Csípőből Tüzelünk - I.2. Az intuíció fizikája

Hogy működik az intuíció fizikai szinten? Megfigyelhető-e összekapcsolódás az intuíció és természettudományunk éke a fizika között? Az intuíció miért fizikai valóságunk része?

[ Cikk- és videósorozat, mára több mint szenzációs 70.000 fölötti megtekintéssel. E cikket eddig 4.262 egyedi látogató olvasta, összesen 11.167 alkalommal. | Megtennéd légy kedves azt a szivességet, hogy megosztod legalább 3 barátoddal, munkatársaddal? Tegyünk együtt valami jót, mindannyiunkért, az emberiségért! ]

Kérdésed van? Foglalj egy kötelezettség nélküli Zoom 30-perces időpontot, céges formában, €108-ért, itt: https://bit.ly/C30m

 

Az intuíció fizikája – avagy, hogy működik az intuíció fizikai szinten?

Megfigyelhető-e összekapcsolódás az intuíció és természettudományunk éke a fizika között? Az intuíció miért a fizikai valóságunk bizonyítottan létező része? Hogy lehet az, hogy legnagyobb tudósaink a pártján állnak?

Albert Einstein idézetét olvastuk első intuíció-cikkünk mottójában.

A tudós nagyra becsülte a „csak úgy” magától megjelenő friss rácsodálkozás „Aha-élményét”, az intuíciót. Korának meghatározó gondolkodójaként látásmódját szívesen megosztotta. Einstein nagyszerű alapjaira építve tanítványa, David Böhm nemcsak a kvantumfizika jeles szakértőjévé vált, hanem munkáját a filozófia elemző eszközével és az intuíció gyakorlati kutatásával segítve bizonyos területeken túl is szárnyalta mesterét. Rájött ugyanis arra, hogy minél inkább megértjük az intuíció okát és működését, ezzel párhuzamosan annál inkább megértjük a körülöttünk levő világot és egyre jobban le tudjuk írni azt a kvantumfizika eszközével.

De miről is szól a kvantumfizika és miért is fontos, hogy megismerjük, az intuíció szempontjából?

E jószándékú cikkíró előrebocsájtja, hogy nem rendelkezik kvantumfizikusi végzettséggel. Mindemellett, van két jó szeme, lassan, de legalább tud olvasni, omega-3 halolajat és Lugol jód oldatot szed, hogy agya a képességeihez mérten a lehető legmagasabb hatásfokkal működjön, így jó pár cikket olvasott el e témakörben. Amennyiben bármikor a leírtakhoz képest újabb vagy pontosabb információra talál, könnyed szívvel módosítja e cikket. Segítője azonban az, hogy igyekszik integratív gondolkodást alkalmazni, mely lehetővé teszi, hogy több önálló tudományok információját összehangolva azokon túlnyúló következtetésre jusson. Nézzük, meddig jutott ezzel a kvantumfizika tekintetében.

A kvantumfizika a dolgok valós természetének megismeréséről szól, az intuícióhoz hasonlóan. A kvantumfizika bebizonyította, hogy a tér, mint hordozó és minden dolgot megjelenítő konténer-szerű entitás bizonyos módon információt hordoz. Intuíciós képességünk kifejlesztésének kulcsa, hogy egyre inkább megnyíljunk a tér tulajdonságai felé. Egyre éberebbek és pozitívan szenzitívebbeké kell váljunk ahhoz, hogy felismerjük a térben rejlő információt. E cikkben ezért megismerjük a tér és a benne megjelenő jelenségek kibontakozásának folyamatát, tulajdonságait, azt, hogy milyen módon hordoznak információt és mindezek intuícióval kapcsolatos összefüggéseit (dőlt betűvel írva).

A térben ezen információ megjelenhet hullámként, vibráló mezőkként, részecskékként és végül formákként. Az információ-hordozó jellege, az abban megjelenő jövő-menő jelenségek folyamatos kölcsönhatásban vannak egymással akár szándékosan, akár nem. Az információnak hatása van az azt tapasztalóra attól függetlenül, hogy az információ a tér mely pontján jelenik meg. A tapasztaló hasonlóképp visszahat a térben megjelenő információra. Az információ hatása így határok nélküli. Mondhatni mindennel és mindenkivel állandó kölcsönhatásban van. Az alany, a tárgy és a cselekmény folyamatos kicserélődésben vannak, így elválaszthatatlanok. Mindegyikük csak egy-egy oldalát képviseli a valóság teljessége ugyanazon prizmájának.

Mi bizonyítja ezt? A kvantumfizika tudományának alapja, ezért legjelentősebb kísérlete a „kétrés-kísérlet” (ang.: double-slit experiment.(i)Thomas Young 1801-es kísérletének lényege, hogy a fényrészecskékből, azaz a fotonokból képzett foton-nyaláb (fény-nyaláb) energia-hullámszerűen viselkedő részecskeként írható le amikor nem figyelik azt meg a tudósok, és részecskeként, amikor azt megfigyelik. Mindamellett, hogy Louis de Broglie(ii) volt az első ki publikációjában azt feltételezte, hogy az elektron is a fotonhoz hasonló hullám-természettel bír, ennek ellenére 1927-ben Davisson és Germer bizonyította ezt be(iii). A kétrés kísérletben, az elektronok ugyanúgy viselkednek, mint a fotonok. Azaz, rávetítve az elektronnyalábot egy membránra, melyen két függőleges rés van, a résekkel rendelkező membrán mögötti fényérzékelőn más-más nyomot hagy attól függően, hogy épp megfigyelik a tudósok a jelenséget vagy sem. Amint megfigyelik egy kamerával, úgy részecskeként / elektronként nyilvánul meg, amennyiben nem figyelik meg, az esetben hullámként / energiaként viselkedik.

Korunkban, 2013-ban az osztrák Sandra Eidenberger a Bécsi Egyetemen bemutatta(iv), hogy valójában az akár 800 atomot magába foglaló óriásmolekulákkal is ugyanez történik.

Mit jelent ez a hétköznapi értelmezésben? A fotonok, elektronok és molekulák akkor jelennek meg számunkra részecskeként, formaként vagy kvázi tárgyként, amennyiben rájuk tekintünk. Ezen túl, a dolgok természete energia és hullám-potencialitás.
Lehetséges, hogy a dolgokat csak akkor tapasztaljuk „létezőnek” mikor rájuk nézünk? Lehetséges, hogy a dolgok „léteznek is meg nem is”?
Valójában, ezt Andrew Truscott professzor az Ausztrál Nemzeti Egyetemen (ANU) már bebizonyította. "Kvantumszinten a valóság nem létezik, ha nem nézel rá" – magyarázza.

Gyakorlatiasan tekintve, a szemünk a tárgyakat és eseményeket visszaverődő fény-, fotonok által érzékeli. A fény részecskéknek, a fotonoknak azonban nincs színe. Felveszik azonban annak a hullámszerű rezgését amivel ütköznek. Ezen energia-hullám tapasztalata az, amely a szemünkben történő érzékelést követően agyunkban azt az érzetet kelti, melyet színként és formaként tapasztalunk, és melyet rögtön el is látunk egy névvel. „Ez egy fehér csésze.” - miközben egy atomhalmazra tekintünk, mely a fehér szín fény-hullámának tapasztalatával rezegve éri el retinánkat.

A gamma sugarak és a rádióhullámok közötti hullámskálának csak egy apró kis részlete a 380nm-es ultraibolyától a 740nm-es hullámhosszú infravörösig terjedő látható fényskála(v). A való világ azonban egészen biztosan nem csak ebben a szűk frekvencia-spektrumban létezik. Vagy, ha nem látjuk, akkor nem is létezik? Páran kedvelik ezt a strucc-politikát.

Mi történik például akkor, ha egy lényről visszaverődő fotonok hullámhossza kiesik a 380-740nm-es skálából, viszont az ő érzékszerve tapasztalja ezt a frekvencia-sávot?
Ő lát minket és mi nem látjuk? Mi létezünk számára, számunkra viszont ő nem létezik? Vagy amennyiben ő az általunk látható fény-frekvenciasávban és azon túli jellemzőkkel is bír, akkor csak bizonyos részeit látnánk? Például azokat, melyeket szeretné, hogy lássunk?

