Nézzünk szembe az attitűddel
A személyes találkozó nagyszerű alkalom arra, hogy az attitűdöt felfedezzük egymásban. Igen, igen… egymásban. Az álláskeresők számára is ugyanolyan fontos, hogy megismerjék az áhított pozícióhoz tartozó környezetet, értékrendet, kommunikációs stílust. Kevésbé statikus, mint az álláshirdetés vagy a CV formátum, természetesen nem lehet Chuck Norris képességeit is felülmúlva a világ valamennyi interakcióját kielemezni, inkább, a magam attitűdjén keresztül, lehetséges eszközöket tudok bemutatni kipróbálásra. Az viszont fontos üzenet, hogy ha bármely fél nem érzi, hogy összeillenek szemléletben, vágyakban, értékrendben nem javaslom, hogy igent mondjanak az együttműködésre, mert mindenki megfizeti az árát.
Nézzük, melyek azok a legfontosabb szempontok, amire figyelni érdemes.
A vendég szemüvegén át
Az, ahogyan a vendégeinkkel bánunk az az alapértékeinket mutatja meg, melyek a tudatalattiból, zsigerből jönnek. Már a köszöntésnél kialakul az első benyomás, amelyre fontos figyelni, javaslom, hogy jelöltként ezt figyeld meg magadon és tudatosan értékeld, hogy mit éreztél. Az hogy milyen légkört teremtenek a vendéglátók kulcskérdés, mert erre számíthatsz, ha csatlakozol a csapathoz. Tudatosan figyeld meg és a saját mércéddel értékeld, hogy egymással hogyan viselkednek, beszélnek. Soha ne feledd, hogy valami olyat mutattál a pályázatoddal, amivel felkeltetted az érdeklődésüket, amire vágynak, amire szükségük van, így jó esetben nem próbálnak legyőzni, nem versengést kell érezned, hanem azt, hogy egy tárgyaláson ülsz, ahol a kompetenciádat és az attitűdödet igyekszel a legjobb formáddal eladni, és a te érdekeid is ugyanolyan fontosak, mint a vállalkozásé. Ha kényelmetlenné válik a szituáció számodra, mert azt éreztetik veled, hogy nagy kegyben van részed, amiért ott lehetsz, akkor jó eséllyel nem jó helyen vagy. Ha nem kapsz lehetőséget, időt arra, hogy bemutasd magad, a tudásod, tapasztalatod akkor jó eséllyel nem jó helyen vagy. Figyelj arra, hogy időben (10-15 perccel a megbeszélt időpont előtt) és felkészülten érkezz, a pozícióhoz kapcsolódva mutasd meg az értékeidet, ne vessz el a részletekben, tartsd be az időkereted, hogy a vendéglátóid is bemutatkozhassanak, hogy te is megkaphasd a kellő információt a döntésedhez. A tartalom a fontos, de soha ne feledkezzünk meg arról, hogy az első 3 másodperc milyen fontos, és abban a 3 másodpercben a megjelenésed is meghatároz. Szerencsére már meghaladtuk a sötét nadrág vagy szoknya illetve fehér vagy világoskék ing vagy blúz szabályt, de ez nem azt jelenti, hogy bármiben megjelenünk az oké. Ha körülnézünk a világban, a fontos dolgokról a fontos emberek elegánsan döntenek. Legyél önazonos, de a pozícióhoz, helyhez megfelelő megjelenéssel, mert nem szabad soha megfeledkeznünk arról, hogy alapvető normák is meghatározzák a sikert és az együttműködést. Fizikai munka esetén a tiszta öltözet elvárás, lehetőleg ne munkaruha legyen, akár egy galléros pólóval is el lehet érni a kívánt hatást. Tudásvállalatoknál, irodai pozíciók esetén a javaslatom, hogy mellőzzük a váll teljesen szabadon hagyását vagy a mélyen kivágott dekoltázst, illetve a miniszoknya vagy rövidnadrág viselését, mert közönséges hatást kelthetünk vele. Férfiak esetében a póló rövidnadrág szett sem tárgyalásra való viselet. Munkahelyen (természetesen kivéve munkaruha) nem illik papucsban klaffogni még akkor sem, ha éppen trend, a pozíció megbeszélésre csak csukott, makulátlan cipőt javaslok. A legfontosabb, hogy amit a CV minősége mutatott, azt vidd magaddal a személyes találkozóra, hiszen a hitelességről a teljes kép így áll össze.
A személyes találkozó adja meg a platformot arra, hogy a leírt karakterek egy valós, kerek sztorivá váljanak, ne a betűhöz ragaszkodj, hanem töltsd meg történettel, és építsd fel úgy, hogy kapcsolódási pontok nyíljanak.
