Az ember nem pihenésre született? Amit a vezetőknek tudniuk kell a pozitív stresszről

Miért tévedünk, amikor minden stresszt károsnak gondolunk?

A munkahelyi jóllétről szóló diskurzusokban a stressz szinte kizárólag negatív szereplőként jelenik meg. Ha valaki stresszes, az rossz. Ha egy szervezet csökkenti a stresszt, az jó. A valóság azonban ennél összetettebb.

A pszichológia régóta különbséget tesz a káros stressz és az úgynevezett eustressz, vagyis pozitív stressz között. Utóbbi olyan kihívást jelent, amely kibillent bennünket a komfortzónánkból, de nem haladja meg az alkalmazkodási képességünket.

Egy új vezetői pozíció, egy fontos ügyfélprezentáció, egy szakmai továbbképzés vagy egy összetett projekt kezdetben feszültséget okozhat. Ugyanakkor éppen ezek a helyzetek vezethetnek fejlődéshez, tanuláshoz és nagyobb önbizalomhoz.

Kelly McGonigal, a Stanford University egészségpszichológusa kutatásaiban arra mutat rá, hogy a stresszhez való viszonyunk jelentősen befolyásolhatja annak hatásait. Kutatásai szerint azok az emberek, akik a stresszt fejlődési lehetőségként értelmezik, gyakran eredményesebben alkalmazkodnak a kihívásokhoz és jobb teljesítményt nyújtanak.

A hormézis: amikor a szervezet a kihívásoktól erősödik

A pozitív stressz biológiai hátterét a tudomány hormézisnek (hormesis) nevezi.

A hormézis alapelve szerint az alacsony vagy közepes intenzitású stresszorok alkalmazkodási folyamatokat indíthatnak el a szervezetben. Ezek a folyamatok idővel növelhetik az ellenálló képességet és javíthatják a teljesítményt.

A jelenség legismertebb példája a testmozgás. Az edzés valójában stresszt jelent a szervezet számára. Az izmokban mikrosérülések keletkeznek, amelyek regeneráció során erősebbé válnak. Terhelés nélkül viszont az izmok fokozatosan leépülnek.

Hasonló mechanizmus figyelhető meg a szellemi teljesítmény esetében is. Az új készségek elsajátítása, a komplex problémák megoldása vagy a felelősséggel járó döntések kezdetben kényelmetlenek, hosszabb távon azonban növelhetik a kompetenciát és az önbizalmat.

A hormézis ma már az élettudományok egyik széles körben vizsgált elmélete, amelyet az öregedéskutatástól kezdve a teljesítménypszichológiáig számos területen alkalmaznak.

Néha éhesnek, fázósnak és fáradtnak kell lennünk?

Első hallásra szokatlan állításnak tűnhet, mégis egyre több kutatás vizsgálja, hogy a modern életforma mennyiben csökkentette azokat a természetes kihívásokat, amelyekhez az emberi szervezet az evolúció során alkalmazkodott.

Az emberi szervezet több százezer éven át olyan környezetben fejlődött, ahol az élelemhez való hozzáférés nem volt folyamatos, a hőmérséklet változott, és a mindennapi élet jelentős fizikai aktivitással járt.

A modern világ ezzel szemben példátlan kényelmet biztosít. Állandó hőmérséklet, folyamatos energiaellátás, ülőmunka és minimális fizikai kihívás jellemzi a hétköznapokat.

Az időszakos böjt, a rendszeres mozgás vagy a hideghez való mérsékelt alkalmazkodás egyes kutatások szerint hormetikus hatást válthat ki, vagyis olyan alkalmazkodási folyamatokat indíthat el, amelyek javíthatják a szervezet ellenálló képességét. Ugyanakkor ezek nem mindenki számára megfelelő módszerek, ezért egészségügyi probléma vagy speciális élethelyzet esetén érdemes szakemberrel konzultálni.

Egyes kutatások szerint ezek a folyamatok hozzájárulhatnak a reziliencia, vagyis a megpróbáltatásokkal szembeni alkalmazkodóképesség fejlődéséhez.

Fontos azonban hangsúlyozni: a pozitív stressz nem egyenlő a túlterheléssel. A kulcsszó a mértékletesség és a regeneráció.

Mit jelent mindez a HR és a vezetők számára?

A pozitív stressz koncepciója alapjaiban kérdőjelezi meg azt a vezetői szemléletet, amely szerint a jó munkahely egyben a kihívásoktól mentes munkahely.

A kutatások alapján a munkavállalók fejlődéséhez három tényező együttes jelenléte szükséges:

• kihívást jelentő, de elérhető célok;
• megfelelő önállóság és döntési szabadság;
• pszichológiai biztonság, amely lehetővé teszi a tanulást és a hibákból való fejlődést.

A túl kevés kihívás ugyanis ugyanúgy problémát okozhat, mint a túlzott terhelés.