A Bécsi Egyetem szerint akár bármely hullámhosszú fotonokból, akár atomokból, akár molekulákból (szerves vagy szervetlen struktúrákból) áll az az entitás, a figyelmünk és elképzelésünk függvényében ugyanúgy energia-hullám vagy részecske-természettel (anyag jelleggel) bír.

Felmerült emellett a tudósokban a kérdés, mi történne, ha megszüntetnénk figyelmünket? Ha például egyáltalán nem foglalkoznánk azzal, hogy milyen rezgésű fotonok érik el retinánkat? Bizonyára nem illetnénk névvel a színfolt jellegű megnevezés nélkül hagyott formákat, de ezzel párhuzamosan megszüntetnénk-e azt a megfigyelői hatást, melyet a kvantum-kísérletben tapasztaltunk? Megmaradna-e a tér információ jellege, vagy más néven energia-potenciálja hulláma, vagy rezgése pusztán egy puszta „lehetőségként” a megfigyelő manifesztáló jellegű „vizsgálódó beavatkozása” nélkül? Ha nem vesszük komolyan, nem-manifesztálódott tud-e maradni?

E kérdésekre a tudósok nem tudtak az eddigi tudomány által ismert logikus magyarázatot adni. Paradigmaváltásra volt tehát szükség. David Böhm ezért azt javasolja, hogy elsőként gondoljuk át a tér-, de inkább a téridő jellegét.

A tér-, és különösképp a téridő vizsgálatával jobban megértjük a kvantum-valóságot, valamint ezáltal a Böhm által is nagyra értékelt intuíció működését, hiszen az nem más, mint a térben megjelenő információk felismerése.

Elsőként soroljuk föl a tér és a téridő jellegzetességeit, majd fejtsük ki egyenként őket, hogy igazán professzionális ismeretünk legyen az intuíció (kvantum)fizikájával kapcsolatosan.

 

Téridő jellegzetességei

I. Azt, ami lehetővé teszi azon tér megjelenését, melyben spontán módon megnyilvánulhatnak a dolgok, téridőnek nevezzük. A téridő terében megjelenő mozgás: az idő.

II. Az anyag valójában csak atomok halmaza, mely elemi energia-részecskékből áll melyek bizonyos jellegű energiát hordoznak és végső soron tér jelleggel rendelkeznek; ki-be pulzáló módon nyilvánulnak meg és olvadnak vissza a térbe.

III. Az anyag nem más, mint fénysebességgel materializálódott fény és energia kvanták.

IV. A téridő szemszögéből tekintve a valóság virtuálisan relatív.

V. A térben a megfigyelő alany, a megfigyelés tárgya és a cselekmény elválaszthatatlan egységet képez és hatással van egymásra. Ami igazán számít az az, hogy mindezek csak ugyanannak a teljességnek különböző oldalai.

VI. Amennyiben valaki megérti a téri természetét, úgy számára a tér bármely pontján megjelenő információ a tér bármely más pontján elérhető.

VII. A téridő, az állapotait tekintve lehet nem-kifejeződő potencialitás, önmagát kifejező aktivitás – mikor formákat és anyagot manifesztál –, és nem-korlátozott módon egyszerre mindkettő.

A felsorolt hét tényező mindegyike kivételes mélységű információt hordoz.
Ennek fényében tekintsük át, mivel támasztja alá érvelését a fizika tudománya?

 

 

I. Azt, ami lehetővé teszi azon tér megjelenését, melyben spontán módon megnyilvánulhatnak a dolgok, téridőnek nevezzük. A téridő terében megjelenő mozgás: az idő.

A téridő jellemzője, így hogy amellett, hogy az időn és téren túlmutat, időtlen módon folyamatos „spontán játékban van”. A tér spontán mód megmozdul: megjelenít dolgokat (pl. kvantumbiteket, fotonokat, neutrínókat, pozitronokat, elektronokat stb.) – melyek nagyobb csoportokba-, anyaggá sűrűsödnek vagy sem, és melyek később visszatérnek a térbe, feloldódva, eltűnve benne. E mozgás állandó megnyilvánulásának folytonosságát – azt, hogy történnek dolgok – időként tapasztaljuk.

 

 

II. Az anyag valójában csak atomok halmaza, mely mely spontán mód megjelenő és eltűnő energia-mezőből sűrűsödik össze; ily módon tér jelleggel bír

A tér nem egy külső dolog, hanem mindent áthat. Az anyag 99.9999… százaléka üres tér.(vi) Amennyiben tízméteres templomtorony magasságúnak képzeljük a hidrogén atommagját, az elektron hozzá képest focilabda méretű lenne, mely ötszáz kilométeres sugarú körben kering körülötte. Arányaikat tekintve sokkal de sokkal több tér található közöttük anyag. Saját térfogatuk (atommag + elektron) az atom térfogatához viszonyítva egy a kvadrillióhoz. Az atom majdnem teljes egészében térből áll.
Ez a tér folytonos. Átjárja testünk atomjait, a bőrünkkel érintkező „kinti” levegő atomjait, a mellettünk levő ember atomjait és minden körülöttünk levő anyagot hasonlóképp. A tér nem elválaszt, hanem összeköt. Akár közelünkben, akár távol van valami vagy valaki tőlünk, a téren keresztül össze vagyunk vele kötve. Még ha egy atombunkerben tartózkodunk három univerzummal arrébb, akkor is.

De lépjünk vissza pár lépést, és vizsgáljuk meg a teljes materializálódási folyamatot annak építőelemeivel együtt.

A téridőben – mely túlmutat minden téren és időn – vákummal-teli terek léteznek (időtlen idők óta, hiszen a téridő az idő faktorán túlmutat). Egyszerűbben fejezhetjük ki és érthetjük meg ezt a párhuzamos univerzumok(vii) vagy multiverzumok(viii) elméletével. Ez annyit tesz, hogy számtalan térben megszámlálhatatlan univerzum (számokkal le nem írható mennyiségű galaxissal) van jelen, olvad fel, majd jelenik meg ismét.

Mi történik tehát egészen pontosan ezen számtalan vákum-térben?

Nevezzük ezeket a téridő különböző megnyilvánulási állapotainak.

 

1. ÁLLAPOT – Téridő

2. ÁLLAPOT – A korlátlan tér (vákum) és annak határtalan energiája

3. ÁLLAPOT – A fény és energia kvantum fluktuációja

4. ÁLLAPOT – Polarizált szubatomikus részecskék, melyek mezőket formálnak

5. ÁLLAPOT – Anyag

Amennyiben arra törekszünk, hogy hosszú távon egy tér és időbeli korlátoltság nélküli intuíciót fejlesszünk ki, elsőként érdemes megismernünk ezek minőségeit és tudnunk, hogy miként működnek?

 

1. ÁLLAPOT – Téridő

Azon állapot, melyben még nem jelent meg se tér, se idő. “Mindig, minden jelen volt, van és lesz.” Kissé nehéz ezt megértenünk, mert lineáris-, időben kronológikus gondolkodáshoz vagyunk szokva.

Ennek jelentőségét legegyszerűbb módon Einstein G = 8 * Pi * T képlete által érzékelhetjük, mely szerint a – pitagoraszi háromszög-számítás kétdimenziós voltához képest - bolygóközi mértékeket leíró három dimenziós térbeli távolságot az idő dimenziója hozzáadásával határozza meg, valamint kifejti, hogy ha tudjuk hogy az adott pontban mennyi tömeg vagy energia található, az meghatározza tér görbületét is abban a pontban. A tér és az idő faktorát nem lehet elválasztani. Az az „entitás” mely midezt megjeleníti, az a téridő.

 

2. ÁLLAPOT - A korlátlan tér (vákum) és annak határtalan energiája

Mindamellett, hogy a téridőben megjelenő tér (vákum) „lényegiségét tekintve üres”, kiterjedésében határtalan (nincs vége, vagy „befoglaló fala”), hasonlóan határtalan mértékű energiával rendelkezik. Még a legüresebb térnek is van önmagában-rejlő energiája, melyre „vákumban elvárt értékként” (vacuum expectation valueix) hivatkozunk. Mivel ezt az elvárt értéket mérhetjük a tér minden egyes pontjában – “akár egy tizedmilliméterre” egymástól -, ez annyit tesz, hogy a térben határtalan mennyiségű energia van jelen potencialitásként.

