül a dolgozó kapja a borravalót és nem adja azt le, akkor ez adómentes bevételnek minősül. (1995. évi CXVII. törvény (Szja) 1. számú melléklet 4.21. pontja szerint adómentes a magánszemély által külön jogszabály szerint felszolgálási díj címen megszerzett bevétel, valamint a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló;
• a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után a foglalkoztatott nem fizet nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot a felszolgálási díj és a borravaló után, (TBJ 1997. évi LXXX. törvény: 4§ (k) bekezdés)
• A vendéglátó üzlet felszolgálója a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után 15% nyugdíjjárulékot fizethet. A vendéglátó üzlet felszolgálója a borravaló után fizethető járulékot a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be, a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg, továbbá a bevallásában adatot szolgáltat a 15% nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről. (26§ (7))
• a foglalkoztatott nem fizet nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot a felszolgálási díj és a borravaló után. (24§(1) a pontja alapján)

A szervízdíj kiüti a borravalót?

A hazai éttermek közül sokan a külföldi vendégek miatt vették fel a szervizdíjat, hiszen nem egy esetben fordult elő, hogy a - főként külföldi - vendég azért nem adott borravalót, mert ez számára egyáltalán nem ismert. A szervízdíj viszont megtalálható más országokban is. A nemzetenkénti eltérésekre több útikalauz is kitér, de az 5-10 százalék vagy a nagy semmi a két jellemző út, a hazánkban honos 10-15 százalék ritkaság - az Egyesült Államokban viszont lehet akár 20 százalék is -, de van, ahol el sem fogadják a borravalót.

Csakhogy nálunk más a helyzet. A felszolgálói eleve az a munka, ahol a béreket alacsonyabban állapítják meg, mivel a munkáltató eleve számít arra, hogy az általa foglalkoztatott dolgozó borravalót kap. A nagy veszteség főként abból származik, hogy a szervízdíj megfizetésével a (magyar) vendégek letudottnak érzik a további extra adását. A felszolgálónak elemi érdeke fűződik a minél nagyobb borravaló eléréséhez, hiszen ez alapvetően érinti a megélhetését.

A borravaló - ahogy mi adjuk, és ahogy a külföldiek nem

A külföldiek azonban nincsenek hozzászokva a borravalóhoz - ők nem is adnak -, így a szervízdíj segített azon helyek árbevételén, ahová nagyobb számban térnek be. A borravaló ezzel szemben teljesen más, ennek hazánkban több száz éves hagyományai vannak, eredetileg törvény írta elő, és az adásvételi szerződések végén fogyasztott bor árának fedezésére szolgált. A törvény később megszűnt, de a magyarokban megmaradt a borravaló intézménye, a legtöbben automatikusan hozzácsapnak 10-12 százalékot a számlához.

A borravalót amúgy nyakra-főre osztogatjuk, pedig az elégedettségünket hivatott megmutatni. A szakmában többen is azt állítják, hogy ha a vendégek tényleg csak akkor adnának borravalót, amikor tökéletesen elégedettek, akkor hamar letisztulna a pincérszakma.

Magyarországon többnyire 10-15 % mértékű borravalót szokás adni, pl. benzinkúton, ha extra szolgáltatást kapunk, taxisnak, ha segít a bőröndöt bepakolni, vagy a legrövidebb útvonalon szállít minket és nyílván étteremben, ha elégedettek vagyunk. Szállodában a takarítószemélyzet részére is illik borravalót adni, az ágyon érdemes ilyenkor hagyni az összeget, így tudni fogják, hogy azt nem véletlenül felejtettük ott, hanem nekik szántuk.