Az utóbbi években egyre gyakrabban beszélnek a szakemberek az úgynevezett boreout jelenségről, amely az alulterheltségből, monotóniából és értelmetlennek érzett munkából fakadó kiégést jelenti.

A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy a vezetők nem feltétlenül a terhelés teljes megszüntetésére törekednek, hanem olyan munkakörnyezet kialakítására, ahol a kihívásokhoz megfelelő támogatás, visszajelzés és fejlődési lehetőség társul. A pozitív stressz nem a túlmunka szinonimája, hanem a fejlődést ösztönző kihívásoké.

A vezetők számára tehát a legfontosabb feladat nem a stressz megszüntetése, hanem annak felismerése, hogy melyik típus támogatja a fejlődést és melyik veszélyezteti a munkavállalók egészségét.

A teljesítménynek is szüksége van bizonyos mennyiségű nyomásra

Már több mint egy évszázada ismert a pszichológiában a Yerkes–Dodson-törvény, amely szerinta teljesítmény és a stressz kapcsolata nem lineáris.

Túl kevés stressz esetén csökken a figyelem, a motiváció és az energiaszint. Túl sok stressz esetén nő a hibázás valószínűsége, romlik a döntéshozatal és emelkedik a kiégés kockázata.

A legjobb teljesítmény rendszerint egy közepes intenzitású kihívási szinten születik meg.

A vezetők számára ez fontos üzenet: nem a teljes nyugalom teremti a legjobb eredményeket, hanem a megfelelően adagolt kihívás.

A legeredményesebb vállalatok sem a komfortzónára építenek

A sikeres szervezetek kultúrájában gyakran visszatérő elem a magas elvárások és a magas támogatás együttes jelenléte.

A szervezeti pszichológia ezt gyakran „high challenge – high support” modellként írja le.

Az ilyen vállalatok egyértelmű célokat fogalmaznak meg, ösztönzik a fejlődést, ugyanakkor biztosítják azokat az erőforrásokat és vezetői támogatást, amelyek segítségével a munkatársak képesek megbirkózni a kihívásokkal.

A reziliens szervezetek nem azért sikeresek, mert elkerülik a nehézségeket. Sokkal inkább azért, mert képesek tanulni belőlük.

A komfortzóna nem fejlődési zóna

A modern munkavilág egyik legérdekesebb paradoxona, hogy miközben a munkavállalói jóllét kiemelt prioritássá vált, sok szervezet a jóllétet a folyamatos kényelemmel azonosítja.

A pszichológiai kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy az emberek hosszú távú elégedettsége nem a kihívások hiányából fakad.

Sokkal inkább abból az élményből, hogy képesek fejlődni, új helyzeteket megoldani és olyan célokat elérni, amelyek korábban meghaladták a képességeiket.

A vezetők egyik legfontosabb feladata ezért olyan környezet kialakítása, ahol a munkatársak rendszeresen találkoznak fejlődési lehetőségekkel, de nem maradnak magukra a nehézségekkel.

A jövő munkahelye nem stresszmentes lesz, hanem alkalmazkodóképes

A pozitív stressz fogalma elsőre ellentmondásnak tűnhet, a biológia, a pszichológia és a teljesítménykutatás eredményei mégis hasonló irányba mutatnak.

Az ember nem arra fejlődött ki, hogy folyamatos kényelemben éljen. Az alkalmazkodás, a kihívások leküzdése és az időszakos megterhelés mindig is része volt a működésünknek.

A munkahelyeken sem a stressz teljes megszüntetése a cél. Sokkal inkább az, hogy különbséget tudjunk tenni a fejlődést ösztönző és a romboló stressz között.

A modern vezetés egyik legnagyobb kihívása annak felismerése, hogy a munkavállalók nem a stressz teljes hiányától lesznek ellenállóbbak. Ahogy az izmok sem a pihenéstől erősödnek meg, úgy az emberek és a szervezetek is a megfelelően adagolt kihívások révén fejlődnek.

A kérdés tehát nem az, hogy van-e stressz a munkahelyen, hanem az, hogy az fejlődéshez vagy kiégéshez vezet-e.

Felhasznált szakirodalom

Horne, B.D., Muhlestein, J.B., Anderson, J.L. (2015): Health Effects of Intermittent Fasting: Hormesis or Harm? American Journal of Clinical Nutrition.

McGonigal, K. (2015): Embracing Stress Is More Important Than Reducing Stress. Stanford University.

Mattson, M.P. (2008): Hormesis Defined. National Library of Medicine.

Teigen, K.H. (1994): Yerkes-Dodson: A Law for All Seasons. Theory & Psychology.

Ganem, S. és mtsai (2022): The Yerkes-Dodson Law and Stress, Anxiety and Performance. Journal of Nuclear Medicine.

kép: magnific