Kifejezhetjük úgy is, hogy amennyiben a téridőben jelenik meg a tér és a mozgás – mely előbb energiaként, majd anyagként mutatja magát –, úgy a téridő minden idő és tér összes energiáját magában ötvözi, ahhoz hozzáfér. Amennyiben egy pillanatra hozzáférnénk a téridő lényegéhez, minden idő összes energiáját és összes információját tapasztalnánk meg. Az önfejlesztő-kurzus jellegű tapasztalat-vallások ezt megvilágosodásnak nevezik.

Ezt a szintet „abszolútnak” is nevezhetjük, mivel mindamellett, hogy annak forrása – őmaga nem rendelkezik se pozitív se negatív töltéssel. Így, nincs is mi közt „különbséget tennie”. Mondhatjuk, hogy „nem ítélkezik arról, mi jó vagy rossz”, hiszen ezen a szinten minden megjelenés csupán a tér polaritás-mentes-, nemduális energia-potencialitás természetének kifejeződése. A tér (vákum) ezen potencialitása képes bármilyen formaként kifejezni magát, bármely dolgot létrehozni.

 

3. ÁLLAPOT - A fény és energia kvantum fluktuációja

Az univerzum időtlen vákumában elsőként energia jelenik meg, folyamatos fluktuálásban ki-be pulzálva, megjelenve és visszaolvadva a térbe. Ez a kvantum fluktuáció(x), melynek a legkisebb hivatkozott energiaegysége a semleges töltésű kvantumbitek (Q-bit, Qubit(xi)).

Hipotézisünk, hogy ezt a mezőt Laurent R. Duchense(xii) (1955-) éternek (ang. aether) hívja(xiii), David Böhm (-1992) belső / önmagából fakadó rendként írja le (ang. implicate order), Max Planck(xiv) (-1947) kvantum gravitációként megjelenő elementáris akció-energiakvanták elektromágneses mezejének, az angol fizikus Trevor Marshall(xv) zéró-ponti (energia)mezőnek vagy fluktuáló pályáknak és kisugárzásoknak(xvi) (ang., zero-pint field, fluctuating trajectories and radiation) nevezi, a New York-i fizikus Timothy Boyer(xvii) quantum zéró-ponti elektromágneses energiának(xviii) (ang. quantum electromagnetic zero-point energy), Basil J. Hiley elő-térnek(xix) (ang. pre-space), Burkhard Heim(xx) teoretikus fizikus (-2001) kvantum-mezőnek(xxi), vagy John Archibald Wheeler (-2008) quantum habnak(xxii) vagy ködnek (ang. quantum foam) hív.

Mint ahogy az előzetesen tárgyalt „vákum elvárt érték” mérésének összessége határtalan, a benne megjelenő „éter” zéró-ponti energiája is hasonlatos. Jóval nagyobb, mint a nukleáris energia sűrűsége(xxiii), holott ez az tér önmagából fakadó természete.

A morfikus tér egy pontjában így számtalanszor nagyobb energia lakozik, mint egy atombombában. Nem csoda, hogy Tesla mindent megtett annak érdekében, hogy a zéró-ponti energia hasznosítását mindannyiunk számára elérhetővé tegye. Technikailag sikerült is neki, csak nem tett rá mérőórát, így a történet további része már csak történelem.

Mindemellett, számtalan energiamozgás jelenik meg számtalan univerzumban, amelyek a téridőből származó számtalan térben jelennek meg. A tér a saját természetéből fakadóan egyszerűen „állapotos”. Nem függ attól, hogy úgy hisszük-e, hogy a dolgokat az ábrahámi vallások Istene vagy egy istenhez hasonló entitása hozza létre (ahogy azt a hinduizmusban gondolják). Valójában az oka annak, hogy ezek a mélyen tudományos témák korlátozottan jelenhettek meg a vezetőfejlesztésben és általában a képességfejlesztésben az az érzelmi akadály volt, hogy a fejlesztők tartottak attól, hogy mit mondanak majd a hívők – még akkor is ha nem voltak demokratikus többségben egy adott közösségben -. A tudósok többsége, kik többsége jellemzően szívét nem is annyira-, de az agyukat kiváltképp használják általában nem túl népszerűek az érzelmi-, szív-központú környezetben. A jó hír a szív-orientált emberek számára az, hogy a tudomány – mely megmutatja a dolgok természetét – tudja a mindenki által elfogadható legszélesebb alapot képezni. Úgy nyilvánul meg, mint egy nagy közös tábortűz, melynek tiszta és erős fénye túlszárnyalja az egyedire színezett gyertyák fényét.

Mindenesetre, ezen jó szándékú író arra ösztönzi a vallásos olvasót, hogy folytassák az olvasást, mivel nem feltétlenül kell egyetérteniük ezekben a mélységekben. A kedves olvasó minden bizonnyal új és hasznos információt talál ebben cikksorozatban, a gyakorlati, mindennapi szintekre vonatkozóan, mely versenyelőnyhöz juttatja magát és cégét. Végül is, ami működik, az működik; néha nem annyira számít, hogy miért működik.

Bárhogyis, mint ahogy azt a Casmir Effektus(xxiv) és annak továbbfejlesztett kísérletei bizonyítják(xxv)-, a vákumban “virtuális részecskék” (virtual particles(xxvi)) jelennek meg „elő-részecskékként”. A virtuális részecskék párokban, egy pozitív és egy negatív töltésű virtuális részecskeként (virtuális részecske és antirészecskeként) jelennek meg. Például, a kvantum mezőben egy virtuális foton virtuális pozitronra és virtuális elektronra válik szét. Más virtuális részecske-párok is megjelennek. (E folyamat a párképzésnek(xxvii) nevezett folyamatban került megismétlésre „valós”, mérhető méretű részecskékkel.)

Ezek bizonyos szempontból részecskeként viselkednek, azonban súlytalannak tekinthetőek és mindemellett helyük a Heisenberg által leírt bizonytalansági reláció(xxviii) (ang. uncertainty principle) miatt meghatározhatatlan.

A meghajlított téridővel kapcsolatban alkalmazott kvantumteóriák(xxix) szerinti a virtuális részecskék időben meghatározható és időhöz nem kötődő módon is megjelenhetnek. Időben előre és hátra is mozoghatnak.

Mivel nincs meghatározható helyük, tömegük, valamint megjelenhetnek időtől függő vagy független módon –, ők az időtlen tér fény- és energia-aspektusának mintái, melyek ki-be bugyborékolnak a vákumban, így egy zéróponti energiát adva neki(xxx). A vákumban elvárt érték a virtuális részecskék energiájának összessége.

A virtuális részecske-párok-, így a fotonból megjelenő virtuális pozitron és a virtuális elektron megjelenése is egy pillanat erejéig történik, majd ismét összeolvadnak és kioltják egymás töltését, semmilyen elektromosan polarizált nyomot nem hagyva maguk után. Újra virtuális fotonná válnak. E foton ezt követően ismét virtuális részecske-párrá alakul át, majd újra-egyesülésük által ismét fotonná válik. Mivel ez történik a vákum számtalan pontjában, a határtalan tér sosem üres igazán hanem folymatosan átszőtt a fény és az energia örömteli játékával.

Mivel tudjuk, hogy bármely virtuális vagy valós (mérhető) részecske jelenik is meg, az a mögötte levő tér izgalmi / gerjesztett állapotának kifejeződése. Minél inkább izgalmi-, maga által gerjesztett állapotban van a kventummező (a ki-be ugráló virtuális részecskepárok miatt), annál gyakrabban manifesztál „igazi” részecskéket is. Mikor az izgalmi állapot magas, „valós”, mérhető részecskék jelennek meg a térből(xxxi). Folyamatosan jelennek meg és tűnnek el fotonok a vákumban(xxxii).

Ez, a másik irányból megközelítve is igaz. A valós részecskék, mint például az elektron, folyamatosan a virtuális részecskék befolyása alatt állnak, kölcsönhatásban vannak velük.

A buddhisták ezt az állapotot „igazság testnek” vagy dharmakájának, a hinduk „végső igazságnak” nevezik; az ábrahámi vallásúak nagy valószínűséggel ezt nevezik Istennek, mert ez az az állapot, mely (spontán módon) megjeleníti a „valós”-, időben és térben már általunk is definiálható jelenségeket. „Legyen világosság” - és a kvantum mező magas izgalmi állapotú pontjain fotonok (fényrészecskék) manifesztálódtak az addig virtuális állapotukból.