Sok cikk, bejegyzés születik arról, hogy milyen trükkök fordulhatnak elő egy ilyen találkozón, az egyik legnépszerűbb a „kávéscsésze teszt”. Nagyon cseles ez a dolog, mert sokan felkészülnek a találkozóra ebből az „egyszerű varázslatból”, amiből arra következtetünk, hogy vagy felkészült az internetről vagy valóban természete a rendrakás, de teljesen biztosak egyikben sem lehetünk. Ha arra kérnek, hogy hagyd a bögrét vagy poharat az asztalon és elpakolnak majd, akkor ne huzakodj a bögrén, ne szorongasd, tedd le és köszönd meg illedelmesen. A magam részéről furának tartom, ha valahol elvárják, hogy mosogass vendégként. Én a magánéletemben sem engedem, hogy a vendégeim mosogassanak nálam, az étteremben vagy a szállodákban sem állunk sorba a konyha előtt, hogy elmosogassunk magunk után. Ne gondold túl, de például arra rákérdezhetsz, hogy a kollégák maguk után mosogatnak vagy van olyan takarító kolléga, akinek a feladatkörébe tartozik, esetleg a mosogatógépbe pakol be maga után mindenki. Javasold, hogy szívesen kiviszed a bögrét, mert kíváncsi vagy a konyhára. Legyél természetes és merd megmutatni magad, mert a sumákolást, túltolást kiszagolja a HR-es.
1 jótanács attitűd ügyben. Mindenképp menj el mosdóba. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy minden interjú alkalmával megnézi a mosdót, mert az rengeteget elárul a vállalkozásról és az ott dolgozókról. Először elnevettem magam…próbáld ki te is, izgalmas tanulság.
A HR-es szemüvegén át
Minden HR-es kollégának megvan a maga egyedi stílusa és menetrendje, hogy hogyan várja, üdvözli a vendéget. Ez a vérmérsékletéből, személyiségéből fakad, és persze a tanult folyamatok is meghatározzák, hiszen egy vállalkozásnál, ahol fontos, hogy minden szempontból kiváló kollégákat találjanak és ők el is köteleződjenek, van egy minőségbiztosítást feltételező folyamatszabályozás arra vonatkozóan is, hogy mik a keretei egy pályázóval való találkozónak.
A személyes meggyőződésem, hitvallásom, hogy kellemes, bizalmi légkört teremtsek a jelöltek számára, amivel elősegíthetem, hogy nyíltan és bátran merje megmutatni önmagát, és igyekszem a kollégákat, vezetőket arra ösztönözni, hogy ők is ezzel a szemlélettel forduljanak a vendégeink felé. Nem vagyok híve a céltalan stresszinterjúknak. Annak is megvan az ideje és helye, de alapszabály, hogy erről tájékoztatjuk a találkozó végén a jelöltet. Sokkal sikeresebb a másik fél megismerése, ha megfelelően felkészülünk az általa megosztott információkból és egy félig struktúrált beszélgetés közben a megfelelő kérdések segítségével ismerjük meg a vendéget. Nincs mindenhol és mindenkinél működő etalon kérdéssor. Fontos, hogy ismerjük a csapatot, és a vállalati értékeket, célkitűzéseket, és ehhez illeszkedő legyen a kommunikációnk minősége és tartalma. A varázslat, ami mindenhol működik (más élethelyzetekben is) az értő figyelem. A szakmánk megkíván jónéhány képességet, ilyen a kiváló emberismeret és a nyitottság. Jó esetben ez a magunkkal hozott attitűdből származik, de ha valaki kellően kíváncsi, alázatos és elhivatott a szakmában, akkor sok tapasztalat árán is fejleszthető.
Az én módszertanom, hogy nem uralom a beszélgetést, keretet igyekszem adni illetve, viszem magammal a saját szemszögemből aktuálisan fontos kérdéseket, de a beszélgetés oroszlánrészét a jelöltre és a jelenlévő vezetőre bízom. Nekik kell egymást fel- és megismerniük és kialakítaniuk egy olyan kapcsolatot, amire akár egy hosszabb együttműködést is alapozhatnak majd. A HR-es kolléga feladata ennek az interakciónak a megfigyelése és elemzése. Számomra az mindig nagy élmény amikor egy vezetővel kiértékeljük a jelölttel történt találkozót, és a megfigyeléseim alapján beviszek egy-egy gondolatot vagy kérdést számára, amire jön egy „aha” felkiáltás és a felismerés, hogy milyen aspektusokat nyitok ki számukra. Ennek az az egyik oka, hogy én egy pilot projektként tekintek az együttműködésükre, kicsit kívül maradva, míg ők szubjektíven tudják megélni a pillanatot. Ez egyfajta megélése a szakmánknak, de hangsúlyozom, hogy ez nem „a módszertan”, hanem ez a módszer azonos a leginkább a személyiségemmel, én így rendszerezek a leghatékonyabban. Ha elhivatott vagy a szakmában, akkor nem lehet megspórolni azt az utat, amin kitapasztalod a magad önazonosságát és ezzel összhangban alakítod ki a módszeredet, ami természetesen rugalmas annyira, hogy alkalmazkodjon a vállalati kultúrához, és azon belül egyenként egy-egy vezetőhöz is.
A vezető szemüvegén át
A vezető számára négy fontos dolog kell, hogy kikristályosodjon a találkozó végére.