Minél inkább kifejlesztjük intellektuális megértésünket-, majd később tapasztalati megértésünket ezen 3. ÁLLAPOT-ról, annál inkább lehetségessé válik számunkra intuitív felismeréssel bírni dolgokról, függetlenül attól, hogy időben mikor és térben hol történtek.

Felfigyeltünk arra, hogy a virtuális fotonok előre és hátra is tudnak mozogni az időben?

A Dr. Bradford Skow által kifejtett blokk-univerzum elmélet arról szól, hogy a múlt, a jelen és a jövő egyidejűleg létezik. Pontosan ez a valóság magyarázata a téridő szempontjából, mely létrehoz, tartalmaz és feloszlat minden teret és időt. Mivel tudatunk téridő képességgel jelleggel bír, lehetősége van a több időben és térben történő kiterjedésre, tapasztalásra.

Ugyanakkor a blokk-univerzum elmélet ellentettjének, a prezentizmusnak is van relevanciája. Míg a blokk-univerzum elmélet a téridő szemszögéből tekinti és magyarázza az idő jellegzetességeit, addig a prezentizmus a hétköznapi lineáris időtapasztalásunk szempontjából. A prezentizmus azt mondja, hogy a valóság csak ebben a pillanatban létezik a gondolataink mögött, vagy gondolatainktól mentesen; míg a múlt és a jövő is egy illúzió.

Tudatunk legmélyebb intuitív képességeihez csak akkor férhetünk hozzá, ha nem zavarja a gondolkodás; nem aggódunk a múlt miatt, nem morfondírozunk a jelenen, és nem merülünk vágyakozó gondolatokba a jövő miatt. (Persze, ha megkérdezik tőlünk, hogy hány óra, akkor azt mondjuk, hogy fél három, nem azt, hogy „csak ez a pillanat van”.) Amikor tudatában vagyunk a jelen pillanatnak, a valóságnak vagyunk tudatában. Ekkor vagyunk az életben igazán, és nem egy gondolat-kép álomban. Ekkor tudatunk kibontakozhat a pillanat terében, így – amennyiben kitartóan és eleget gyakoroljuk - intuitív betekintést nyerhetünk a téridő tulajdonságaiba. Akkor mondhatjuk, hogy a téridő szempontjából csak egy pillanat létezik (vagy igazából még az sem), ezzel párhuzamosan azonban magába foglalja az összes tér összes idejét. Míg ha hagyományos hétköznapi látásmóddal látjuk a világot akkor egy lineárisan folyó időt tapasztalunk, melyben tudjuk, hány óra van.

Ily módon, a prezentizmus folyama a téridőbe torkollik, amely szempontból a blokk-univerzum elmélet tekint a valóságra. Mindemellett, a blokk-univerzum elmélet csak egy intellektuális teória, míg a prezentizmus el tudja vezetni az embert a csontig hatoló tapasztalatig. Bármi történik, maradjunk éberen a pillanatban, és a miénk lesz a jelen, a múlt és a jövő is. Ekkor tudunk igazán tenni a jelen-múlt-jövőnkért.

4. ÁLLAPOT - Polarizált szubatomikus részecskék, melyek mezőket formálnak

Képen Jobbra: a mintázat melyet a foton/elektron leír a kétrés-kísérletben
Képen Balra: a mintázat melyet egy szilikon-olajra ejtett vízcsepp pattogása során ír le

A megjelenő energia-potencialitások hatására, a pozitiv-negatív vonzásából-taszításából keletkezik a mozgás, a hullám, a rezgés, mely így önmagában is információt hordoz. A térben, így különböző jellegű információt hordozó „mezők” jönnek létre. Bizonyos mezők, belső jellemzőikből eredendően koncentrikus kör-szerűen, gravitációs-hullámszerű mezőként rendeződnek. Hipotézisünk, hogy a buddhisták és a hinduk ezt a megjelenési szintet hívják „energia testnek”, „gyönyör testnek”, vagy szamboghakájának, és az abban megjelenő mintázatokat mandaláknak(xxxiii).

Ahogy az összeálló részecskék növelik az anyag méretét, úgy a természet különféle mintázatai és formái különböző formájú és töltésű mezőket hoznak létre, melyek nem tudják „tartani” az önálló foton tökéletesen szimmetrikus (hely-)valószínűség mintázatát.

E mezők kapcsolatban állnak az élőlények mindennapi gondolatai, szavai, és /vagy fizikai cselekményeinek tendenciái által létrejövő mezőkkel, vagy akár azok is létrehozhatják azokat.

Rupert Sheldrake ezeket morfikus vagy morfogenetikus mezőnek nevezi. Azok számára, kik misztikus vénával is rendelkeznek elmondhatjuk, hogy bizonyos kulturális trendek vagy nézőpontok energetikai lenyomatokat vagy információt hordozó mezőknek hívják ezeket, melyek a régmúlt és a jelen hatásait is hordozzák. Újabb hipotézissel is élhetünk, miszerint a rózsakeresztesek és kabbalah követők ezt Egregor-nak hívják, míg a misztikusok Akasha-krónikaként emlegetik; e cikksorozat címében pedig „korunk szellemének” tituláljuk.

Amennyiben megfelelő éberséget fejlesztünk ki ezen 4. ÁLLAPOT tekintetében, könnyebbé és könnyebbé válik számunkra mások érzelmi és gondolati mintázatainak intuitív megérzés-szintű felismerése. Individuumok ‘szkennelése’ mellett megtanulhatjuk nagyobb csoportok mezői vibrációjának az ‘ízét’ felismerni, hasonlóképp nagyobb természeti struktúrákét.

Így, a szubatomikus(xxxiv) éteri részecskék fokozatosan nagyobb és nagyobb formációkat hoznak létre. Vizsgáljuk meg, hogy hogyan történik mindez.

 

5. ÁLLAPOT – Anyag - A „valós” (mérhető) részecskék nagyobb egységekbe rendeződnek, melyet anyagnak nevezünk.

Megjelennek a leptonok (köztük az elektron és a neutrínók) és a kvarkok, melyeket együttesen fermionok csoportjának nevezünk. A fermionok belső impulzus-momentuma (ang. spin), ½ értékkel bír.(xxxv) Leegyszerűsítve, az impulzus-momentumot nevezhetjük a térben megjelenő mozgás vagy hatás létrehozása képességének.

A fermionok mellett beszélünk a bozonok csoportjáról, melybe a tömeg- és önmagában töltés nélküli fotonokat (fény és elektromágneses mező hordozókat) is soroljuk. A bozonok szintén mezővé rendeződő elemi részecskék, melyek közül a foton-mező (fény) mellett a legismertebb a Higgs-bozon mező, melyet a CERN is nagy erőkkel vizsgál. A kvantum-gravitációt az előbbiek mellett megjelenő graviton-al(xxxvi) írjuk le. Ezen még nem-felfedezett tömeg nélküli részecske szintén egy bozon, melynek belső impulzus-momentuma 2 értékű.

A bozonokkal és fermionokkal teli kvantum tér kvantum-éternek tekinthető, melyben megjelennek az elektronok és a fotonok.(xxxvii)

A fermionok és a bozonok mellett a hedron-ok csoportját is számba vesszük. E három kategória elemeinek csoportosítása némileg átfedésben van egymással(xxxviii). A hedronok között a köztes-anyagrészecskéket elemi részecskék az úgynevezett mezonokat, és a barionokat találjuk. A két legismertebb barion a proton és a neutron, melyek együttesen az atommagot képezik. Mindkettő három kvark-ból áll, melyeket a tömeg- és töltés nélküli nélküli gluonok tartanak össze(xxxix).

Megjelennek hát a fotonok mellett a gluonok, a kvarkok és az elektronok, melyek protonná és neutronná-, majd ezt követően atommá rendeződnek. Ezek molekulákká állnak össze és így tovább; míg végül az építőelemekből létrejön az általunk is láthatónak ítélt „elem-halmaz”, melyet „anyag”(xl) névvel illetünk.

A tudományt, mely azt vizsgálja, hogy hogyan sűrűsödik össze a kvantum-anyag általunk is látható anyaggá, nemes egyszerűséggel „összesűrűsödött-anyag fizikának”(xli) nevezzük. Mivel modern korunkban az evolúció leírása már nem ad megfelelően kielégítő magyarázatot az anyag, a létezés és a létformák keletkezésére, az összesűrűsödött-anyag fizika, mely ezt a területet elemzi.(xlii)

Lehet, hogy nem érzékeljük, ahogy a biofotonjaink vagy kvarkjaink folyamatosan ki-be pulzálnak a térben, de legalább az már bizonyítást nyert, hogy hét-tíz évente testünk összes atomja lecserélődik.(xliii) A világ körülöttünk és még saját testünk atomjainak összetevői is egy folyamatosan vibráló állapotban vannak.

Azok számára, akik szeretnek dimenziókban gondolkodni, kifejthetjük mindezt azonmód is, azonban tegyük ezt egy nem-hagyományos, kissé fordított módon. A megjelenések sorrendjében növeljük a dimenziók számát.

Először is beszélünk téridőről. (Mivel intellektuális koncepciókkal nem tudjuk felfogni, hogy mi lehet amögött, tartalékoljuk a nullát annak kifejezésére.) Megjelenik a tér és az idõ. Ezután a nem-korlátozott ki-be fluktuálódó virtuális részecskék kvantumenergia / kvantumhabja jelenik meg a térben. A tér azon pontjain ahol magasan izgalmi állapotban van polarizált, mérhető, így „valós”-nak tekintett részecskék jelennek meg. A világ apró építőelemei pozitív-negatív vagy részecskék formájában atomokat kezdenek alkotni. Ezek kölcsönhatásba lépnek, összekapcsolódnak, és nagyobb és nagyobb formákat hoznak létre, a yocto méretétől a yottáig(xliv). Mi emberek ezt az 3. dimenziót tapasztalva éljük életünket.
Ebben megszámlálhatatlan 2. dimenzió jelenik meg, és számtalan D3 jelenik meg D4-ben (számtalan D4 a D5-ben, stb.) párhozamos univerzumként, valóságként.

Csakhogy tovább fokozzuk a kedélyeket, emlékezzünk még arra, amit Niels Bohr mondott: „minden, amit valósnak gondolunk nem-valós összetevőkből áll”.

Hasonlatos ez a hologramhoz. Semmi valós nincs benne, mégis annak tapasztaljuk. A gyermekként kezünkben szorongatott hologram tulajdonsága továbbá, hogy minden egyes képkockája tartalmazza a teljes képet, hasonlatosan ahhoz, ahogy minden információ a térben és az időben elérhető a téridő bárhol, bármely helyszínen való megismerésével.

David Böhm ennél tovább megy. Azt javasolja, hogy tekintsünk világunkra, univerzumunkra úgy, mint egy nagy hologramra.(xlv) Az univerzum hologramja leképződik az agyunkban tapasztalt hologramként és ugyanúgy agyunk hologramja megjelenik más szerveinkben, sejtjeinkben, génjeinkben. Mivel mindent összeköt a tér és mindennek mindenre hatása van, ugyanígy individuális génjeink hologramja hat agyunk hologramjára, mely hat a körülöttünk levő univerzum hologramjára. Korunk fizikus doktora Fred Alan Wolf hasonlóképp gondolja(xlvi).

Szóval, egyetérthetünk Niels Bohr-al ki azt is mondta: "Ha a kvantummechanika nem döbbent meg mélységesen, akkor még nem értetted meg."

Mindezen megfontolások mögött megfigyelhetjük, hogy tér „folyamatosan állapotos”. Megjelennek – összesűrűsödnek, összeállnak - és ezzel párhuzamosan feloldódnak – alakotóelemeire esnek szét majd eltűnnek - benne a dolgok. Mivel mindkettő egyszerre jelen lehet egy adott entitással kapcsolatban, ezért mondhatjuk, hogy a kvantumfizika szerint az anyag-, és végső soron a világ létező és nem létező is egyben. A téridőben a megjelenés vagy meg nem jelenés, a létezés vagy a nem-létezés relatív, csak perspektíva kérdése.

Minthogy minden a téridő kifejeződése, minden időtlen idők óta jelen van és történik. Senki nem nyomott meg egy gombot, mely úgy volt felcímkézve, hogy „Terek és idők emanációja a téridőből, START”. A téridő túlmutat minden időn (start/stop, „gombnyomás most”), túlmutat a téren és annak emanációin (ilyen vagy olyan formák/ entitások vannak jelen itt vagy ott; „ki nyom meg mit”), és túlmutat magán a cselekményen is („gomb megnyomása”). Minthogy nem kezdődött el, nincs vége. Csak a megértésünk mértéke változhat a valóság természetét tekintve.

Amikor világ megőrül és hit-rendszerek a térdükre esnek vagy eltűnnek a botrányaik miatt, legalább valami amihez fordulhatunk fiziológiai, szociális és mentális jól-lét elérése tekintetében.
Ez, elsőként a valóság természetének intellektuális megértése (agymunka), majd ennek integrálása életünkbe mindannyiunk javára (szív munka).

 

III. Az anyag nem más, mint fénysebességgel materializálódott fény és energia

A kétrés-kísérletből tudjuk, hogy az energia kvanták a megfigyelés függvényében hullámként vagy részecskeként viselkednek. Amennyiben egy fontonokból (a vektor bozonok családjában levő-, egységnyi energia-kvantányi energiát hordozó súly nélküli fényrészecskékből) álló nyalábot rávetítünk a két résre, megmarad fény-hullám természeténél amennyiben nem figyelünk rá, azonban részecskeként nyilvánul meg, amennyiben figyelünk rá.

Az elektronok (melyek a leptonok csoportjába tartoznak) ugyanígy viselkednek.
Az elektronok áramlása megnyilvánulhat energiaként (E), elektromos-, mágneses-, gravitációs-, hanghullám-, frekvencia-, hő-, mechanikai-, munka-, sugárzás- és egyéb energia-formákban.(xlvii)

Einstein tömegenergia képlete(xlviii) az E = m x C2, ezért némileg átrendezve a képletet: m = E / C2.

Ez annyit tesz, hogy az anyag (például a testünk) a mozgás hatására (fénysebesség négyzetével) összesűrűsödő (foton-)energiából áll. Testünk, és minden más, amit tapasztalunk magunk körül, az a térben megjelenő izgalmi állapotba fokozódó fény és energia, melyet lelassultnak (lefagyottnak, összesűrűsödöttnek) tapasztalunk. Valóban.

Dr. Rupert Sheldrake mindemellett felhívja a figyelmet(xlix) arra, hogy például az általunk állandónak tekintett fénysebesség valójában nem egy állandó. A világ fizikusai a Föld különböző pontjain más és más értéket mérnek a fénysebesség értékére. Ezt követően leülnek és megállapodnak egy mindenki számára elfogadható számban, mint a fénysebesség állandójában. Nem egy fix sebességről beszélhetünk tehát, amit ismerünk és amivel számolhatunk, hanem egyszerűen a tudósok által megállapított körülbelüli számról. A fény nem más mint egy fotonnyaláb. A fotonok ütköznek, felolvadnak, beolvadnak, átalakulnak energiává majd vissza stb. Ők is változnak.

Az egyetlen ami konstans, mely a változáson túlmutat, az a téridő.

Ha képesek lennénk a világot fény és energia formákként látni, az könnyedebbé tenné észlelésünket. Minél könnyedebbként látjuk a világot, annál könnyebben bontakozhat ki intuíciónk.

 

IV. A téridő szemszögéből tekintve a valóság virtuálisan relatív

A vituális részecskék egyidőben egyszerre több helyen és több időben is tartózkodhatnak. Hasonlóképp, a proton körül köröket leíró elektron helyét sem tudjuk megmondani adott pillanatban(l). Niels Bohr alapján Werner Heisenberg, Enrico Fermi is ezen következtetésre jutott. Einstein „a hagyományos fizika végének” nevezte a jelenséget. Hogy is lehetne a fizika egzakt, egyenes összerendeléseken alapuló tudományát továbbra is fizikának nevezni, ha már egyáltalán nem egzakt? Ezt a paradigmaváltást kellett meglépniük a kvantumfizikusoknak ahhoz, hogy a valóság igazi természetét egyáltalán megpróbálják leírni. Be kellett emelniük a fizikai állandók képletbe még egy ismeretlent, mely a teljes képlet egészét megváltoztatja:
a valószínűség tényét. Három meg kettő (3+2) az nem mindig öt és fél – vagy Te mennyinek látod? - (de legalább a hármas kerekedik és a kettesnek van alja).