1. Látja-e, hogy képes lesz vezetőként együttműködni a jelölttel?
2. Szakmailag tudnak-e közös hozzáadott értéket teremteni?
3. Ismerve a csapatát és annak dinamikáját, komfortosan beilleszthető-e a jelölt a közösségbe?
4. A középtávú terveiben milyen potenciállal szerepelhet (pl. a talent management tervben)?
Annak érdekében, hogy a lehető legpontosabb választ megkaphassa, neki is felkészülten kell érkeznie a megbeszélésre. Az előszűrés alapján lennie kell néhány kérdésnek a tarsolyában, melyeket mérföldkövekként használva lehet a beszélgetést irányítani. Régi etikett szabályok szerint az köszön először, aki vendégként belép a szobába, ezért én hiszek abban, hogy hagyjuk bemutatkozni a vendéget. Ezt kövesse a vezető bemutatkozása a nagy kép felől a részletekig. Mutassa be a profilt, amit képvisel és azt, hogy hol helyezkedik el a szervezetben, mutassa be a feladatot, amiben a reménybeli kolléga szakértelmére számít, a technológiai környezetet és a csapat identitását. Az első és talán a legfontosabb, amire figyelni szükséges az az, hogy a kölcsönös bemutatkozás után milyen minőségben indul meg az egymáshoz kapcsolódás, mert a beszélgetés végén akkor beszélhetünk sikeres tárgyalásról, ha építkezett a kapcsolat.
Nem javaslom, hogy a siker érdekében rózsaszín vagy vágyott képet láttassunk a tárgyalópartnerünkkel, hiszen számára ez már egy ígéretté nemesülhet, gentleman agreement-nek érezheti, így egyfajta pszichológiai szerződésnek tudja be, ami csalódáshoz és próbaidő alatti felmondáshoz vezethet, ami magas költséget generál a vállalkozásnak és az employee brandingen is nyomott hagy. Az ígéretek be nem tartása a top 5 felmondási ok között szerepel. Érdemes az interjúk előtt a HR-es kollégával is egyeztetni egy közös stratégiát, hogy miről és hogyan fognak kommunikálni a beszélgetés során. Sokszor elragadja a hév a vezetőket, és olyat mondanak vagy kérdeznek, ami nem helyénvaló, ilyenkor a HR-es igyekszik tompítani a helyzetet vagy korrigálni, de természetesen ezt nagyon óvatosan teszi, hiszen a kellemetlen helyzetet nem érdemes mélyíteni vagy központba emelni, mert a vezető tekintélye már ott csorbulhat, ami a közös munka kárára válhat. Akármennyire igyekszünk egy-egy ilyen megbeszélés mégis egy kicsit steril helyzet. Bátor és magabiztos vezetőknek ajánlom, hogy ha már csak 2-3 jelölt marad, szervezzen egy kötetlen beszélgetős alkalmat a csapatnak és a jelölteknek (egyenként), hogy még teljesebb legyen a kép az ő visszajelzéseik segítségével. Persze ezen az alkalmon a vezető nem vesz részt általában, de ez nem szentírás, a csapat belső kultúrájától függ. Mindenképp azt üzenjük, hogy fontos a véleménye mindenkinek, számít, hogy mit gondolnak. Az én értékrendszeremben ez nagyon pozitív és előremutató attitűd.
A két legfontosabb aspektusról soha nem vehetjük le a fókuszt: a keresett szakmai hozzáadott érték és a csapatba integrálható személyiség, attitűd.
A sztorik vezetői oldalról is jó eszköznek bizonyulhatnak, segítségünkre lehetnek abban, hogy akár példákon át megmutassuk, hogy vezetőként milyen értékrendszert követünk, és ezekre megfelelő kérdésekkel visszacsatolást is kérhetünk, hogy a jelölt is felfedje, hogy egy-egy hasonló szituációban ő hogyan állt helyt vagy számára milyen megoldás az optimális.
A sorozat harmadik részéhez, amikor hozzákezdtem arra gondoltam ezt a témát le is kerekítem azzal a tanulsággal, hogy az attitűd volt, van és lesz, csak figyelni kell, nyitottan és értőn azokat, akikkel összehoz a sorsunk és empátiával kell a találkozásainkat kontextusba helyezni. Most azt gondolom, hogy bár nem ebből a szempontból tervezem megközelíteni a következő témáimat, de aki hasonlóan rezeg, mint én, mindig meg fogja találni az attitűdöt a mondanivalómban, vagy értelmezésként, vagy a személyes hozzáállásomat, attitűdömet az aktuális témával kapcsolatban. Aki pedig nem ért velem egyet, vagy máshogy látja, éppúgy igaza van, mint nekem, hiszen pont ez a varázsa az attitűdnek mást hozunk a családi hiedelem és szokás eszköztárból, mást tanultunk, más dolgok érintettek meg minket a világból, de mindannyian csak egy kis részigazságot birtoklunk. A nagy dolgok igazán akkor történnek, amikor ezeket a részigazságokat egy közös jó érdekében, egy nagyon pozitív flow élményben, csapatmunkával összefésüljük.