Láthatjuk, hogy a részecskékkel kapcsolatos szokványos lineáris gondolkodásnál jóval mélyebb a nyúl ürege. Minthogy a téridő dimenziója minden tér és idő fölött / mögött áll, és mivel spontán mód „játékban van”, így a téridőben számtalan tér és idő jelenik meg. Hasonlóképp, mint ahogy egy három dimenziós papírgyár számtalan A4-es lapot bocsájt ki.

Azért, hogy tényleg kiessen kezünkből a ceruza megemlíthetjük azt is, hogy ezen terekben egy bizonyos „valóság-tendencia” hasonló vagy különböző verziói is megjelenhetnek.

A tudósok, mint Stephen Hawking és Thomas Hertog a belgiumi Leuven Egyetemről ezeket párhuzamos univerzumoknak nevezik(li). Ma már nem is az a kutatás tárgya, hogy léteznek-e, hanem hogy milyen mélységben-, hány szinten léteznek.(lii)
Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy a párhuzamosan létező valóságok számát legjobban leíró szám a végtelen, mely nézetet Hertog 2017-es kutatása is kifejti.(liii)

Az egyidőben több helyen létezés nemcsak az atomon belüli kérdésként jelenik meg – az elektronok helyére vonatkozólag –, hanem az univerzum megjelenéseinek mindegyikére – hisz maga az univerzum is párhuzamos univerzumok végeláthatatlan sorának egyik résztvevője -.

A téridő szempontjából a valóság virtuálisan relatív. A megjelenő tér, vagy az abban kibontakozó aktivitás (idő) ugyanannak a dolognak különböző oldali megnyilvánulásai.

Amennyiben az egyiket megragadjuk, vagy konstansnak tekintjük, a másik végtelenné válik. A tér egy adott pontjában számtalan univerzum számtalan ideje (jelen, múlt, jövőideje) érhető el, hasonlóképp, egyidőben-, e pillanatban is számtalan tér van jelen. Amire fókuszálni tudunk, amit meg tudunk ragadni, az a valóságunk; amit nem ragadunk meg, az végtelen potencialitás.

A kvantumfizika kifejti, hogy csak Az a valós, hogy a világ nem „valós”. Olyan mint egy nagy közös álom, melyet mentális hozzáállásunkkal alakítunk.
Aki materialistaként "vér-komolyan" veszi a világot, és semmilyen információja sincs a kvantumfizika által ismételt tényezőkről, ne is számítson bármely tudatos intuitív megérzésre. Az intuíciót a tér azon tulajdonságai teszik lehetővé, melyek leírásáról a kvantum-relativitás tudománya szól. „Hogy is lehetne másként olyan badarsággal foglalkozni, hogy valaki megszegve minden valós világi törvényt, a tértől és időtől független pontos információhoz juthat?” Azok többsége akik így gondolkodnak, úgy tartják általában, hogy mivel életük legjavát ebben a hitvilágban töltötték, Az az igazság. Általában úgy gondolják, hogy ők mindent tudnak és ők az igazán komoly emberek. Szerintünk azonban igazán hasznukat szolgálná némi plusz információ a kvantumfizika berkeiből. Küldjük el nekik ezt a cikket. Ezen jó-szándékú íróval hadakozzanak inkább. Legalábbis, megpróbálhatják.

 

V. A térben a megfigyelő alany, a megfigyelés tárgya és a cselekmény elválaszthatatlan egységet képez és hatással van egymásra. Ami igazán számít az az, hogy mindezek csak ugyanannak a teljességnek különböző oldalai.

Mivel az elektron is a fotonhoz hasonlóan részecskeként vagy hullámként nyilvánul meg, az, hogy hol van valójában, az előzőek tükrében nagymértékben függ attól, hogyan gondolkodunk a helyzetéről s hova fókuszáljuk figyelmünket(liv). A tudósainknak a két-rés kísérlet nyomán meg kellett érteniük, hogy a valóságot befolyásolja mind a látó, a látott dolog és maga a látás folyamatának ténye. A tudós fókusza (vagy annak nélkülözése) megváltoztatja a kísérlet eredményét.

Dr. Rupert Sheldrake szerint a kereszténység ezt a Szentháromságnak nevezi; az Isten az elme / valóság természete, a fiú (Jézus) a minták, formák, rezgések szinonima-szerű megnyilvánulásai, a Szentlélek pedig összekapcsoló aktív energia, vagy nevezhetjük éber figyelemnek, amely kiterjeszti az elmét, miközben a jelenségeket megfigyeli.
A hinduk ezt szintén Szentháromságnak (Trimurti-nak) hívják; a térben a dolgokat a teremtő Bráma hozza létre; ezen teremtés tárgyai a megjelenések, vagy lények, melyeknek legalább egy ideig (idő) fenn kell maradniuk Visnu együttérző segítsége által; harmadsorban pedig jelen van a tudatosság, éberség, mely „világosságot hoz a sötétségbe” azáltal, hogy felfedi az összes dolog illuzorikus létezését / nemlétét, mely Síva-ként elpusztítja illúziójukat, így létezésüket.
(R.A. Boulay, Zacharia Sitchin, és Ken Cousens a Gemstone Egyemtem alapítója azon a kulturális-antropológiailag érdekes véleményen van, hogy a sumér Anu-Enki-Enlil, a hindu Bráma-Visnu-Síva, a skandináv Odin-Thor-Loki, az egyiptomi Geb-Ozirisz(Szobek)-Szet, a görög Kronusz-Zeusz-Posseidon, a római Uránusz-Jupiter-Neptun, a keresztény Atya-Fiú-Szentlélek említett hármassága valójában ugyanazon entitásokat takarja.)
A buddhisták a tér ezen tulajdonságát nem-kettősségnek nevezik, ami azt jelenti, hogy nem létezik egy teljesen különálló „belső” vagy „külső” világ, mert folyamatosan össze vannak kötve és befolyásolják egymást. Valójában, a "külvilág" csak az elme vetülete, amelyet együttesen, egymással való kölcsönhatásunk során teremtünk. A meditáció eredményeként a meditáló felismerheti azt a belső „aha” pillanatot, hogy a meditáló, a meditáció tárgya és a meditáció folyamata elválaszthatatlan egységet képez. Hasonló jellegű „aha” pillanathoz érkezhet, amikor azt ismeri fel, hogy a tér, amely mindent megjelenít, a megjelenő tárgyak és a köztük lévő interakciók-, így az alany, a tárgy és a cselekvés ugyanazon dolog elválaszthatatlan részei. Ezt nevezik megszabadulásnak, vagy „kis nirvánának”, a megvilágosodás (a „nagy nirvánána”) felé vezető első lépésének.

Mindez azt is jelenti, hogy az létrehozó / feloldozó alany (Atya/ Bráma/ tér), a létrehozott / manifesztált vagy éppen ´feloldott´ entitás vagy tárgy (Fiú/ Vishnu/ jelenségek) és maga a létrehozó(térben megjelenítő) vagy ´feloldozó´(térrel ismét egyesítő) cselekedet (Szent Lélek/ Shiva/ éber belátás) hármassága ugyanazon teljesség „háromszög-alapú piramisának (tetraéderének)” különböző oldalai.

Ugyanakkor, amikor a létezés dimenzióján belüli dolgokról beszélünk, ahol a tér és az idő szerepet játszik (minden az idő függvényében kezdődik/ történik és a tér valamely pontján megy végbe), akkor minden véget ér egy bizonyos időpontban. Amikor valami történik, vagy "létezik", az azt jelenti, hogy az idő függvénye jelen van, mivel a létezés időtől függ. Semmi, vagy senki sem létezhet időtől független módon, mivel a „létezés” szó azt jelenti, hogy legalább egy adott ideig jelen van. Semmi sem létezhet a téren kívül, mivel az „létezés” szó azt is jelenti, hogy - függetlenül attól, hogy valaminek vagy valakinek a mérete/magassága galaxisok milliárdjai magasságával egyenértékű, vagy kicsi/alacsony, mint egy részecske -, a térben egy adott helyen található meg. Ebben az esetben van egy formája, hossza, színe, súlya vagy töltése stb.; ez esetben leírható jellemzőkkel rendelkezik, így korlátai vannak ("Brahma vagy Isten ilyen vagy olyan emberszerű formája 10 láb vagy 10 milliárd láb magas, és a mennyben él stb.").

Továbbá, mivel a terek párhuzamosan jelennek meg és tűnnek el, valamint mivel az idő csak egy térben jelenhet meg, semmi sem létezik örökkévaló entitásként. Isten vagy istenek, amelyek léteznek, nem örökkévalók, mivel nem beszélhetünk létezésről a tér és az idő felett vagy mögött. Isten vagy istenek, akik valahol a térben vannak, egy bizonyos időpontban (a térben) jelennek meg, nem korábban, mint ahogy a tér megjelent, és egy adott pillanatban megszűnnek létezni, legkésőbb amikor ez a tér összeomlik.

Mi az hát, amire igazán támaszkodhatunk?
Ha valami az idő felett van, akkor képesnek kell lennie arra, hogy időt vagy időket "elindítson" / manifesztáljon. Amikor valami az űr felett van, képesnek kell lennie arra, hogy tereket hozzon létre, mindegyiket galaxisok milliárdjaival - nem csak egyetlen bolygóval, mint a Föld. A téridő az, amely minderre képes. Semmi sem és senki sem létezik a téridőben, mivel nincs olyan tér, ahol bármilyen forma, entitás vagy személy megjelenhet. Mivel nincs tér, így nincs idő, melyben a dolgok bonyolíthatóak lennének. A téridő a téren (és annak formáin / entitásain) túlmutat és az idő (a létezés) felett áll. A téridő a (tér nélkül, idő nélkül) "tetraéder", melyben minden előző végtelen számban nyilvánul meg, miközben az mindent tartalmaz összekapcsol és összefon. Nincs egy adott hely és nincs idő a téridőn kívül - és természetesen nem léteznek entitások a téridőn kívül -, tehát, amikor ez a „dimenzió” megjeleníti a teret és az időt, akkor „önmagában” manifesztálódik, magába foglalva és átjárva mindent. Minden olyan entitásnak / „Istennek” / jelenségnek a térben, amely „megjelenik / létezik” (időfüggő módon) „van főnöke” vagy forrása, ami maga a téridő.
És el is érkeztünk ezzel egy nagyszerű hírhez:

Minthogy tudatunk a téridőben jelent meg, átszőtt a téridő által és képes felismerni az információkat tértől és időtől függetlenül, rendelkezik a téridő minőségével. Az téridő nem változik, nincs jó vagy rossz hangulata, nincs jó vagy rosz vibrációja, teljesen túlnyúlik mindezen; változatlan, mégis minden megjelenés teljes potenciáljával bír. Ez a tudatunk. Ebben bízhatunk.

Megismertük hát, hogy hogyan állnak a vallások az alany-tárgy-cselekmény kvantum-egységének témaköréhez. Vizsgáljuk meg most, hogy mit mondanak erről a tudósok.

Niels Bohr és Erwin Schrödinger(lv) is egyetért azzal, hogy a megfigyelő, a megfigyelés tárgya és a megfigyelés folyamata egymásra kölcsönös hatással vannak. Világunkat-, vagy mondhatjuk hangsúlyozottan, hogy egymás világát - egy folyamatos kölcsönhatás-folyamban tapasztaljuk. Ha figyelünk a foton-nyalábra, másként viselkedik. Ami igazán számít, az a kvantum mező, a virtuális (nem-valós) és a „valós” megnyilvánulásaival. A 2. emeleten történteket csak a 3. emelet megértésével, az onnan való kitekintéssel lehet csak látni.

Ugyanígy, ha egy kisgyereket figyelünk, szinte atomjaiban, csontvelőjében „érzi”, hogy figyelik és ezért a „reflektorfényben” javarészt másképp is viselkedik. Az emberek másképp viselkednek, amikor egy kültéri kamerával (CCTV) megfigyelik őket.

Miért nem tapasztaljuk a mindennel-való egységet?
Mikor az „én”-gondolat megjelenik, ebből következően felbukkan az elválasztottság elképzelése (ők, vagy azok a dolgok), a tetszés (bevonzás) és a nem-tetszés (eltolás) jelenik meg. Ezzel az általános tapasztalattal rendelkezünk mindannyian, mintha csak Disneyland-ben éltük volna ezidáig teljes életünket, mint az óvodások. Elfeledjük, vagy nem vesszük észre, hogy mi magunk is a térben megjelenő jelenségek és részecskék összessége vagyunk, melyek között sokkal több tér van, mint „anyag”. Minden hét-tíz évben testünkben az összes részecske lecserélődik. Nem az vagyunk mint tíz évvel ezelőtt, csak hasonlóak. Ami változatlan emögött az a tér, „a 3. emelet”, a tér, mely mindent tapasztal és melyben minden megjelenik. A tudatosságunknak, éberségünknek térszerű természete van. Ez néz ki most is a szemünkön keresztül, a visszaverődő fotonok rezgését formákként interpretálva.

Mitöbb, az anyag materializálódása (hullám-tendenciából részecske) a megfigyelőn is múlik. Maga a megfigyelés (intencionális cselekménye) és a dolgok tapasztalata önmagában is módosító hatással bír. Ezáltal egy teljesen más valóságot is létrehozhatunk.

Nagyon egyszerű példa erre az, hogy ha örömteli „napszemüveggel” járunk a világban, az örömteli dolgokat ismerjük föl, és minden örömtelinek interpretálunk. Amilyen szemüvegük van, jórészt ugyanolyan visszajelzéseket is kapunk a világból. Amikor másokra rámosolygunk, általában visszamosolyognak ránk. Látásmódunknak hatása van arra, hogy milyen világot tapasztalunk, és ugyanígy, mások látásmódja is hatással van ránk.

Böhm írásaiban kifejezte, hogy mivel a világ tapasztalása a bensőkben rejlő megfigyelési képességünkön és látásmódunkon múlik(lvi), a tapasztalás vagy a világ megismerésének folyamatától és magyarázatától nem lehet különállóan vizsgálni magát a tapasztalót, például a kísérletet megfigyelő tudóst. Einstein, majd később Böhm és kortársainak nagyszerűsége abban rejlik, hogy a tudomány eszközeit alkalmazva, matematikai számításokkal, számtalan kvantumfizikai számítással és kísérlettel arra a következtetésre jutottak, hogy valóságunkat nem csak közösen tapasztaljuk, hanem együtt formáljuk, teremjük akár tudatosan akár tudattalanul.

Engedjünk meg magunknak itt egy gyors eszmefuttatást. Amennyiben a látásmód vagy fókusz határozza meg, hogy valami összesűrűsödik a térből vagy sem, lehetséges az is, hogy világképünk szerinti látásmódunk sűríti össze az annak megfelelő világ-tapasztalatot, és visz bennünket újabb és újabb tapasztalati univerzumokba? Valójában ez annyit tesz, hogy a tudatosságunk alapja a téridő, melyben saját tudati tendenciáink határozzák meg mentális és fizikai világunkat annak függvényében, hogy „mit sűrítünk össze belőle” a relatív szabadságunkban?

Mondhatjuk, hogy a világot a saját szemüvegünkön keresztül látjuk, vagy hogy olyan világot teremtünk magunknak amilyen szemüvegünk van?

Ezért fontos számunkra, hogy amennyiben intuitív képességünket, a tér (a formák és entitások) és a benne zajló cselekmények (idő) megértését ki kívánjuk bontakoztatni, ne fókuszáljuk figyelmünket túl erősen egy dologra. Ebbe beleérthető az „én”-elképzelésünk mely szerint létezik egy forma mely teljes mértékben elválasztható, különálló az őt körülvevő dolgoktól, valamint az ebből kialakuló fontosság-érzet képzete. Helyette, - és erről később bővebben esik szó - inkább időzzünk egy nyitottabb tudatállapotban, mely nem fixálódik fókuszában egy dologra, így észrevesz bármely olyan finom jelzést, változást, melynek (intuitív) tudatában érdemes lennünk.

 

VI. Amennyiben valaki megérti a téridő természetét, úgy számára a tér bármely pontján megjelenő információ a tér bármely más pontján elérhető.

Egy további tényező mely az intuíció, mint a térben megjelenő információ megértését segíti az „összefonódott részecskék” vagy „kvantum-összefonódás” (ang.: entangled particles vagy quantum entanglement) kísérlet(lvii). Einstein ezt „távoli kísérteties esemény”-nek (ang. spookie action at a distance) nevezte. Ma már van rá magyarázatunk. Lényege, hogy amennyiben kettéválasztunk egy fotont, és egymástól több kilométernyi távolságba helyezzük el a két fél foton-részecskét, megfigyelhetjük, hogy amennyiben az egyik részecskét valamilyen rezgésnek, vibrációnak tesszük ki, a tőle akár 500 kilométerre levő másik részecske hasonlóképp kezd rezegni. Családtagok, kiknek génjeik hasonlók és a szerelmespárok, kiknek „szíve egy rugóra jár” ezért érzékelik szeretteik tudatállapotát vagy aktuális kedvét, bárhol is vannak ők.

Hasonlóképp, a számítástechnika az információ továbbítás ezen kvantumfizikai módját fejleszti épp, kvantum számítógépek és kvantum-kommunikációs rendszerek létrehozásával.

A kvantum tér működésének megértésével lehetővé vált a kvantum teleportáció-(lviii), mely nem csak az információ, hanem a részecskék / részecskecsoportok (anyag) továbbítása is egyik pontból a másikba. Elérkezett az időszak, melyben a tér(idő) ezen mindent átható és megjelenítő képességének előnyeit a gyakorlati eszközeinkkel is kamatoztatni tudjuk.

Amennyiben megbarátkozunk azzal a valósággal, hogy valójában a végső természetét tekintve minden tér, intuíciónknak nem lesz határa.

 

VII. A téridő, az állapotait tekintve lehet nem-kifejeződő potencialitás, önmagát kifejező aktivitás – mikor formákat és anyagot manifesztál –, és nem-korlátozott módon egyszerre mindkettő.

A téridő egy „nem-kifejeződő potenciálként” magában hordozza bármely tér- és így bármely térben megjelenő jelenség megnyilvánulásának potencialitását.

Emellett, mivel a téridő minden tér és mozgás/idő spontán megjelenésének alapja vagy forrása, így „önmagát kifejező” módon egyben magába foglalja a térben megjelenő összes jelenséget is (pl. az idő függvényében megjelenő és eltűnő formákat).

Rajtunk áll, hogy honnan nézünk rá, hogyan magyarázzuk. Úgy fejezzük ki, hogy a tér maga minden jelenség potencialitása, vagy másik oldalról megközelítve mondjuk, hogy minden jelenség alapja és végső soron esszenciája nem más mint a tér.

A két-rés kísérlet példájával magyarázva: a foton hullámszerű tulajdonsága a foton részecskeként való megjelenésének forrása és ugyanígy, minden fényrészecskének a valós esszenciája önmaga térben terjedő hullám-tulajdonsága.

A megjelenés és maga a tér melyben megjelenik, elválaszthatatlan.

A kvantumelmélet azt mondja, hogy az „üres tér” valójában tele van ideiglenes („virtuális”) részecskékkel, amelyek folyamatosan képződnek és eltűnnek. Ezzel párhuzamosan, ha lebontjuk az atomokat protonra, neutronokra, quark-okra, leptonokra, bozonokra, végül minden visszaalakul elementáris energia-megjelenéssé, majd végül visszatér a térbe. Hasonlóképp, amikor a tudósok két fotont ütközetnek, azok eltűnnek a térben. Emellett, ha légüres teret / vákumot hozunk létre, még abban is spontán módon elemi részecskék jelennek meg.

Harmadsorban, mindamellett, hogy a téridő nem-kifejeződő potenciálja mindenek mögött jelen van, egyidejűleg a tér önkifejező aktivitása mindig is jelen volt benne. Ezt a téridő nem-korlátozott kvalitásának nevezhetjük. Nem csak ezen vagy azon formájában mutatkozhat meg, hanem mindkettő egyszerre jelen lehet benne. A tér egyidejűleg mindig is rendelkezett hatalmas-, bár időtlen (/mozdulatlan) potenciállal, mellyel párhuzamosan életet adó is egyaránt.

Mindez, a saját látásmódunk, fókuszunk, éberségünk függvényében is változik. Rajtunk áll, hogy figyelmünk e hármas egységnek melyik oldalára fordítjuk. Belemerülve létrehozunk, nyitottan szemlélünk, vagy egyszerre tesszük mindkettőt.

E témához kapcsolódik a szerző egy előző cikke az éberség intelligenciáról.(lix)

Intuíciónkat nem minden élethelyzetben kívánjuk alkalmazni. Mikor egy Excel táblában pivot kimutatásokat gyártunk és grafikonokat készítünk, egy teljesen más figyelmi módot, fókuszt alkalmazunk mint amely az intuíciót megjeleníti. Mikor nyitott és térszerű figyelmet alkalmazunk, nem feltétlenül ragadja meg figyelmünket egy táblázat celláinak pontos értéke. A vezetők a nagy képre figyelnek – hiszen a valóság komplexitását egyszerűen képtelenség bal agyféltekkel „logikusan le-kompjútálni” -, az adminisztrátorok a részletekre figyelnek – melyet nem lehet a jobb agyféltekkel röptében megragadni -. Ami viszont közös e kettőben az az, hogy bármikor eldönthetjük, hogy melyiket kívánjuk alkalmazni. Mindkettő alapja a tudatosságunk mindent érzékelő és egyben befolyásoló éber tere.

 

E cikkben megismertük így a tér és a jelenségek természetét, általánosságban. Miért volt ez kulcsfontosságú lépcsőfokunk az intuíció megismerése szempontjából? Mert az intuíció a tér / a téridő törvényeiben bontakozik ki, abban működik. Minél inkább értjük a tér működését és igyekszünk azt életünk miden pillanatában fejben tartani, annál inkább tapasztaljuk éber intuíciónk megjelenését, kibontakozását.

 

vége

Kérdésed van? Foglalj egy díjmentes-, kötelezettség nélküli Zoom 30-perces időpontot itt: https://t.ly/Mxule

 

Következő cikkünkben megvizsgáljuk, hogy hogyan jelenik meg és bontakozik ki fizikai-, biológiai testünkben az intuíció, mely szerveink mely funkciói érzékelik, elemzik és emelik tudatos gondolataink körébe döntést meghatározó tényezőként?

vége

Kérdésed van? Foglalj egy kötelezettség nélküli Zoom 30-perces időpontot, céges formában, €108-ért, itt: https://bit.ly/C30m

 

linkedin.com/in/sealj

seal [at] happines-consulting.com, happiness-consulting.com

KÉRLEK KÜLDJ VISSZAJELZÉST, JAVÍTÓ SZÁNDÉKÚ VÉLEMÉNYT, JAVASLATOT!

 

CIKKSOROZAT CIKKEI

1. cikk: Bevezető, összefoglaló

2. cikk: Intuíció, közgazdász szemmel

3. cikk: Az intuíció fizikája

4. cikk: Az intuíció biológiája

5. cikk: Intuíció a szociológiában

6. cikk: Intuíció a filozófiában  |  Angol Cikk

7. cikk: Intuíció a pszichológiában

 

A szakmai intuíció gyakorlati fejlesztése a tudatosság 3D-s természetén túlnyúló 4D-természetű tudatunk természetéhez való hozzászokással történik.
Ezt mentális gyakorlatokkal tanulhatjuk meg, mindemellett, hétköznapi életünk folyama során is gyakorolhatjuk. Az alábbi videóból mindez megtanulható. [Magyar felirat bekapcsolható a youtube lejátszó CC-gombjára kattintással]

Ugyanez bővebben és tudományosabban kifejtett CIKKSOROZAT VIDEÓKKAL, 

vagy a Youtube videósorozat

 

 

Van kedved megosztani barátaiddal? [LinkedIn, Facebook]    Kövesd a cikksorozatot!                   [ Értesítést kérek ÚJ CIKK megjelenésekor! ]  [eKönyv Letöltés / Könyv Előrendelés]

YOU MAY FIND THIS ARTICLE IN ENGLISH, HERE.

Kapcsolódó VIDEÓK:

[VNTV 1], [VNTV 2], [NEXUS TV 1], [NEXUS TV 2], [NEXUS TV Zoom 1 - Angol],  [YouTube 1 - Angol], [YouTube 2]

 

 

 

 

Háttéranyagok